Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎14.☽︎꧂

|'~Írói szemszög~'|

Egyikük sem tudva azt a tényt, hogy gyerek korukban, barátok voltak, elválaszthatatlan barátok, akik mindig együtt mentek bele a jóba, és a rosszba; álltak most egymás mellett úgy, mint két idegen.

Mi is volt régen, milyen is volt akkor mind a kettőjük hangulata, és érzései. Mind a kettőjük szerette akkor a másikat, nem csak barátilag, de társilag is.

Többet tápláltak egymás iránt, mint holmi kis baráti szeretet. Igazi szerelem volt az, ami mind a kettőjük szívéből szólt, s igaz volt az is, ami a gondolatukban forgott.

Ahogyan évről évre nőttek, egyre jobban eltávolodtak egymástól. Ez csak (Y/N) apjának volt köszönhető, mert az évek alatt, valami miatt a király elkezdte megutálni a kalózokat. Főleg Katsukit, pedig ő csak a lányával játszott, amikor kicsik voltak.

Napról napra a lány nem mehetett ki a várból, mert az apja nem hagyta neki, és mindig azt mondta, hogy a népével törődjön, ne pedig a hülye kalózokkal. A lány hallgatott az apja szavára, de nem értette, hogy ezt mért teszi. Látta, hogy mennyire boldog volt Katsuki-val, és egy kisebb parázs is gyúlt a lány szívében, hála a kedves kalóznak, aki akkor ugyan úgy vissza szerette a lányt.

Katsuki sem értette, hogy mi is van, mert szegény fiú semmit sem tett sem a király sem a lánya ellen. Inkább mindig segített nekik, főleg (Y/N)-nak/ -nek, akit annyira szeretett, hogy akár az összes kincsét ami csak volt neki, oda adta volna a lánynak.

De nem tette meg, mert késő lett volna neki. Meg a szülei sem akarták, hogy a maradék pénzüket oda egy hercegnőnek, mert az apja biztosan nem hagyta volna, hogy (Y/N) vagy az anyja vissza adja nekik azt a pénzt, amit ők megkerestek.

Hónapok múlásával mind a ketten azon kapták magukat, hogy már nem is találkoznak, vagy ha mégis, akkor is csak a piacon futnak össze, mert sétálnak vagy valamit megnéznek ott.

Igaz, azt a pár percet kihasználták mindig arra, hogy (Y/N) apja nincsen a közelben, és csak ők ketten vannak, vagyis tudnak nevetni és egy kicsit beszélgetni.

Azután pedig.. a katonák vitték is vissza a lányt a várba, a fiútnpeisg haza zavarták, mert a király tudta, hogy ezek ketten már megint együtt vannak, és beszélgetnek egymással.

Ezután meg már az évek is gyorsan kezdtek el telni. Katsuki emlékeiben örökre meg maradt a lány minden jóság, vele együtt a lány neve, és az arc vonásai, hogy hogyan is nézett ki mikor gyerekek voltak.

Viszont, (Y/N) emlékekből a fiú elveszett. Az apja sok hülyesége, és folytonos zaklatása miatt, a lány teljesen elfelejtette, hogy ki is volt régen az a kalóz, aki mellett most áll. Hogy kivel játszott, és nevetett minden nap. Ki volt az a fiú az életében, aki tényleg azt bizonyította a lánynak, hogy benne nyugodtan megbízhat, mert mindig ott lesz vele, és sosem hagyja majd magára.

De ez sem lehet mindig igaz, mert mint minden jónak, ennek is vége szakadt.

Egymás mellett állnak, de csak az egyikük tudja, hogy ki is a másik. Hogy mit szeret, és mit nem, hogy tényleg ki volt az, és hogy ki nem.

De majd egyszer biztosan rá fog erre jönni (Y/N) is. Mert ki tudja, hogy mit fog majd nekik hozni majd az a sok idő, amit együtt, egy hajón, és egy fedélzeten fognak majd végig élni. A sok kaland, nevetés, és bánat a tengeren, szigeteken, és az otthonuknál, ahová majd egyszer úgyis vissza fognak majd térni.

Mert mindenki tudja, de még Ők is. Minden hol jó, de a legjobb mégis otthon.

Hiába volt vita, vagy mosoly. Az otthonod, akkor is az otthonod marad, mert azt sosem fogod elfelejteni. Mindig vissza vár, tetőt ad majd a fejed fölé, és biztosítani fogja azt, hogy legyen hol laknod, ha az utcán nem akarsz élni.