Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎25.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge'|

Katsuki és Izuku csak egymásra mosolyogtak, amjd semmi szó nélkül a szőke menyasszony pózban kapott. Pislogtam párat, hogy mégis mi a franc van, aztán csak annyit láttam, hogy futnak ki velem az épületből.

- Mi van most?!- kérdeztem magamtól gondolatban, és a szőke arcára pillantottam

- Nem kell félned, biztonságban vagy. Csak egy másik helyre megyünk, ahol jobban látjuk a verekedést.- mondta Katsuki mellett futva a zöldike, majd rám mosolygott

Válaszul bólintottam egyet, és át karoltam a szőke nyakát. Leesni nem akartam, meg úgy mégis csak jobban néz ki ez az egész jelenet, hogy át karolom a nyakát. Olyan kibaszott jól néz ki fejben ez az egész, hogy nem lehet kihagyni.

Lassan kiérve a csárdából egy lépcső felé kezdtek futni a fiúk. A lépcső fából készült, és az épület tetejére vezetett. Azon felfutottak, majd a tetőre lépve egy kicsit körül néztek.

- Oké, senki nem lát minket itt.- mondta Midoriya

- Rendben. Akkor, most nézzük a mókát.- vigyorodott el a szőke, majd letett a két szép lábamra

- Milyen mókát?- tettem fel a kérésemet és a tekintetem (ismét) a két fiún kezdett el cikázni

- A kalózoknál néha a csárdai vagy kocsmai verekedéseket mókának hívjuk. Vicces, ha nézed, de akkor nem, ha veled történik meg. Ezek leginkább akkor szoktak jönni, vagyis a verekedések, amikor valaki beszól a masinak, vagy ha lop mástól valaki.- magyarázta Katsuki, és a tető szélléhez ment, ahol leült

Bólogatva és egy kicsit figyelmesen hallgattam, ahogyan megint kapom a magyarázatot. Midoriya csendben leül a süni mellé, és felé nyújtotta az egyik boros üveget. Én is oda mentem, és leültem Katsu másik oldalára. A vállára hajtottam a fejem, és néztem, ahogyan két férfi kalóz harcolnak egymás ellen, a karduk segítségével.

Bakugou át karolta a derekamat, és közelebb húzott magához. Egy kicsit mintha.. mintha egyszerre kedves és bunkó lenne. A néhai vigyorok az arcán bunkó és lenéző kalózt mutat, viszont amikor rám mosolyog, megölel vagy át karolja a derekam, akkor meg kedves. Lassan nem tudok rajta ki igazodni, és azon kapom magam, hogy ez megtetszik benne.

Van titok, amit nem mutat meg, de van titok, amit pedig a szemem elé tár, és hagyja hogy lássam. Szerinem még mindig bízik bennem, ahogyan eddig is tette. Csak kérdés, hogy az a bizalom mennyire veszett el az évek alatt, ameddig nem talalkoztunk újra. Ugyan így, az a bizonyos védelmezés, hogy még a széltől is elkezd engem óvni, amikor az semmit nem árt nekem, max elkezdek köhögni tőle.

De azert valamikor mégis jó érzéssel szokott eltölteni, hogy van valaki akinek legalább fontos vagyok, és az Ő közelében azt csinálhatok amit én akarok. Katsuki legalább olyan velem, hogy teényleg úgy érzem, én szabad vagyok, és minden kaladban részt vehetek vele.

Monjuk, azért is hozott magával. Amit köszönök szépen neki, mert biztos vagyok benne, hogy egyik kalóz sem lenne velem ilyen, mint amilyen Katsuki is. Egy igazi kalóz, egyszerre kedves, és egyszerre bunkó az emberrel, tisztelet a kivételnek.

Csodálatra méltó viselkedéssel rendelkezik, amit senki sem tud felül múlni, de még a királyok sem, vagy a már idősebb kalózok sem.