Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎31.☽︎꧂

Mikor közelebb kerültek egymáshoz, és csak néhány lépés volt közöttük, a (hajad színe) hajú lány, már a szőke karjaiba is ugrott. Át karolta a nyakát, és elsírta magát Katsuki karjaiban, míg a vörös szemű csak szorosan, és mosolyogva magához ölelte újra a lányt.

Végre újra egymás karjaiban lehettek, azzal nem is foglalkozva, hogy ki nézi őket, és kinem. Az ebben a pillanatban kit foglalakoztatna? Hát senkit, mert nem mással van ilyenkor foglalkozva, hanem egymással.

- Katsuki.- mondta ki sírva a fiú nevét (Y/N)

- Kislány, a frászt hoztad rám te kisbolond. Azt hittem, hogy valamelyik kalóz vagy kalóz banda elvitt magával.- valotta be egyből Katsuki és a két keze közé fogta a lány arcát    - Ne csináld ezt többet velem.

- Nem fogom, sajnálom Katsuki.- mosolygott halvanyán a fiúra (Y/N)

Katsuki mosolyogva megsimogatta a lány arcát, majd egy csókót adott az ajkaira.
A lány arca egy kisebb pirt vett fel, majd Katsuki vállára hajtotta a fejét, és mélyen beszívta az illatát. Újre együtt vannak, és nekik csak ez a fontos. Nem számít, hogy kik látják őket és kik nem. Csak az, hogy megint együtt vannak, és reményeik szerint, nem szakadnak majd újra el egymástól.

|'~(Y/N) szemszöge~'|

Elég hülye voltam, de azért valamennyire megérte. Katsuki utánam jött, de ezt is elbasztam. Mért hittem azt, hogy nem fog majd utánam jönni, ha fontos vagyok neki, és szeret? Olyan buta vagyok, de közben pedig, azért mégis furcsa volt. De nem baj, nem bánom. Inkább legyen furcsa, minthogy végleg ne jönne utánam, aztán szarna a fejemre.

Egy kicsit szorosabban megöleltem, és a nyakhajlatába fúrtam az arcomat. Jó volt újra a karjaiban lenni, meg az illatát érezni. Komolyan, mint egy drog, vagy egy méreg, amivel nem lehet leállni. Egyszerűen nem lehet elveszíteni, vagy ott hagyni, mert ő tart életben. Erre mást nem tudok mondani, csak ezt.

[Írói mg.: És most jövök én a képbe :3 Ezután mindenki megfog majd engem utálni, de sebaj :3 mindig kell egy hülye fordulat, mert attól lesz egy könyv könyv (´ . .̫ . ')ಥ‿ಥ TwT.. eskü abba fogom majd ezt hagyni..]

- (Y/N) hercegnő!- szólalt meg hirtelen Midoriya

A zöldikére néztem, egy kisebb kérdő tekintettel, mert most pont rosszkor zavart meg. Kérdem én. Mért mindig a jó pillanatokban kell megzavarni az ember rohadt nyugalmát? Ez már nagyon zavaró dolog tud lenni.

Katsuki ugyan úgy, mint én, kérdően rá nézett a zöld hajúra. Oké.. nem teljesen kérdő tekintettel, de ő is rá nézett.

- Mi van?- tettem fel a kérdést, amit mindig feltesz az ember a másiknak, amikor hozzá szólnak

- Nem akarok ünneprontó lenni, de– - akadt el egy kicsit Midoriya a mondata közben, mert Katsuki-nak bele kellett szólnia..

- De az vagy. Egy nagy ünneprontó.- jegyezte meg a szőke

- Köszönöm Katsuki. Viszont attól tartok, hogy az apád érted jött.- mutatott a tenger felé a zöld hajú

- Mi van?- tettem fel megint a kérdésemet újra, majd a tenger felé néztem

Hát.. nagyon kár volt, ez csak egy vicc, vagy nem éppen egy véletlen.. Azt hittem, hogy ez most biztos csak egy igazi vicc lehet.