Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

négy

Egy nap. Napnyugtától napnyugtáig Shawn Mr. Rush kezében volt, és el sem tudtam képzelni, mit tehetett vele. Őszintén szólva, Marcus kapta a legtöbb büntetést közülünk, de sosem azért, mert megütötte volna Mr. Rush-t.

Nem tudtam elhinni, Shawn mibe keverte magát.

Az ágyamon ültem, az ajtóm résnyire nyitva volt, mert egy kicsit túl fáradt voltam a történtek után, és csak remélni tudtam, hogy Shawn rendben lesz, mikor kikerül.

Borzalmasan éreztem magam amiatt, hogy engem nem büntettek meg. Sarah azt mondta, látta az elejét, mikor lement az alagsorba. Azt mesélte, mikor Mr. Rush kivallatta Shawnt arról, hogy azt mondtam-e neki, hogy hagyja el a hotelt, Shawn újra és újra azt felelte, hogy nem mondtam semmit a szállodáról - azért mentünk a lobbiba, hogy találjunk egy csendesebb helyet.

Szóval itt ültem az ágyamon, számolva a másodperceket, amíg Shawn visszaér. Alig ismertem a srácot, mégis megmentett Mr. Rush-tól.

Hirtelen kopogást hallottam, és anélkül, hogy megfordultam volna, behívtam az illetőt, akiről feltételeztem, hogy Sarah volt.

- Szerintem zárva kéne tartanod az ajtódat - hallottam meg, és megfordulva egy nagyon összevert Shawnt pillantottam meg. Az ajka fel volt szakadva és vérzett, volt egy monoklija, és a karjait zúzódások és vágások borították.

- Shawn! - szóltam, de a szó suttogásként hagyta el a számat. Sosem láttam még valakit  ennyire sérültnek Mr. Rush jóvoltából, de nem is ismertem senkit, aki megütötte volna Mr. Rush-t.

- Hé, nézd! - mondta, és közelebb jött az ágyhoz. Észrevettem, hogy kicsit instabil, a szemei elkezdtek lecsukódni. Shawn felemelte a felsőjét: vágásokat, horzsolásokat, zúzódásokat láttam, egy kockás hasat, amit később majd meg kell csodálnom, és mikor megfordult, egy hatalmas "Hotel Midnight" bélyeget.

- Közös tetkó - jelentette be halványan mosolyogva, pontosan mielőtt az ágyamra zuhant és eszméletét vesztette volna. Először aggódtam, de a fájdalmak után, amiken keresztül ment, én is kidőltem volna.

Úgy döntöttem, ez egy jó alkalom lenne kitisztítani a vágásait, hiszen valószínűleg több fájdalmat nem lenne képes elviselni, és ez egy kicsit csíp.

Halkan lementem a dolgozók szintjére, ahol tudtam, hogy van egy kis klinika. Azt is tudtam, hogy Stacey, aki eredetileg dolgozott ott, elhamvadt, szóval a hely üresen állt - nyugodtan elhozhattam néhány dolgot.

Gyorsan beléptem, megragadtam egy csomagot, és belepakoltam, amire szükségem volt. Amint kifelé sétáltam, távoli sírásra lettem figyelmes, és önazonosan, abszolút idiótaként viselkedve elindultam megnézni, ki lehet az.

A szoba nyílásán, ahonnan a sírás jött, megpillantottam két Hotel Midnight egyenruhás embert, az egyik próbálta megvígasztalni a síró másikat.

Természetesen abban a pillanatban - a tökéletlen kémkedési képességeimnek hála - hozzáértem az ajtóhoz, amitől még jobban kinyílt, és felfedett engem. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket, és rögtön megállt a szívem.

Marcus és Lilly.

- Istenem - leheltem, és a szám elé kaptam a kezemet. Hánynom kellett. Mindkettejüket a dolgozók szintjére tették, ami azt jelentette, örökre itt ragadtak.

- Nora! - kiáltotta Marcus izgatottan, és felállt, hogy megöleljen. Lilly azonban ülve maradt, de láttam rajta, hogy ő is ugyanolyan izgatott, hogy láthat.

- Mi folyik itt? - suttogtam, és hátrálni kezdtem. Az egyetlen dolog, amit biztosra tudtam, hogy egyetlen hotelvendég sem lehetett dolgozó, kivéve, ha önszántából beleegyezett.

- Mr. Rush rajtakapott minket egy órával, és megfenyegetett, hogy elhamvasztja Lillyt, ha nem egyezek bele, hogy dolgozó legyek. Aztán Lillynek pedig azt mondta, engem hamvaszt el, ha nem egyezik bele ugyanebbe.

Az egyetlen módja, hogy meghalj a Hotel Midnightban, az volt, ha elhamvasztanak, és a hamvasztás nem volt szép látvány.

- Mennem kell - mondtam, emlékezve Shawnra. Ki kellett tisztítanom a sebeit, mielőtt felébredt volna.

- Megsérültél? Mi a baj? - kérdezte Lilly, miután észrevette az orvosi csomagot a kezemben.

- Mennem kell - mondtam újra, még mindig sokkos állapotban.

- Gyere vissza, jó? Elég magányos itt, és nem sértés, Marcus, de néha szükségem van egy kis lánytársaságra - kérte, én pedig csendben bólintottam, mielőtt kisiettem volna a klinikáról, vissza a szobámba, egyszer sem nézve vissza.

Shawn volt az egyetlen dolog, ami az agyamban motoszkált, annak ellenére is, ami Marcusszal és Lillyvel történt. Nem tudtam nem arra gondolni, mi történhetett vele, miközben megbüntették, és borzalmasan éreztem magam, mert legbelül tudtam, hogy én érdemeltem volna büntetést, nem ő.

Amint visszaértem a szobámba, megpillantottam Shawnt, továbbra is az ágyamon aludt. Odamentem, és levettem a felsőjét - nem voltam benne biztos, mennyi időm volt kitisztítani a sebeit, mielőtt felébredt volna, mert rengeteg volt. Szóval gyorsan munkához láttam.

Végül az összes vágást kitisztítottam a mellkasán és a gyönyörű kockás hasán, és amelyiket szükség volt, be is kötöttem. Amikor nekiláttam volna az arcának, kopogást hallottam az ajtón, és a szívem kihagyott egy ütemet.

- Nora, itt vagy? Nyisd ki az ajtót, most! - hallottam meg, és az ajkamba haraptam félelmemben, mikor felismertem Mr. Rush hangját.

- Nyisd ki az ajtót! - kiabálta egyre mérgesebben. Tudtam, hogy nem szabadna, mert egyből meglátja az ágyat, és rájön, hogy kitisztítottam Shawn sebeit.

- Most! - ordította, nekem pedig megállt a szívem. Lassan elkezdtem az ajtó felé sétálni, nem voltam benne biztos, mi fog történni, ha meglátja Shawnt.

- Elnézést, ön az igazgató? Vagy rosszkor zavarom. . ? Visszajöhetek később. - Kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam, mikor meghallottam, hogy egy nő is van az ajtó másik oldalán, valószínűleg új.

- Nem, egyáltalán nem zavar. Mondja csak, miben segíthetek? - Teljesen megváltozott a hangja, és lassan el is halt, a tudtomra adva, hogy elment.

Visszaléptem Shawnhoz, és folytattam a sebtisztítást az arcán, a szívem továbbra is zakatolt az imént történtek miatt. Végül befejeztem, mindent visszapakoltam a csomagba, és elrejtettem arra az esetre, ha megint ilyesmi történne.

Mikor visszafordultam, láttam, hogy Shawn még mindig aludt, és mivel egész éjjel fent voltam, annyira aggódtam érte, lefeküdtem mellé, háttal neki.

És aztán aludtam.

Mikor felébredtem, egy pillanatra megfeledkeztem mindenről. Arról, hogy hol voltam, hogy mi történt. Aztán lassan újra eláraszotta az elmémet, és csak kívánni tudtam, hogy elfelejthessem.

- Jól aludtál? - hallottam meg, és odafordultam az ágyamon ülő Shawnhoz. Engem figyelt?

- Uh, aha. Te?

- Nagyszerűen. Hé, köszi, hogy bekötötted a vágásaimat, meg ilyenek. Tényleg, sokat jelent.

- Persze, nincs mit. Igazából megmentettél egy veréstől Mr. Rush jóvoltából, szóval jövök neked - válaszoltam őszintén, ő pedig egy darabig csendben maradt, és engem nézett. Végül újra megszólalt, betöltve a szobát a hangjával.

- Szóval, kérdezhetek tőled valamit? - szólt, és mielőtt válaszoltam volna, csak bámultam rá egy darabig.

- Igen? - mondtam kissé összezavarodva.

- Ha itt ragadtam egy darabig, elmagyaráznád, hol vagyok? Mindent tudnom kell, amit te tudsz. Mert kicsit össze vagyok zavarodra azt illetően, mi is igazából a Hotel Midnight.

Felültem, és a sebes arcát nézve bólintottam.

- Persze - válaszoltam, mire megajándékozott egy félmosollyal, ami valószínűleg a legaranyosabb dolog volt a világon.

- Rendben. Szóval, hol kezdjük?