Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tíz

- Mi folyik itt?

- Kopj le!

- Ezt azonnal jelenteni fogom! - kiabálta Sam dühös arccal. Néztem, ahogy a lány arckifejezése, aki mentőövként kapaszkodott a karjába, vidámról teljes sokkra vált. Le mertem volna fogadni, hogy el sem hitte, hogy ez a mondat Sam száját hagyta el.

Elengedtem Shawnt és összenéztünk egy pillanatra, mielőtt biztatóan bólintottam volna és odamentem volna Samhez és az új csajához.

- Sam, megijeszted ezt a lányt. Még az is lehet, hogy elmegy. Igazam van? - intéztem a kérdést a lányhoz a karjaiban.

Nem szólalt meg, de Sammel mindketten láttuk, hogy aprót bólintott, amitől Sam azonnal leállt.

- Csak vicceltem, bébi, tudod, hogy sosem lennék ilyen - mondta, és végigsimította a lány arcát, mire az felkuncogott.

Beleokádtam a saját számba, kösz szépen.

- Tudod, egy másodpercre tényleg elhittem, hogy Mr. Rush vagy. Majdnem súlyos szívrohamot kaptam, hála neked - közöltem Sammel témát váltva.

- Aw, sosem próbálnálak ennyire megijeszteni, ismersz, Nora - mondta Sam vigyorogva, és gyorsan homlokon puszilt.

Ez valószínűleg fura lett volna, ha Sam valaki más lett volna, de ő volt az, és Sam valószínűleg még a falakkal is smárolt már. Egyszerűen benne van a természetében.

Felvontam a szemöldököm, az új barátnője felé intve. Nem voltam benne egészen biztos, hogy jó néven venné.

- Mit is csinálsz itt pontosan? - Shawn felé fordultam, el is felejtettem, hogy ő is itt volt.

Ha tekintettel ölni lehetett volna, szegény Sam két méter mélyen lett volna egy koporsóban.

- Nyilvánvalóan megszakítom a legtöbb akciót, amit Nora valaha is átélt. Tudtad, hogy kikosarazott engem meg vagy húsz másik srácot, akik megpróbálták befűzni? Abban a másodpercben, hogy csak egy ujjal is hozzáértem, ellökte a kezemet. Marcusszal kapcsolatban viszont nem vagyok teljesen biztos, mert száz százalék, hogy bejött neki Nora, mivel annyit beszélt arról, mennyire kedveli minden egyes nap, hogy már el akartam hamvasztani magam. Igazán különleges lehetsz, barátom - mesélte Sam Shawnnak, mire elkerekedtek a szemeim.

Hát, ez mind új információ volt. Fogalmam sem volt róla, hogy Marcus egyáltalán egy pillantást is pazarolt volna rám. Természetesen ezeknek az érzéseknek már nyoma sem volt, hiszen Marcusnak ott volt Lily, nekem pedig. . .

Megállítottam magam, mielőtt befejezhettem volna a gondolatot. Nem volt senkim, és soha nem is lesz. Legalábbis ebben a szállodában nem. Shawn abban az évben jött a hotelbe, mint én, de akár Nagy-Britanniában is élhetett, amennyire tudtam. És elfelejteném őt, illetve mindenkit ebből a szállodából, ha valaha kitenném innen a lábamat - egyszerűen így működik.

Mégis, nem tudtam nem Shawnra gondolni, akármilyen hülyén is hangzik.

- Sam, nem is mutattál be a barátodnak. Hogy hívják? - érdeklődtem egy műmosolyt ragasztva az arcomra, miután észrevettem, Shawn mennyire elvörösödött azok után, amiket Sam mondott neki.

Sam arca kővé vált, és ekkor mosolyodtam el igazán. Nem emlékezett a nevére, ugyanúgy, ahogy egyik lányéra sem, akivel épp szórakozott.

Milyen elkeserítő.

Ami pedig még elkeserítőbb volt, hogy a lány azonnal szólásra nyitotta a száját, hogy bemutatkozzon, mielőtt Sam megkérdezhette volna, hogy Annának vagy Zoenak hívják.

- A nevem Coretta Jones. Csoda, hogy rátaláltam erre a helyre, különösen a háború ezen szakaszában. Majdnem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! - lelkendezett, és észrevettem, hogy valamilyen akcentusa volt, amit nem tudtam pontosan meghatározni.

- Higgy nekem, tényleg az - válaszoltam, és észrevettem Sam figyelmeztető pillantását. Elég különböző volt a nézőpontunk a Hotel Midnightot illetően, de nem hagytam, hogy ez a barátságunk útjába álljon, mert egészen őszintén, eléggé korlátozottak voltak a lehetőségeim barátok terén.

Szar lehet, tudom.

- Rendben, Coretta és én úgy gondoltuk, úszunk egyet, mielőtt elmennék veletek a filmvetítésre, de nyilvánvalóan túl elfoglaltak vagytok, szóval elmegyünk - mondta Sam, és észrevettem, hogy Shawn még mindig kissé jeges tekintettel figyelte. Azonban, mikor megragadtam a kezét és megszorítottam, megenyhült.

- Nem, épp indulni készültünk. Coretta, ez az első napod itt? - kérdeztem a lehető legbarátságosabb hangomon.

- Tulajdonképpen igen. Miért? - érdeklődött, mire vállat vontam.

- Én elvinném Samet a hotel melletti bisztróba. Annyira jó hely, és a kaja a hotelben amúgy is elég undi. Öt csillagos, és az első itt töltött napodon a teljes fogyasztás ingyenes. Biztos vagyok benne, hogy nagyon romantikus lenne, annak ellenére is, hogy Sam meg fog próbálni a szállodában tartani. Csak egy kicsit válogatós - mondtam, Sam pedig megrántotta a vállát.

Mások a nézeteink, de sosem akadályozott meg benne, ha megpróbáltam elérni, hogy valamelyikük elmenjen.

- Ez egy jó ötlet. Köszi, őő. . . - Megállt, nem tudta a nevemet annak ellenére sem, hogy biztos voltam benne, hogy említettük a beszélgetés során valamikor.

- Nora. És igazán nincs mit, örülök, hogy megismertelek - mondtam, majd intettem neki és Samnek, Shawnt pedig az ajtó felé irányítottam.

Elindultunk kifelé, és abban a pillanatban, hogy Coretta a medence felé fordult, Sam rám kacsintott, mire én bemutattam neki.

- Átöltözhetsz valamelyik hotelszobában. Minden ajtó nyitva van ezen a szinten, szóval mindegy, melyiket választod - mondtam Shawnnak, miközben a folyosón sétáltunk.

- Aha. . . Hé, Nora? Muszáj megkérdeznem. Igaz, amit Sam mondott? Arról, hogy visszautasítottad, meg az összes többi srácot is?

- Sosem tudtam Marcusról, szóval majdnem biztos vagyok benne, hogy Sam csak kitalálta. A többi húsz fiút és őt illetően viszont igen. Visszautasítottam őket, de nem nagy ügy.

- Szóval én is arra a listára fogok kerülni?

Lefagytam, és Shawn szemébe nézve reményt láttam valamivel keveredve, amit nem tudtam beazonosítani. Hogy kellett volna válaszolnom erre?

- Shawn, nem tudom. Miután kijutottunk ebből a szállodából, soha többé nem látjuk egymást. Az emlékeink erről a helyről eltűnnek. Nem fogok rád emlékezni, te pedig nem fogsz rám emlékezni - magyaráztam, ő pedig felém nyúlt, hogy letöröljön egy könnycseppet az arcomról, amiről nem is tudtam, hogy elhagyta a szememet. Az arckifejezését látva teljesen összetörtem, és figyeltem, ahogy egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.

- Higgy nekem, Nora, egy millió év alatt se tudnék elfelejteni egy olyan lányt, mint te vagy.