Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizenhat

Az első dolog, amit tettem, az volt, hogy megragadtam Shawn kezét. Nem engedte el, és megszorította, hogy éreztesse, minden rendben lesz.

De soha nem láttam még úgy lefagyni Mother Reenie-t, ahogy az előbb tette.

Figyeltem, ahogy lassan felkelt a székből, mélyeket lélegezve. Azután szó nélkül állt az ajtónál pár pillanatig.

Szörnyen éreztem magam, amikor felém fordult, és megcsóválta a fejét.

Mother Reenie halkan visszasétált Shawnhoz és hozzám, és közel hajolt, hogy a fülembe suttogjon.

- Azért jöttek, hogy magukkal vigyenek.

A szemeim kitágultak, és éreztem, ahogy elnehezedik a szívem. Minden szín elpárolgott az arcomról, a napbarnított bőröm teljesen sápadt lett.

- De Mother Reenie, még nem járt le az időm. Még van időm - suttogtam, a hangom folyamatosan remegett és megakadt.

Mother Reenie nem válaszolt, és odament a legközelebbi falhoz, majd beszélni kezdett. Nem angolul, és nem is spanyolul, hanem egy olyan nyelven, amit még sosem hallottam azelőtt.

Az egyetlen lehetséges dolog, amit el tudtam képzelni az volt, hogy épp a Hotelhez beszélt.

- Ad neked még egy kis időt, drágám, de most el kell mennetek az erkélyen keresztül. Azt mondja, ott mindketten biztonságban lesztek - mondta Mother Reenie, mire megráztam a fejem.

- Akkor jöjjön velünk! Tudja, hogy gondolkodás nélkül ártani fognak magának, hogy elkaphassanak - kértem, de megcsóválta a fejét.

- A Hotel gondoskodni fog rólam. Tudom, hogy biztonságban fog tartani.

Rábámultam, miközben Shawn lassan felállt a székből, és én is ugyanezt tettem. Ahogy a hátsó ajtó felé kezdtünk sétálni, Mother Reenie hozzánk lépett, és megütögette a vállamat.

- Pontosan tizennégy nap múlva visszajön az ajtó. Utáltam, hogy hazudnom kellett annak a szerencsétlen nőnek, de tudtam, hogy muszáj. Ne felejts el ételt és vizet pakolni, mert az idő másképp telik, ha a Nulladik emeleten ragadsz. Egy óra ott, lehet, hogy itt egy év, bár a Hotel megígérte, hogy nem lesz olyan hosszú idő. A Hotel vigyázni fog kettőtökre. Azt mondja, elvezet titeket a lépcsőig.

- És még valami, nem tudtok mindketten a Nulladik emeletre menni egyszerre. Különben ő valamelyikőtöket a foglyává teszi. Kedves, de de ha megkér, nem bízhatsz benne, Nora. Azt gondolhatod, hogy teljesen rendben van, és jót cselekszel, de nem lesz igazad. Bármit is teszel, muszáj ott hagynod. Ne érintsd meg a kezét - avatott be a részletekbe Mother Reenie gyorsan, mire bólintottam.

- Még egy dolog - mondta, és én feszülten figyeltem, amíg Shawn a hátsó ajtó kinyitásával foglalatoskodott.

- Igen, Mother Reenie? - kérdeztem.

- A titkos kert. - Ez volt minden, amit mondott, és mielőtt még alkalmam lett volna, hogy megkérdezzem, mire gondolt, meghallottam, hogy kivágódott az ajtó, és Shawn kihúzott az erkélyre, becsukva az ajtót maga mögött.

Mother Reenie-re néztem az üvegajtón keresztül, és figyeltem, ahogy lassan az ajtóhoz sétál. Észrevettem, hogy kicsit remeg a keze, amit fájt látnom.

- Gyere, Nora! Mennünk kell, most! - sürgetett Shawn, és csak ekkor vettem észre a zivatart, ami kint dúlt. Az esőcseppek durvák voltak, ahogy a bőrömet érték, habár nem fájt.

Egy pillanatig csak álltam ott, figyelmen kívül hagyva Shawn szavait. A világ csendes volt, ahogy a sötét eget kémleltem,  bámulva a lecsapó villámokat.

Végül abbahagytam, és Shawnra néztem, hogy meglássam a rendkívül aggódó és összezavarodott arckifejezését. Vettem egy mély levegőt, amikor észrevettem, hogy az erkély hosszabb lett, és a távolabbi végén volt még egy ajtó.

Vetettem egy utolsó pillantást Mother Reenie ajtajára, és megláttam egy új vörös plecsnit, mire hangosan levegőért kaptam.

Tudom, hogy azt mondtam, nem halhatsz meg a szállodában, csak ha elhamvasztanak, de amikor róluk volt szó, az egy teljesen más történet volt.

Shawn is észrevette, és figyeltem, ahogy elkomorodott, mielőtt megragadott volna, és a másik ajtóhoz vitt volna. Kinyitotta, és mindketten visszaértünk a szállodába.

Eltartott egy pillanatig, mire rájöttem, hova érkeztünk, de hamarosan kiderült.

Az Olvasóteremben voltunk. Gyakorlatilag egy szoba volt pár kényelmes székkel a kandalló mellett, ami mindig be volt gyújtva, és a falak mind könyvespolcokból álltak.

Az arcom kissé megenyhült, mikor megláttam két törölközőt és egy hosszú takarót.

Odamentem, megragadtam egy törölközőt, és a csurom vizes testem köré tekertem. Shawn ugyanezt tette, miközben a kandallót bámultam teljes csendben.

- Nora - szólt halkan Shawn, mire kíváncsian felé fordultam.

- Mother Reenie-vel minden rendben lesz, esküszöm. A Hotel vigyázni fog rá, azt mondta, így lesz. Kétségeim sincsenek afelől, hogy amit az ablakon láttunk, ahhoz tartozik, aki kopogott az ajtón.

Halványan rámosolyogtam és bólintottam. Láttam a szemében, hogy tudni akarta, kitől féltünk mindketten Mother Reenie-vel egészen pontosan, de nem volt szívem elmondani neki.

- Igen, valószínűleg igazad van - suttogtam, ő pedig engem figyelt, ahogy megpróbáltam megszárítani az ázott hajamat. Egy idő után a kandalló mellé telepedtem, és azon gondolkoztam, hogy fog eljuttatni a Hotel a Nulladik emeletre, és milyen hamar fogom tudni meglátogatni Mother Reenie-t.

Éreztem, hogy valami puha csavarodik körém, és halványan elmosolyodtam, amikor észrevettem, hogy Shawn rám terítette a takarót, majd leült. Közelebb csúsztam, és a takaró másik felét rátettem. Shawn rám bámult, egy szót sem szólt. Ahelyett, hogy bármit mondtam volna, én is csak nézni kezdtem.

Egy darabig így maradtunk, egymást nézve, míg nem mindketten a földre feküdtünk, becsuktuk a szemünket, és mély álomba szenderültünk.