Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

hat

Amikor visszaértem a szobámhoz Shawn táskájával a hátamon, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen alig tudtam valamit róla. Úgy értem, tudtam a nevét és, hogy hogy került ide, de fogalmam sem volt róla, mi a kedvenc színe vagy, hogy vegetáriánus-e vagy allergiás-e a csokira és a méhcsípésre.

- Nora, te vagy az? - kérdezte Shawn, mikor kinyitottam az ajtót. Bólintottam, de aztán rájöttem, hogy a plafont nézi, és nem tud errefelé fordulni a sérülései miatt, szóval olyan volt, mintha nem is válaszoltam volna.

- Aha, én vagyok. Oh, és nálam van a táskád is, mondjuk elég nehéz, mit cipelsz benne? Drogot? - Az ágyhoz sétáltam, és mellé ültem, ölemben a táskával. Shawn szemei egy pillantra kitágultak a drog említésére, és egy pillantra lesokkoltam, mielőtt megvontam volna a vállamat.

- Gondolhattam volna - mondtam. - Szóval, mi van benne? Fű? Kokain? - Ahogy folytattam a tiltott anyagok felsorolását, Shawn áttúrta a táskát, és kivett belőle egy vizesüveget és valami tablettát.

- Tylenol - válaszolta mosolyogva, én pedig azonnal elvörösödtem. A zavaromat látva elnevette magát, én pedig megforgattam a szemeimet, mielőtt rácsaptam volna a hasára - teljesen megfeledkezve a sérüléseiről.

- Aú! - üvöltötte Shawn, és egy pillanatra megállt a szívem, mielőtt levegőért kaptam volna.

- Oh, annyira, de annyira sajnálom, Shawn, teljesen elfelejtettem. Jól vagy? Gyere, megnézem, hogy át kell-e kötni a vágásokat - aggodalmaskodtam, és ahogy elkezdtem felhúzni a felsőjét, megfogta a kezemet, hogy megállítson, de ugyanakkor éreztem egy kis elektromosságot is, mikor megérintett a puha kezével.

- Nora, jól vagyok, esküszöm - nyugtatott meg, és anélkül, hogy elengedte volna a kezemet, témát váltott.

- Szóval, mikor akartad elmondani, hogy teljesen odavagy a drogokért?

- Nem vagyok, a legdurvább drog, amit valaha bevettem, az Advil volt - válaszoltam, Shawn pedig felvonta a szemöldökét, mintha ez lenne a leghihetetlenebb dolog az egész világon.

- Esküszöm! Ahj, Shawn, az első dolog, amit tenni fogok, ha valaha kijutunk innen az lesz, hogy megöllek - közöltem, mire megrázta a fejét.

- Amikor kijutunk innen - javított ki, én pedig halványan elmosolyodtam és megszorítottam a kezét, mielőtt elengedtem volna, hogy megszorítsam a copfomat. Amikor elhúztam a kezemet, megláttam, hogy Shawn összeráncolta a homlokát egy pillanatra, de olyan gyorsan történt, hogy majdnem észre sem vettem.

- Shawn, nincs is óránk a külvilágból. Elég nehéz lesz kijutni innen - mondtam, és Shawn szemei hirtelen felcsillantak, mintha lenne egy titka, amiről nem tudok, de ölni tudnék érte, hogy hallhassam.

Azonban nem mondta el a titkot. Helyette odanyújtotta nekem a Tylenolt, és megkért, hogy tegyem az első zsebbe.

- És nem tudod egyedül megcsinálni, mert. . ? - kérdeztem arra várva, hogy befejezze a mondatot.

- Nora, megmentettelek az évszázad verésétől. A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy elteszed a fájdalomcsillapítómat, mikor ott van előtted a táska - közölte, mire bólintottam, és kicipzároztam a zsebet. Igaza volt.

Mikor visszatettem a fájdalomcsillapítót, Shawn rám szólt, mielőtt visszazárhattam volna a zsebet.

- Látod a telefonomat? - kérdezte, én pedig megráztam a fejem.

- A telefonok és minden olyan technológiai eszköz, ami hatalmas időkülönbséget jelképezne sajnos eltűnik abban a pillanatban, hogy belépsz a hotelbe. És minden, ami a zsebben van a fájdalomcsillapítón kívül az néhány rágópapír, egy gitárpengető. . . Aw, játszol? Ez olyan aranyos! Öhm, szóval rágópapír, egy karóra, néhány állatalakú keksz. . . Várj! - torpantam meg, és újra megnéztem, hogy amit láttam, biztosan igazi-e.

Shawn Mendes elülső zsebében ott volt egy gyönyörű, fantasztikus karóra, ami nyilvánvalóan az övé volt, hiszen bele volt gravírozva a monogrammja a hátlapjába.

Elég hosszú ideig bámultam ahhoz, hogy Shawn felüljön, ami biztosan sokáig tarthatott.

- Szia, Nora vagyok, és túl lusta vagyok hozzá, hogy az egyetlen szuperszexi Shawn Mendes tablettáit a táskájába tegyem, annak ellenére, hogyha ugyanilyen makacs maradtam volna, nem láttam volna meg a karórát - gúnyolódott Shawn, mire megráztam a fejem.

- Egyáltalán nem ilyen a hangom, és nem vagyok lusta!

- Azzal viszont nem ellenkeztél, hogy szuperszexi vagyok - próbált újra zavarba hozni, de csak megvontam a vállam.

- Tudom - válaszoltam, mire ő pirult el, én pedig halványan felnevettem.

- Rendben, kanyarodjunk vissza a karórához, hogy csempészted ezt be?! Mr. Rush általában milliószor átnézi a táskákat.

- Gondolom túlságosan lefoglalta a seggem szétrúgása ahhoz, hogy harmadszorra is leellenőrizze.

- Oké, most őszintén azt hiszem, hogy szeretlek - viccelődtem, mire a fejét csóválta.

- Előbb el kell vinned randizni! - rebegtette a szempilláit, én pedig a nemtetszésemet kifejezve megráztam a fejem. Shawn lányutánzásai kicsit több gyakorlást igényeltek volna.

- Erről jut eszembe, lesz ez a film dolog, aminek még egy icipici köze sincs a szállodához. Néhány barátom szervezni szokott ilyesmiket, hogy kicsit kizökkentsenek a hotelhangulatból. Őszintén, én el szoktam felejteni, hogy itt vagyok, mikor velük lógok. Szóval, akarsz jönni? Holnap lesz, és ne aggódj a sérüléseid miatt, teljesen rendben leszel, mire felkel a nap.

Shawn egy darabig csendben maradt, és már elkezdtem volna úgy érezni, valami rosszat mondtam, mire végül megyszólalt.

- Mi lesz Marcusszal, nem jönne le rosszul, ha együtt mennénk? - kérdezte, én pedig hirtelen összezavarodtam.

- Mi van Marcusszal? Miért érdekelné?

- Hát ő. . . Oh, mindegy, nem fontos.

- Mi? - értetlenkedtem. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy megtudjam, mit akart mondani.

- Hülyeség, csak azt hittem, Marcus a pasid.

- Ahj, miért gondolja ezt mindenki? Nem, Shawn, nem a pasim. Szingli vagyok, köszi az érdeklődést - mondtam, és játékosan rákacsintottam, csak, hogy újra elvörösödjön.

Borzalmas voltam. De elég vicces volt látni, ahogy elpirul, meg egész aranyos is. Nem tudnál meggyőzni az ellenkezőjéről.

Amint elmentem, hogy eldugjam a karórát a biztonságos rejtekhelyemre, Shawn megszólalt.

- Lépjünk tovább, igazából csak most jutott eszembe, hogy nem igazán tudok rólad semmit. Például, mi a kedvenc színed? Szereted a vattacukrot? Szerencseszám?

Visszamentem az ágyhoz, és lefeküdtem, majd Shawn fáradt szemeire néztem, mielőtt válaszoltam volna.

- Kék, mint az ég. Igen, imádom. És a 2. Vagy a 666. Még nem döntöttem el - mondtam, és néztem, ahogy Shawn halványan elmosolyodott, majd lefeküdt, és ásított egyet, de a szemeit nyitva tartotta.

- Aludnod kéne - tanácsoltam, és még egyszer elmosolyodott, mielőtt megrázta volna a fejét.

- Inkább fentmaradok és beszélgetek veled.