Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizenkilenc

A csomagolás nem volt olyan könnyű feladat, mint azt elsőre gondoltam, hogy teljesen őszinte legyek. Először is Marcusnak egy pár almát és egy kis kenyeret kellett kicsempésznie az emeletükről, mert ez a két dolog éppen nem volt a szobaszerviz menüjén.

Ezen kívül (a táskámat az egyszerűség jegyében kellett bepakolnom, illetve, hogy könnyű maradjon, szóval a homár nem tartozhatott a Nulladik emeleten elfogyasztott ételeim közé) két vizespalackot pakoltam be, egy kötelet (azzal viccelődtem, hogy arra fogom használni, hogy hurkot csináljak belőle, mint az akasztásoknál - Shawnt nem nyűgözte le az öteletem), és néhány gyertyát. Nem volt túl egyszerű beszerezni őket, kivéve a vizet.

Aztán ott volt a figyelemelterelés. Nem, nem Mr. Rush vagy azok számára, hanem maga Shawn Mendes miatt. Annak ellenére, hogy segített nekem beszerezni a küldetéshez szükséges dolgokat, nem önszántából tette. Shawn még mindig úgy gondolta, rossz ötlet, hogy egyedül menjek, de nem erőltette, hogy ne menjek. Illetve, ha jöhetett volna, engedtem volna, hogy velem jöjjön. De az én feladatom volt, és egyedül az enyém. Nem vonhatta el a figyelmem a kötelességeimről.

Istenem, ez úgy hangzott, mintha egy totális Lancelot wanna-be lennék. Azt hiszem, egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem James Bond vagyok.

Egyébként Shawn elég sokszor elterelte a figyelmem. De igazából kétlem, hogy egyáltalán tudott róla, hogy az idő felében őt bámultam.

- Oké, akkor végeztünk a pakolással? - kérdezte Shawn, mire megráztam a fejem.

- Nem teljesen. Még mindig szükségem van egy gyufásdobozra, hogy meg tudjam gyújtani a gyertyáimat - feleltem.

- Rendben, és honnan tudunk gyufásdobozt szerezni?

- Hát, nem vagyok biztos benne, hogy egyet fogsz velem érteni, ha elmondom, szóval inkább csak elmegyek érte. Maradj itt, seperc alatt visszajövök. Ó, és abban az esetben, ha mégsem jönnék vissza tíz percen belül, küldj segítséget. Komolyan - magyaráztam, majd gyorsan felhúztam a cipőmet, készen állva arra, hogy kinyissam az ajtót.

Azonban Shawn abban a pillanatban megállított, hogy mindkét cipőm a lábamra került.

- Nem, minden oké, nagyon is szeretnék veled menni, kösz, hogy kérdezed. Szóval, hova is megyünk pontosan? - érdeklődött Shawn, én pedig vettem egy mély levegőt.

- Megígéred, hogy nem leszel ideges, ha elmondom? - kérdeztem annak ellenére, hogy tudtam, hogy ahogy a gyufásdoboz lelőhelye elhagyja a számat, nem fog tovább mosolyogni.

- Nora, megígérem. Végülis azok után, amiken együtt keresztül mentünk ebben a szállodában, kétlem, hogy létezne olyan hely, ahova nem engednélek el.

Becsuktam a szememet és nagyot nyeltem, mielőtt vettem volna egy hatalmas levegőt, és gyorsan válaszoltam volna.

- Az egyetlen hely, ahol szabad gyufát tartani, az Mr. Rush irodája, szóval odamegyek, és szerzek egyet, oké, szia, köszi - nyögtem ki, a szavak gyorsabban hagyták el a számat, mint valaha gondoltam volna, hogy lehetséges.

- Veled megyek.

- Nem emlékszel, mit tett veled Mr. Rush a legutóbb? - kérdeztem, teljes sokkhatás alatt, amiért nem zavarta, hogy hova megyek.

- De, és nem tudnám elképzelni, hogy veled tegye ugyanazt - mondta, az arca szinte kővé változott.

- Kövess! - mondtam kis idő után, és mindketten kisétáltunk a hotelszobámból.

Egy idő után Shawn és én elértünk egy egyszerű ajtóhoz, és nagyot nyeltem félelmemben. Pontosan azelőtt, hogy bekopogtam volna, hogy ellenőrizzem, Mr. Rush az irodájában van-e, Shawn és én mindketten hangokat hallottunk a folyosóról, és gyorsan elrejtőztünk az egyik asztal alatt a lobbiban, ahova szerencsére épp senki nem volt beosztva.

- Uram, igazat mondok, Nora, és az a fiú, akivel van, Sam, mindketten a Nulladik emeletre akarnak menni.

- Sarah, ha még egyszer el kell mondanom, én magam foglak elhamvasztani. A Nulladik emelet nem létezik. Csak egy mítosz, a fazék arany. - A hang, amit egyből felismertem, Mr. Rush-hoz tartozott.

- Rendben, uram.

- Megmondtad neki, hogy az a fiú egy Vadász, vagy találnom kell valakit, aki nem egy abszolút idióta, hogy megtegye nekem? - kérdezte Mr. Rush, a hangja rettentően mérges volt. De mi ezen az újdonság?

- Igen, megmondtam neki. Úgy tűnt, hisz nekem. Uram, azt hiszem, ugyanazt kell tennie Norával, amit velem tett. Túlságosan lázadó, ezt nem engedhetjük meg magunknak - mondta Sarah, és a vérem azonnal forrni kezdett. Ha Shawn nem ragadta volna meg a kezemet abban a pillanatban, valószínűleg felugrottam volna, és kiütöttem volna. De egy új kérdés ötlött fel a fejemben: Mit tett Mr. Rush Sarah-val?

- Abban az esetben, ha elfelejtetted volna, Sarah, én vagyok az igazgató. Te? Te az édességboltban dolgozol. És nem számít, hogy Átváltom-e a lányt vagy sem, két hét múlva már úgysem áll az utunkba, sőt, ha szerencsénk van, kevesebb.

Figyelmen kívül hagyva Mr. Rush kommentjét, megragadta valami a figyelmem, amit mondott. Átváltani.

Sarah-t Átváltották.

A szemeim kikerekedtek a felfedezésem hatására, de a sokk helyét hamarosan a félelem vette át, amikor meghallottam, hogy a lépteik egyre közelebb és közelebb jöttek. Jaj ne.

- Jó megállapítás, de mi lesz a fiúval? Fenyegetést jelent.

- A fiú? Majd ráállítom az embereimet, hogy megfigyeljék a következő héten vagy ilyesmi. Ha továbbra is a lány körül legyeskedik, akkor cselekszem. De egyiküket sem láttam már elég régóta, szóval kétlem, hogy bármiért is aggódnom kéne jelen pillanatban.

Az asztal sarkánál láttam Mr. Rush-t és Sarah-t deréktől lefelé, és figyeltem, ahogy Mr. Rush kinyitotta az irodájának ajtaját.

- Most pedig, Sarah, menj vissza a boltba, még mindig a Hotel Midnightnak dolgozol, szóval, hacsak nem akarsz egy emeleten ragadni a régi barátaiddal, én a helyedben távoznék.

- Máris, uram, de küldene valakit, hogy rendbe tegye az édességboltot azok után, ami tegnap este történt? Nem vagyok benne biztos, hogy az új látogatóknak, akik ma érkeztek, tetszeni fog a felfordulás - mondta Sarah, úgy viselkedve, mintha az ő munkája mindenki másé felett állna.

Azonban, a "felfordulás" szóra Mr. Rush ellépett az ajtótól, és elsietett Sarah-val együtt, hogy gondoskodjon arról, ami az édességboltban történt, bármi is legyen az, az ajtót nyitva és őrizetlenül hagyva.

Mosolyogva Shawn felé fordultam, mielőtt mindketten feltápászkodtunk volna az asztal alól, és az ajtóhoz siettünk volna. 

Ideje szereznünk néhány gyufát.