tizenhárom

22 3 0
                                    




Sarah az édességboltban ücsörgött, mikor odaértünk, teljesen egyedül. Ami amúgy teljesen szokatlan volt, mivel az édességbolt egy rendkívül népszerű hely volt a látogatók és a hotel vendégei számára egyaránt.

Szóval miért ült itt Sarah egymagában?

- Ó, Nora! Hallottad, mi történt Lillyvel és Marcusszal? - kérdezte szomorúan, amint megpillantott, mire bólintottam, mert nem akartam beszélni róla.

- Igen, hallottam. Öhm, Sarah, kérdeznem kell valamit.

- Persze, mi az? Azt próbáljátok kitalálni, milyen ízű nyalókát vegyetek? Az én személyes kedvencem a vattacukros, csak hogy tudjátok.

- Nem egészen, bár a nyalóka elég jól esne most. Tulajdonképpen a Nulladik emeletről kell kérdeznem, és Kylie-ról - feleltem őszintén, és mielőtt megrázhatta volna a fejét, folytattam.

- Mielőtt bármit is mondanál, csak gondold át egy másodpercre. Annyi embert megmenthetnél, ha elmondanád nekünk, amit tudsz. Csak néhány válaszra van szükségem, Sarah. Ki kell juttatnom magamat, és az összes többi embert a Pokol Hotelből - győzködtem, azt a becenevet használva, amit tőle hallottam. Azonban én és ő mindketten tudtuk az igazságot. Csak három ember hagyhatta el a szállodát egyszerre, ha egyáltalán elérnénk, hogy elengedjen minket ez a hely.

Sarah hallgatott, én pedig Shawn felé fordultam, aki Sarah-t vizslatta, mintha ha elég erősen koncentrálva bámulná, elárulná, amit tudni akartunk.

- Oké. Mit akartok tudni?

A megkönnyebbülés elöntötte a testemet, ahogy újból Shawnhoz fordultam, reményteli mosoly tűnt fel mindkettőnk arcán.

- Hova rejtetted a kulcsot? - kérdeztem, mire Sarah szemei kikerekedtek.

- Honnan tudod, hogy én rejtettem el? - kérdezte, én pedig egyszerűen csak megvontam a vállam.

- Közel álltatok egymáshoz Kylie-val, melyik másik dolgozónak adta volna oda? - érveltem. Sarah állandóan pásztázta a helyiséget a szemével, mintha arra számított volna, hogy valaki feltűnik, és elkapja. Aztán közel hajolt hozzám, és suttogni kezdett.

- Amint a kulcs a zárban van és az óra 00:01-et üt, eltűnik. Visszakerül a rejtekhelyére.

- Ami a Nulladik emelet, igaz? - kérdeztem, mire lassan bólintott.

- Nagyon jól el van rejtve, legalábbis Kylie ezt mondta nekem. Azt mondta, csak kereste és kereste, mert Mother Reenie nem mondta el neki, pontosan hol találja. Utálom azt a boszorkát, esküszöm.

Nem feleltem a Mother Reenie-re tett megjegyzésére, mert én tudtam az egész háttértörténetet, és nyilvánvalóan nem ugyanazon az oldalon álltunk Sarah-val.

Mother Reenie sokat beszélgetett velem. Azt mondta, kedvel engem, és tiszta a lelkem, amit elég jó volt hallani.

Ugyanez nem volt elmondható Kylie-ról.

Soha nem volt méltó, ezt mondta egyik nap Mother Reenie, amikor meglátogattam. Azt mondta, Kylie elárulta valaki bizalmát. Hogy kiét? Fogalmam sem volt.

- Mennyi ideig volt ott Kylie? - kérdeztem, mire Sarah szomorúan megcsóválta a fejét.

- Egy egész hónapig, szegény angyalkám - felelte, én pedig gyanakodva felvontam a fél szemöldököm. Miért viselkedett így Sarah? Elég furcsán beszélt ahhoz képest, mikor utoljára találkoztunk.

Azon kezdtem agyalni, hátha Átváltották, de az soha nem történt meg. Vagyis, általában soha. Nem emlékeztem, mikor hallottam valakiről utoljára, hogy Átváltották, nagyon ritka volt.

Az Átváltás az volt, amikor Mr. Rush valamit beléd ültetett, ami elérte, hogy máshogy gondolkodj a hotelről. De eltartott egy darabig, amíg teljesen átvette az irányítást, szóval beszélhettél ugyanúgy, ahogy általában, és észre sem vetted, hogy beleszőttél néhány nagyon pozitív megjegyzést a Hotel Midnightról.

Ha az Átváltás nem lett volna ennyire ritka, semmi kétségem nem lett volna afelől, hogy hogy ez történt Sarah-val.

- Várj, egy egész hónapig? Úgy érted, étel és ital nélkül? Elég furán hangzik - mondta Shawn, eszembe juttatva, hogy még mindig mellettem állt. Igaza is volt.

- Vitt magával ennivalót! - mordult rá Sarah, majd megrázta a fejét, és ránk mosolygott.

- Elmondta neked Kylie valaha, mi van a Nulladik emeleten? Vagy esetleg, hogy hol találta meg a kulcsot? Biztos vagyok benne, hogy ezek sokat segíthetnének nekünk, higgy nekem.

Sarah teljes hallgatásba burkolózott, és az egyetlen hang az volt, ahogy a körmeivel kopogtatta az édességbolt pultját.

Végül vett egy mély levegőt, és elkezdett beszélni.

- Bárcsak tudnám, és borzasztóan érzem magam, amiért nem tudom elmondani nektek, de fogalmam sincs. Kylie soha nem beszélt róla, valószínűleg azért, mert komoly trauma érte, amiért, hát. . . tudod, miért - felelte, arra utalva, ami Coraline-nal történt.

Shawn kimerülten kifújta a levegőt, ami elgondolkodtatott: mit mondhatott Sarah, ami ezt váltotta ki belőle.

Ekkor villámcsapásként ért a gondolat. Kylie állítólag semmire nem emlékezett Coraline-nal kapcsolatban, szóval miért lett volna traumatizált állapotban?

- Kylie szomorú volt emiatt az egész miatt? - kérdeztem, mire Sarah gyorsan bólintott.

- Borzasztóan. De egyáltalán nem sírt, valami oknál fogva.

Végül Shawn kimondta, amire mindketten gondoltunk.

- Azt hittem, Kylie nem emlékezett Coraline-ra, miután kijutott a Nulladik emeletről.

Sarah egy pillanatra ledermedt, az ajkába harapott.

- Nem mondhatom el a részleteket, megesküdtem, hogy nem teszem. De igazat mondok, higgyetek nekem! - állította Sarah, és látszott, mennyire kellemetlenül érezte magát a szituációban.

- Oké, már csak egy kérdésem van. Hol a lépcső? Lifttel nem mehetsz a Nulladik emeletre, szóval hol van az ajtó a lépcsőhöz? - kérdeztem, mire Sarah felállt a székből, és kérte, hogy kövessük.

Végül Sarah egy nagy ajtóhoz vezetett minket, majd rámutatott.

- Ez az. Tudom, hogy nem mehetsz a Nulladik emeletre egyedül, szóval mindketten csomagoljatok össze egy-egy táskát tele étellel és vízzel. Nekem most vissza kell mennem, később találkozunk, Nora - mondta Sarah, és elsietett tudomást sem véve Shawnról. Síri csend volt, és érzelem nélküli arccal bámultam az ajtót.

- Hát, azokat a kis hazugságokat leszámítva Sarah egész segítőkész volt.

- Aha - válaszoltam, a figyelmemet még mindig az ajtó kötötte le.

- Öhm, Nora? Jól vagy? Van valami baj vagy valami? - kérdezte aggodalmasan, én pedig végre a szemébe néztem.

- Mi? Ja, igen. Csak egy kis probléma - válaszoltam Shawnnak, majd az ajtóra tettem a kezemet, és megnéztem mennyire meleg, mielőtt újra megszólaltam volna.

- Ez az ajtó a hamvasztó szobához vezet.

Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~Where stories live. Discover now