Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

öt

- Nem, az ablakok csak illúziók.

- Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogyha Mr. Rush azt mondja, éjszaka van, a hotel eléri, hogy úgy látsszon, mintha kint is valóban éjjel lenne. Soha nem bízhatsz ebben a szállodában - magyaráztam, Shawn pedig bólintott.

- Szóval, gyakorlatilag itt ragadtunk örökre és nincs kiút? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem egészen. Van kiút, de bonyolultabb, mint ahogy hangzik. Valószínűleg azt fogod gondolni, hogy lehetetlen.

- Nora, azok után, amikenkeresztülmentem ebben a hotelben, azt akarod mondani, hogy azt gondolnám, lehetetlen? Tégy próbára - mondta, én pedig átgondoltam, amit mondott, mielőtt válaszoltam volna.

- Rendben, szóval valamikor, és ezt abszolút senki nem tudja, még Mr. Rush sem, de valamikor újra megjelenik az ajtó a vendégeknek. Ez történhet ma is, vagy 100 év múlva. De csak egyszer nyílik ki azon a csodálatos napon - éjfélkor. Éjfélkor a szállodában, és a kinti világban egyaránt - válaszoltam, de úgy éreztem, nem igazán sikerült érthetően elmagyarázni.

- Akkor mi a probléma? Miért nem nézhetjük meg az órákat, és számolhatjuk ki, hogy ma lesz vagy nem? - kérdezte, én pedig visszafeküdtem az ágyra. Shawn engem nézett, némán, én pedig az ajkamba haraptam, mielőtt közöltem volna vele a szánalmas igazságot.

- Van egy órám, ami a hotel-időt mutatja, oké? Nem szabadna tudnom, hol vannak, de láttam egyet az egyik dolgozó kezében, és a te szobádban rejtette el. Viszont az a helyzet, hogy nincs órám a külvilágból. Se óra, se karóra, se ébresztő.

- Várj egy percet! Tudod hol van a szobám, ugye? A ruhásszekrényben van egy táska. Ide tudnád hozni? Megtenném én, de alig tudok megmozdulni - kérte, én pedig bólintottam, és kiléptem a szobámból. Az ajtót becsukva magam mögött a kilincsre helyeztem a Ne Zavarjanak jelzést. Az egyik nagyon furcsa dolog, amit Marcustól tanultam, hogy a személyzet nem érhet hozzá ahhoz az ajtóhoz, amin kint van a jelzés.

A szálloda nagyon fura volt. De ez még a top 5 dolog közé sem tartozott, amiért ki akartam szabadulni innen, és soha nem térni vissza.

Ahogy Shawn szobája felé sétáltam, nem tudtam nem a hazugságra gondolni, amit az imént mondtam neki. Marcus azt mondta, soha ne bízzak senkiben a hotelben, amíg nem ismertem már legalább egy hete. De Shawn megmentett, mielőtt egyáltalán megismert volna, nem tudtam egyszerűen csak elhatározni, hogy nem bízom benne, amíg le nem jár a hét.

Amikor a hazugság kicsúszott a számon, esküszöm, hogy vissza akartam szívni. Ha létezne egy visszajátszás gomb, 100%, hogy megnyomtam volna minden kétség nélkül. Shawn mostanra teljesen tanácstalan volt, de egy kicsit úgy éreztem, jobb volt hazudni neki, mint hamis reményt adni.

Az igazság azt illetően, hogy lehet elhagyni a szállodát nem az, amit mondtam. Minden más viszont igaz. De a valóságban nem volt ilyen egyszerű kijutni. 

Az igaz volt, hogy az egyik módja annak, hogy kiszabaduljunk, a két óra használata volt. De volt egy karórám, mikor ideértem. Marcus rájött, hogy 100 évbe tellene - igen, így van, száz -, hogy mindkét órán egyszerre legyen éjfél.

Nem várok száz évet, hogy kijussak innen.

A másik mód, a bonyolultabb mód az volt, hogy szükséged volt egy órára a külvilágból, de egy kulcsra is. Azonban nem akármilyen kulcsra. Az utolsó lány, aki használta, megkérte a barátját, hogy jól rejtse el, nagyon jól.

De amúgy, ha valahogy megszereznénk a kulcsot, ez történne. Egy új embernek kellene belépnie a hotelbe, és előbb kellene éjfélnek lennie a külvilágban, mint itt bent, hogy az új ember még mindig lássa az ajtót. Abban a pillanatban, hogy éjfélt üt az óra, az új embernek bele kellene illesztenie a kulcsot a zárba. Ezután az ajtó minden vendég számára látható lenne, és mielőtt 00:01 lenne, ki kellene jutni a szállodából. Ezután egy dolgozónak meg kellene várnia, amíg az ajtó eltűnik egy perccel később, a kulcs leesik, és el kellene rejtenie, mielőtt Mr. Rush meglátja. 

Természetesen ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A legnehezebb rész a kulcs megtalálása lenne, nyilvánvalóan, ami még se nekem, se Marcusnak nem sikerült, és Marcus a '80-as évek óta itt volt.

Persze most, hogy dolgozó lett, ennél sokkal tovább fog maradni.

A gondolattól görcsbe rándult a gyomrom, inkább elhessegettem. Ahogy Shawn szobája felé haladtam, igyekeztem figyelni, hogy nehogy összefussak Mr. Rush-sal.

Pont amikor a Shawn szobájához vezető folyosóra léptem, oldalról egy kezet éreztem, ami elkapta az enyémet, és berántott egy szobába. Már majdnem elkezdtem sikítani, de megfordulva észrevettem, ki volt az.

- Találd ki, milyen nap van ma! - mondta Sam egy nagy mosollyal az arcán.

- Milyen nap? - kérdeztem, és szórakozottan elmosolyodtam. Sam egy vidám ember volt a csapatával együtt. Mindig vakmerő dolgokat csináltak, tervezgettek, és az egyetlen élvezetes részei voltak a hotelnek. Amikor az ő csapatával voltam, teljesen megfeledkeztem róla, hol vagyok, ami nekem egyáltalán nem volt probléma.

- Filmnap! Azaz, igazából nem, holnap lesz, de úgy döntöttünk, adunk egy kis tippet, hogy elhozhasd az új pasidat is. Úgy hallottam, eléggé ellátták a baját.

- Shawnra gondolsz? Most találkoztunk, Sam, ne legyél már hülye! - mondtam, mire hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Azok után, ami Mr. Rush-sal történt, még nem csináltátok? - kérdezte, én pedig észrevettem, hogy nem Sam és én voltunk az egyetlenek a szobában. Egy csomó ember volt bent, beleértve néhány lányt is, akikkel még sosem találkoztam.

- Ne már, Nora, mi már aznap este lefeküdtünk, mikor megismerkedtünk, emlékszel? - cukkolt Sam, mire elnevettem magam. 

Samet a Pokémon-korszakában ismertem meg. Úgy értem, durva Pokémon-korszak. Az egyetlen dolog, amivel közeli kapcsolatba került, a régi Nintendója volt.

Azonban ezek a lányok nyilvánvalóan nem ismerték Samet akkoriban, szóval tisztán láttam a féltékenységet a tekintetükben, hiszen minden szavát elhitték.

- Melyik film? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

- Toy Story.

- Számíthatsz rám. Sziasztok, srácok! - zártam le a beszélgetést, és elköszönések visszahangját hallottam, ahogy kiléptem a szobából.

Miközben beléptem Shawn szobájába, nem tudtam nem arra gondolni. . .

Vajon mi a véleménye Shawnnak a Toy Storyról?