Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizenkettő

- Szóval ez az igazság?

- Igen, esküszöm.

- És nincs más, amit rejtegetsz? - kérdezte Shawn gyanakodva, mire megráztam a fejem.

- Nem, esküszöm. Most mindent elmondtam, nem rejtegetek semmit - válaszoltam. Azt hittem, Shawn borzasztó mérges lesz, mikor megtudja, hogy lehet kijutni a Hotel Midnightból.

Ehelyett csak vett egy mély levegőt, sóhajtott, és folytatta a beszélgetést, és egyáltalán nem volt dühös, amiért hazudtam neki, vagy amiért ennyivel nehezebb volt kijutni innen, mint ahogy azt eredetileg gondolta.

Vagy erről volt szó, vagy Shawn egy őrületesen jó színész volt.

- Szóval van valami ötleted, hogy lehetne megszerezni a kulcsot? Ismerte valamelyik vendég vagy dolgozó a lányt, mielőtt kijutott volna? Valószínűleg tudnak egy-két dolgot a kulcs hollétéről is - magyarázta Shawn, én pedig vállat vontam.

- Öhm, egyről tudok. Sarah-nak hívják, az édességboltban dolgozik. Jóban volt Klyie-val, a lánnyal, aki kijutott, és egy másik vendéggel, akit Coraline-nak hívtak.

- És sosem kérdeztél tőle a kulcsról, a lányról, vagy legalább a Nulladik emeletről? Ezt muszáj lesz megmagyaráznod - mondta Shawn.

- Coraline lement Kylie-val a Nulladik emeletre, oké? És csak Kylie jött vissza. Az alapján, amit hallottam, nem is emlékezett Coraline-ra, miután kijutott onnan. Sarah nem hajlandó beszélni róla. Egyáltalán nem. Hidd el, Shawn, megpróbáltam.

- Nyilván nem próbáltad elég erősen. Ne vedd sértésnek, de az egyetlen reményünk, hogy valaha is kijutunk innen valószínűleg azon áll, amit Sarah tud erről az egész helyzetről. És tudom, hogy egy totális fasznak tűnök, hogy ezt mondom, de komolyan hagyni fogjuk, hogy az érzései ennek az útjába álljanak? Örökre itt ragadunk, Nora.

- Shawn, nem tudom. Sarah jó barátom, nem fogom azzal kínozni, hogy erről kérdezgetem.

- Akkor ne tedd. Nem foglak kényszeríteni. De én biztos, hogy elmegyek az édességboltba, és megkérdezem. Jöhetsz velem, vagy maradhatsz itt is - közölte Shawn, én pedig realizáltam, hogy igaza van.

Akármennyire is szerettem Sarah-t, ki kellett jutnom erről a helyről, ahogy Shawnnak is.

Amint Shawn felállt, és a kilincs felé nyúlt, követtem, mire meglepetten felvonta a szemöldökét.

- Sarah nem fog megnyílni neked, nem is ismer. Igazából szükséged van rám, Shawn. Plusz, majdnem biztos vagyok benne, hogy fogalmad sincs, hol van az édességbolt - magyaráztam, és a szemeiben láttam felcsillani valamit, amit nem tudtam volna megnevezni, ahogy elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót.

A liftben állva nagyon reménykedtem benne, hogy Sarah el fogja mondani, amit tudnunk kell, és nem fog teljesen bezárkózni.

Ahogy az édességbolt felé haladtunk, éneklés ütötte meg a fülemet, mire felszaladt a szemöldököm. Ki énekelt a Hotel Midnightban?

- Tik-tak, nem látod, egy hét és szabad leszek! - énekelte a hang, és észrevettem, hogy ugyanaz a nő volt az, aki úgy döntött, okos ötlet lenne Shawn szobájában elrejteni egy órát.

Nem mondott akkor is valamit egy hétről, miközben az órát tartotta?

Amikor Shawnnal befordultunk a sarkon, megláttam, ahogy a nő vidáman törölget, folytatva az éneklést.

- A matek kész, a matek helyes. Hét nap, amíg elrepülök!

- Hét nap, amíg egészen pontosan micsoda? - kérdeztem, mikor már elég közel értem hozzá. Egy pillanatra megdöbbent, de ahelyett, hogy mérges lett volna - amire számítottam -, egyszerűen felnevetett, odasietett hozzám, és - nem viccelek - úgy döntött, hogy megölel.

Borzasztóan aggódtam a nő mentális egészsége miatt, és Shawnhoz fordultam segítségért, de észrevettem, hogy vigyorogva próbálta visszatartani a nevetését. Gyilkos pillantást vetettem rá, mire a vigyora még szélesebb lett.

- Egy hét múlva szabad leszek! Egy hét, és mindannyian szabadok leszünk! Olyan régóta várok erre, drágám, és végre eljött az idő!

- Milyen idő? - kérdeztem, ő pedig csak boldogan megcsóválta a fejét.

- Az órák, kedvesem, megegyeznek az órák! Ó, milyen csodálatos nap lesz! És gondolom, már nálatok van a kulcs, szóval mindannyian kijutunk!

- Várjunk, úgy érti, egy hét múlva megegyeznek az órák? Hét nap múlva? - kérdeztem, mire bólintott.

- Ó, igen! Mother Reenie mondta, ezért biztosan igaz! Muszáj annak lennie! Szóval, hol van a kulcs? Hogy néz ki? Biztonságosan elrejtettétek?

Nagyon össze voltam zavarodva, nem értettem,  miért osztja meg velem ezt az információt. És amúgy is, ez a nő egy dolgozó volt, és a dolgozók nem mehettek el, akár akartak, akár nem.

- Nincs nálam a kulcs. Mother Reenie azt mondta, nálam van? - kérdeztem, ő pedig  megrázta a fejét, és láttam a csalódottságot az arcán, ahogy elködösödtek a szemei.

- Nem mondta, hogy nálad van. Pár napot elszámoltam, ezt mondta, mikor beszéltem neki a tervemről, a csodálatos tervemről. Most meg kell szerezned a kulcsot, muszáj! Ki kell jutnom innen!

- Ön egy dolgozó, asszonyom. Nem mehet el.

- Csak megjátszottam, te idióta! Eljátszottam évekig, sok-sok évig!

A nő folytatta a fecsegést, én pedig léptek visszhangját hallottam a folyosón.

Az emlékezetembe véstem ezeket a lépteket. Egészen pontosan tudtam, kihez tartozott a hang, és megborzongtam tőle.

- Mr. Rush, erre jön! - suttogtam a nőnek, és Shawn valószínűleg meghallhatta, mert elhúzott a nőtől, és körém fonta a karjait, mintha meg akarna védeni tőle. Amit- csak, hogy tisztázzuk -, nem lettem volna hajlandó újra hagyni, hogy megtörténjen.

- Mr. Rush egy tehén! Nem érdekel! - kiáltotta a nő, és folytatta az ócsárolását, nem hallgatva rám.

Shawn a kanyar felé kezdett haladni velem, hogy gyorsan el tudjunk bújni a másik folyosón, amikor odaér és észrevesz minket.

- El fogja hamvasztani, kussoljon! Fogja be a száját, kérem! - figyelmzetettem, amikor már karnyújtásnyira voltam a nőtől.

- Túl sokáig voltam csendben! Hamvasszon el, ha akar, nézzük meg, érdekel-e! 

A léptek közelebb értek, és hangosabbak lettek. Abban a pillanatban rájöttem, hogy már túl késő, mert ahogy a nő felé nyúltam, hogy átrántsam a másik folyosóra, Shawn megragadott, és elhúzott onnan, hogy egyikünk se legyen Mr. Rush látóterében.

Kikukucskáltam, reménykedve, hogy még elérem a nőt, ha már látom, mennyire van messze, de Shawn visszarántott magához abban a másodpercben, hogy megpillantottam Mr. Rush fényes, fekete bőrcipőit, amint a folyosóra érnek, ahol szegény nő is állt.

- Á, Miss Quell, mi lenne, ha követne? Úgy tűnik, a hamvasztó szoba egy kis porolásra szorul.

Shawnnak a derekamnál fogva kellett visszatartania, hogy ne rohanjak oda abban a pillanatban, hogy meghallottam, ahogy a nő felsikít.