Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizennégy

- Szóval, gyakorlatilag minden, amit Sarah mondott nekünk, 100%-ig hazugság? Ez egyszerűen nagyszerű.

- Tulajdonképpen egész biztos vagyok benne, hogy mondott némi igazat is. De Sarah kétségtelenül rejteget valamit.

- Talán nem akarja, hogy elhagyjuk a Hotel Midnightot? Úgy értem, először is a legjobb barátja ejti, elég szar lehet, hogy nem tudsz kisétálni az ajtón, mert örökre itt ragadtál, ő viszont nem. Talán csak nem akarja, hogy valaki más is elmenjen.

- Szóval azt akarod mondani, hogy egy óriási féltékenységi összeesküvés játszódik le Sarah fejében? Ha ő nem hagyhatja el a Barbie Álomházat, akkor egyetlen másik ember sem fogja? - tudakoltam Shawntól fél szemöldökömet felvonva.

- Hát, aha. Kivéve, hogy egy gyerekjátékhoz hasonlítottad ezt a helyet, azon kívül kb. ezt akartam kifejezni - válaszolta, és egy pillanatig hallgattam, mielőtt bólintottam volna.

- Ja, lehetséges. De Sarah teljesen más szokott lenni, mint amit az előbb láttál, sokkal kedvesebb ennél, és sokkal őszintébb is.

- De lehet, hogy az csak az alteregoja. Mindenki előtt úgy viselkedik, hogy álcázza a valódi énjét. Az előbb sarokba szorítottuk, szóval valószínűleg azért tűnt fel a másik oldala. Kétszínű, Nora.

Rábámultam egy félmosollyal az arcomon, majd megcsóváltam a fejemet.

- Túl sok bűnügyi TV-műsort nézel - közöltem mielőtt elsétáltam volna.

- Csak a Behavioral Analysis Unitot! - kiáltotta utánam Shawn, majd követni kezdett.

- Oké, elismerem, hogy lehet, hogy a teóriád helyes, hiszen csak egy éve vagyok itt. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy év nem sok idő, a háromszázhatvanhat nap, amit azelőtt töltöttem itt, mielőtt megérkeztél volna, szívás volt, Shawn. De mégis, ki tudja? - ismertem el, mire Shawn furcsán nézett rám.

- Háromszázhatvanhat? Nora, egy napot elszámoltál, egy év csak háromszázhatvanöt napból áll - próbált kijavítani Shawn, én pedig megráztam a fejem, miközben mindketten bekanyarodtunk balra.

- Akkor nem, ha szökőév - válaszoltam, és figyeltem, ahogy megborzongott.

- Milyen tragikus.

- Aha, igazán nagy kár. Az az extra nap majd' megölt.

- Várj, Nora, ezt meg kell kérdeznem, és ne kérdezd, hogy miért, de ez a dolog már egy ideje nem hagy nyugodni.

- Öhm, megtudhatnám, mi az? - érdeklődtem.

- Hány éves vagy? Tizenhat vagy tizenhét? Mert egy egész évet ezen a helyen töltöttél - kérdezte Shawn, nekem pedig vissza kellett tartanom a nevetésemet. Eléggé össze voltam zavarodva, miért kérdezi ezt, de ettől függetlenül válaszoltam.

- Hát, Shawn, ebben a szállodában? Tizenhét. A külvilágban még mindig tizenhat éves Nora vagyok. De. . . - kezdtem, és körbenéztem a folyosón, hogy megbizonyosodjak róla, senki nem jön errefelé, mielőtt közelebb hajoltam volna Shawnhoz, és elkezdtem volna suttogni.

- Néha vannak álmaim. A hotelen kívüli életről. Azt hiszem, hogy emlékek lehetnek, mert ezek az álmok őrülten valószerűek. Persze ezek az álmok csak akkor történnek, ha teszek valamit a Hotelért.

- Valamit a Hotelért? Mint például?

- Láttam, ahogy egy kisgyerek ráragaszt egy csomó baromi ronda Bajkeverő Majmos matricát a folyosó falára. Miután elment, leszedtem őket - ne kérdezd miért, egyszerűen csak megtettem.

- Oké, és mi volt az álmokban? - kérdezte Shawn, gyakorlatilag majd' meghalt a kíváncsiságtól, hogy többet megtudhasson arról, mi folyik itt.

- Hát, az elsőben egy autóban voltam, egy fiatal nő ült mellettem, és egy másik nő vezetett. Bőröndök voltak mögöttünk, szóval gondolom, úton voltunk valahova. Úgy gondolom, hogy a nő, aki vezetett, az anyukám, a mellettem ülő pedig az unokatestvérem vagy akár a testvérem. De amúgy nagyon boldog voltam, ajándékokról beszéltem. A lány mellettem azt mondta, "Várj, Nora, még nincs is szülinapod." És én azt válaszoltam, hogy "És, nem ünnepelhetek egy nappal előbb?". Ez tudod, mit jelent, Shawn? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Azt jelenti, hogy technikailag ebben a hotelben tizennyolc vagyok. Ami pedig azt jelenti, hogy technikailag természetesen, idősebb vagyok nálad - fejtettem ki vigyorogva.

- Tuti nem - válaszolta Shawn, mire megvontam a vállam.

- Te magad mondtad nekem, hogy tizenhét vagy. Csak éppenséggel én tizennyolc vagyok.

- Még mindig tizenhat vagy a külvilágban! Szóval ez azt jelenti, hogy én, technikailag természetesen, idősebb vagyok nálad - közölte teljesen kigúnyolva a szavaimat. Ezzel azt érte el, hogy játékosan rácsaptam a karjára, de ezekkel az izmokkal? Kétlem, hogy egyáltalán érezte volna.

- Bár, csak technikai jelleggel, bocsi, Shawn - válaszoltam, ő pedig a szemét  forgatta.

- Túllépve a témán, komolyan azt kívánom, bárcsak tudnám, hogy kerültem ide, vagy kikkel voltam - mondta, és megcsóváltam a fejem.

- Egy baráti társasággal jöttél, Shawn. Kali felé tartottatok, de tettetek egy kitérőt ennél a csodálatos intézménynél. Az összes barátod túlságosan be volt parázva ettől a helytől, de te azt gondoltad, szuper ötlet lenne, ha itt töltenéd az éjszakát. És így is tettél.

- Ezt honnan tudod? - kérdezte Shawn, látszott rajta, hogy nem tudta, higgyen-e nekem vagy sem.

- Egy gyilkos vagyok a szállodán kívül, Shawn. Titokban gyilkolok. Azt mondtam a családomnak, útbaigazítást kérek, de igazából csak követtelek, hogy megölhesselek. Hallottalak, miközben telefonáltál. De ne vedd magadra, már megváltoztam, esküszöm! - magyaráztam, Shawn pedig azonnal hátrálni kezdett.

- Várj, komolyan beszélsz? - kérdezte Shawn félelemmel a szemeiben.

- Nem, te idióta. Te mondtad el nekem az első napon, amikor ideértél. A Hotel kitörli az emlékezetedből.

Figyeltem, ahogy Shawn megkönnyebbült, és folytattuk tovább a sétát.

- Amúgy sem gondoltam rád nőgyilkosként soha.

- Igaz. Nőket és férfiakat is öltem volna - feleltem gyorsan egy kacsintás kíséretében.

- Miért jöttem ebbe a szállodába?! - méltatlankodott Shawn, mire felnevettem.

- Máris megbántad, Shawn? - kérdeztem játékosan, de ő tényleg megfontolta, ami elég meglepő volt.

- Nem - válaszolta megnyomva az m-et.

- Várj, komolyan? De miért? - kérdeztem, aggódva a mentális egészségét illetően.

- Mert különben nem találkoztam volna veled - mondta.

A szívem cigánykerekeket és szaltókat hányt, majd pedig teljesen összeroskadt ebben a pillanatban.

- Nem fogsz rám emlékezni, miután elmész - feleltem nyíltan, mire megrántotta a vállát.

- Hányszor kell még elmondanom, hogy egymillió év alatt sem lennék képes elfelejteni?!

- Ezt gondolod - mondtam énekelve, és megálltam, mikor végre elértük az ajtót.

- Oké, csak most realizáltam, hogy kb. tíz perce követlek, és halvány lila gőzöm sincs róla, hol vagyunk. Kit látogatunk meg? - kérdezte Shawn, én pedig izgalommal a szememben ránéztem.

- Most, Shawn, meglátogatjuk a páratlan és egyedülálló Mother Reenie-t.