Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizenegy

Abban a pillanatban, mikor eldöntöttem, hogy kibontva hagyom a hajamat, kopogást hallottam az ajtómon. Gyorsan magamra kaptam egy szandált, amit a hotel "nagylelkűen biztosított" számomra, és ajtót nyitottam a mosolygó Shawnnak.

- Hé - mondta egyszerűen, mire halványan elmosolyodtam, és már biztos voltam benne, hogy valami kellemetlen fog történni.

- Hé - feleltem, és mielőtt meghallhattam volna a kínos képszakadást, kisétáltam a szobámból, bezártam az ajtót (újra rátéve a ne zavarjanak jelzést), majd beszélgetésbe kezdtem Shawnnal.

- Láttad mostanában Mr. Rush-t? - kérdeztem, mire Shawn megrázta a fejét.

- Nem, de kicsit aggasztó, mert általában fel-le rohangál, végigsiet a folyosókon és keresi a bajt. - A véletlen szóvicc miatt nevetnem kellett (a "rush" szó sietséget jelent - a szerk.), és erővel kellett visszatartanom a mosolyom, amíg rábámultam.

- Mi van? Van valami az arcomon? - kérdezte, én pedig megcsóváltam a fejemet.

- Nem, semmi nincs az arcodon. Őszintén szólva elég hülyeség. Úgy értem, baromira gyerekes - válaszoltam, de Shawn nem volt hajlandó másfelé terelni a beszélgetést, majd' meghalt a kíváncsiságtól.

- Oké, Nora, most már tudnom kell. Nem fogok tudni aludni éjszaka.

- Hát, most, hogy már egy csomót vártál rá, még hülyébben fog hangzani, mint amilyen eredetileg volt - válaszoltam őszintén, ő pedig felsóhajtott, amiből arra következtettem, hogy feladta.

- Egy nap el kell mondanod. Úgy értem, csak bökd ki, és teljes lesz az életem.

- A béna gondolatom fog teljessé tenni? Elég szomorú életed lehet, Shawn - mondtam, mire felnevetett. Önkéntelenül is őt figyeltem, gyönyörködve a mosolyában.

Komolyan mondom, eladtam volna a lelkem azért, hogy a Hotel Midnighton kívül is hallhassam Shawn nevetését. De sajnos tudtam, hogy ez nem fog megtörténni.

Nyilvánvalóan elkezdtem ráncolni a homlokomat anélkül, hogy észrevettem volna, mert Shawn megállt, és összevont szemöldökkel figyelt, mint aki ki akar rakni egy puzzle-t, de nem találja az odavaló darabot.

- Miért nézel ilyen szomorúan? Jól vagy? - kérdezte, mire magamra varázsoltam egy hamis mosolyt, és megráztam a fejem, mikor újra elkezdtünk sétálni.

- Csak egy másik béna gondolat.

- Ezt elmondod? - érdeklődött, én pedig újra megcsóváltam a fejem, majd belenéztem a mélybarna szemeibe, és az ajkamba haraptam.

- Nem, ez egy kicsit túl személyes - feleltem, és reménykedtem benne, hogy Shawn ezúttal eltereli a témát.

- Rendben. Mondd csak, a spa-n és a medencén kívül van még valami menő emelet, ahol még nem voltam? Egy emelet, amiről misztikus pletykák keringenek?

- A nulladik emelet. De az csak egy pletyka, senki nem volt még ott, aztán tudott beszámolni nekünk róla, kivéve. . . - Megállítottam magam, de már túl késő volt.

- Kivéve kicsoda? - érdeklődött.

- Áh, csak valami lány, de elhagyta a szállodát, szóval nem tudjuk megkérdezni, mi van ott.

- Talán tele van órákkal? Úgy értem, elment innen, miután volt a nulladik emeleten, szóval valószínűleg erről lehet szó - magyarázta Shawn logikusan, én viszont nemet intettem.

- Ha az az emelet tele lenne egymillió órával, akkor is szüksége lenne még a kulcsra is - válaszoltam, és amint megpillantottam Shawn zavarodott arckifejezését, a szívem megállt egy pillanatra, és rájöttem, hogy túl sok információt kotyogtam ki.

- Kulcs? Öhm, Nora, milyen kulcs? - vont kérdőre, nekem pedig egy olyan válasz sem jutott eszembe, amitől kevésbé tűntem volna az abszolút, totális hazugnak, aki valójában voltam.

- Megbeszélhetnénk a film után? Csak mert, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem akarnám elrontani a kedvedet, és szerintem komoly bűn lenne mérgesen nézni a Toy Storyt.

Shawn csendben maradt egy darabig, én viszont nagyon szerettem volna, hogy beszéljen, vagy csak mondjon valamit, legyen az akár egy szimpla igen, vagy egy óra kiabálás velem, nem érdekelt.

Végül megszólalt, én pedig kifújtam a levegőt, amit eddig észre se vettem, hogy bent tartottam

- Aha, oké.

- Találkozunk a szobámban? - kérdeztem, ő pedig bólintott anélkül, hogy a szemembe nézett volna. Megpróbáltam kiolvasni valamit az arckifejezéséből, de képtelen voltam, ami még jobban fájt. Fogalmam sem volt róla, mit gondolhatott.

A sétánk fennmaradó része csendben telt, és kicsit jobb kedvem lett, mikor meghallottam a moziteremből kiszűrődő nevetést és hangokat. Zsebre tett kézzel beléptem, és végignéztem az embereken - mindannyian mosolyogtak.

- Hé! A film 10 perc múlva kezdődik, ti ketten beülhettek a hátsó sorba velem és Daisy-vel, mert tudom, hogy imádjátok, hogy ott kanapék vannak székek helyett - hadarta Sam, mikor észrevett minket, majd kicsit összeráncolta a homlokát, amint észrevette az aktuális hangulatot Shawn és köztem.

- Oh, aha. Köszi, Sam - feleltem, mire elmosolyodott, és nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt előre ment volna, hogy köszöntse a többieket.

- Egyáltalán miért puszilgat? - kérdezte Shawn, én pedig vállat vontam.

- Mire gondolsz?

- Arra gondolok, hogy nem vagytok együtt vagy ilyesmi, nem? Akkor miért puszilgat, ez nem helyes.

- Aw, valaki egy kicsit féltékenynek hangzik. Elég cuki, el kell ismernem. És nem tudom, Shawn. Egyszerűen Sam így viselkedik velem, és minden más lánnyal is, akit megismer. Most pedig gyere, üljünk le, mielőtt elkezdődik a film - javasoltam, és megragadtam a kezét, ahogy áthaladtunk a tömegen a hátsó sor felé.

Talán csak a képzeletem játszott velem, de esküdni mertem volna, hogy hallottam, ahogy Shawn felmordult, majd motyogott valamit, ahogy elsétáltunk.

- Ja, én viszont tudom, hogy jobban bánnék veled.

Ignoráltam, legfőképpen azért, mert nem voltam benne biztos, hogy ezek a szavak tényleg elhagyták Shawn száját. Megtaláltuk a kanapékat a moziterem hátuljában, és leültünk arra várva, hogy elkezdődjön a film.

- Komolyan előbb kéne kezdeniük ezeket a filmeket - mondtam Shawnnak, eltakarva a számat, miközben ásítottam. Halvány mosollyal az arcán figyelt, majd a fülem mögé tűrte az egyik tincsemet, mire felvontam a szemöldököm. Elég gyorsan túllépett rajta, hogy hazudtam neki.

- Alhatsz, ha szeretnél.

- Ja, de akkor egyedül kéne nézned a filmet. Az nem olyan jó buli - mondtam, de megrázta a fejét.

- Nem, már milliószor láttam, akárcsak te. Ha nem akarsz, maradhatsz ébren is, a te döntésed.

Egy darabig csendben maradtam, és Shawn szemébe bámulva azon gondolkoztam, hogy egy Hotel Midnightban ragadt srác, akinek egészen eddig hazudtak, hogy tud ennyire édes lenni, mielőtt vettem volna egy mély levegőt, és megrántottam volna a vállam.

- A lábadat fogom párnának használni, és a feléig nem is fogok elaludni, borzasztó alvó vagyok - magyaráztam, megpróbálva rávenni, hogy visszaszívja az ajánlatát, mert annak ellenére, hogy elég fáradt voltam, rosszul éreztem magam amiatt, hogy egyedül kell néznie a filmet.

- Helyezkedj csak el - mondta, én pedig rámosolyogtam, mielőtt lefeküdtem volna, olyan kényelmesen, mint még sosem.

Ahogy elkezdődött a film, és mindenki a teremben abbahagyta a beszélgetést, megéreztem, hogy Shawn puha keze a hajammal játszik, és a pillangók feléledtek a gyomromban.

És abban a pillanatban egyáltalán nem bántam, hogy a Hotel Midnightban vagyok.