Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

egy

- Nem tudod visszatartani?

- Már három órája visszatartom, csak engedd, hogy bemenjek!

- Rendben, de egyenesen vissza kell jönnöd utána! Azt mondtam Sarah néninek, hogy estére odaérünk hozzá, és biztos vagyok benne, hogy mindenki ebben a kocsiban belefáradt abba, hogy itt dekkoljunk - mondta anyu, mire bólintottam, ő pedig az épülethez hajtott, amin a "Hotel Midnight" felirat állt. Nem voltam benne egészen biztos, miért is nevezne el így bárki egy szállodát, de nem is volt hozzá semmi közöm.

Mikor leparkoltunk a hotel előtt, észrevettem egy fekete Jeepet mögöttünk, és azonnal megborzongtam. Megfontoltam, hogy inkább nem is megyek be, és megvárom, amíg egy benzinkúthoz érünk, hogy majd ott pisilhessek. Annak ellenére, hogy a szálloda elbűvölően festett, furcsa érzésem volt a hellyel kapcsolatban.

- Ne halj meg! - mondta a nővérem. Meglöktem, és megcsóváltam a fejem. Szerettem őt, de néha késztetést éreztem miatta rá, hogy leugorjak egy szikláról.

Kiszálltam az autóból, és a bejárathoz sétáltam, majd kinyitva az ajtót beléptem. Mikor körülnéztem az épületben elámultam azon, milyen gyönyörű, elállt a lélegzetem.

Bár nem vagyok lakberendező, meg tudtam állapítani, hogy valaki nagyon keményen dolgozhatott azon, hogy megoldja, hogy a különböző bútorok a lobbiban menjenek egymáshoz. Mahagóniból készültek, amik szépen keveredtek a sötétvörös falakkal. Egy aranyszínű csillár lógott a plafonról, és ahogy a márvány recepciós pultra néztem, megértettem, hogy egy ennyire gyönyörű hotel valószínűleg csak pénzért engedi használni a mosdót.

- Csodaszép, ugye? - Megdöbbenten a hirtelen hangtól, és megfordultam, hogy szembe találjam magam egy borzasztóan helyes sráccal, akinek világosbarna haja volt, és lenyűgöző zöld szemei.

- Nagyon - válaszoltam, de mindketten tudtuk, hogy nem a szállodáról beszéltem.

- Marcus, mit csinálsz? - Egy újabb ember félbeszakított minket. Figyeltem, ahogy egy öltönyös férfi a fiúhoz sétált, és csak ezután vett észre engem.

- Ó, egy új? Nos, Marcus nem mondta önnek, hogy meneküljön el, vagy bármi ilyesmi, ugye? Gyakran hagyja, hogy a jó halak elússzanak. - A férfi nem valami gyengéden megpaskolta Marcus fejét, amit én teljes sokkban néztem.

Oké, mi van?

- Nem, igazából csak most találkoztunk. Azon gondolkodtam, hogy tudnának- e segíteni, hogy merre találom a mosdót? - kérdeztem udvariasan, félve, hogy magamra haragítom.

- Odakísérlek - ajánlotta Marcus, és rámosolyogtam, amíg a furcsa ember meg nem rázta a fejét.

- Semmi ilyesmit nem fogsz tenni. Menned kell, hogy elkészülj a partira. Kisasszony, kérem, jöjjön velem, odakísérem. 

Habozva a férfivel mentem, majd visszafordultam, hogy megnézzem, Marcus még mindig ott áll-e, és láttam, hogy nem mozdult. Felvettük a szemkontaktust, és a szája egyetlen szót formált, mielőtt elsétált volna.

- Menj!

Biztosan a bulira gondolt. De valószínűleg késő este kezdődött, és most még csak reggel kilenc volt, szóval nem várhattam annyit.

Udvarias beszélgetést kezdeményeztünk a férfivel, és amikor a mosdóhoz értünk, muszáj volt érdeklődnöm a partiról. 

- Ó, csak egy szép kis estély, amire minden tinédzser hivatalos. Eljöhet, ha szeretne.

- Elmennék, de miután végeztem a mellékhelyiségben, vissza kell mennem a családomhoz, várnak rám. És amúgy is reggel van, szóval lehetetlen lenne, hogy addig itt maradjak, és várjak - mondtam őszintén. Most, hogy beszélgettem vele, rájöttem, hogy mégsem olyan furcsa, mint amilyennek elsőre gondoltam, szóval a képek a fejemben arról, hogy elrabol, gyorsan elillantak. Ha bárminek is, akkor inkább félénknek tűnt.