Hotel Midnight // Shawn Mendes ~Hungarian Translation~

tizennyolc

- Vedd le a pólód!

- Tetszik, amerre ez a beszélgetés halad - viccelődött Shawn, és figyeltem, ahogy a szemei elkerekedtek, amint rájött, hogy én nem szórakoztam.

- Nora, minden rendben? A folyosón vagyunk - mondta, de én nem válaszoltam. Amikor felém nyúlt, hogy megvizsgálhassa a homlokom, már majdnem rosszul éreztem magam, amiért hátrálni kezdtem, az ő arcáról pedig lehervadt a mosoly.

- Rendben, leveszem a pólómat, de utána mindent el fogsz mondani nekem arról, mi folyik itt jelenleg, és miért akarsz annyira póló nélkül látni. Megegyeztünk? - kérdezte Shawn nyilvánvalóan aggódva.

Sokáig hallgattam, mielőtt végül lassan bólintottam volna.

- Megegyeztünk - feleltem, és figyeltem, ahogy lassan levette a pólóját, végig tartva velem a szemkontaktust aggodalmában.

- Fordulj meg! - utasítottam, az arckifejezésem, mintha kőből faragták volna. Shawn összeráncolta a szemöldökét, de engedelmeskedett.

- Mi a fasz folyik itt? - hallotam, ahogy halkan magában mormogott, amíg hátat fordított nekem. Éreztem, hogy lelassul a szívverésem, amikor tisztán megláttam a Hotel Midnight jelzést a hátán.

- Most már visszahúzhatod a pólódat, elnézést a közjátékért - mondtam, nem is kicsit szégyenkezve. Miért gondoltam, hogy ő is egy közülük? Azonban egy dolog még mindig nem állt össze.

- Nora, milyen illegális szereket fogyasztottál az elmúlt 24 órában, amik miatt így viselkedsz? Úgy értem. . . - kezdte Shawn, de félbeszakítottam.

- Miért beszélgettél Mr. Rush-sal? - vontam kérdőre, és Shawn nem habozott a válasszal.

- Mi van? - kérdezte, láthatóan megzavarodva.

- Valaki azt mondta nekem, hogy látta, ahogy egy elég baráti beszélgetést folytatsz azzal az emberrel, aki ezt a Hotel Midnight billogot csinálta a hátadra. Lennél olyan szíves elmagyarázni nekem, miért?

- Először is, túl sok bűnügyi TV-műsort nézel. Másodszor, mi a francnak beszélnék valaha is Mr. Rush-sal szabad akaratomból, ráadásul barátságosan? Úgy nézek ki neked, mint egy őrült? - kérdezte Shawn, egyértelműen sértve a vádjaim által, de nem mutatta ki, mennyire bántotta a dolog.

- Szóval akkor nem beszélgettél Mr. Rush-sal? - kérdeztem, mire azonnal bólintott válaszként.

- Persze, hogy nem, Nora. Most pedig elmegyünk valahova, ahol senki nem hallhatja a beszélgetésünket, és mindent szépen elmagyarázol nekem, ami történik, mert rendkívül össze vagyok zavarodva.

Szóval így tettünk. Elsétáltunk a szobámhoz (ami úgy tűnt, a szokásos találkahelyünkké avanzsált), és mindent elmeséltem neki, amit Sarah mondott, beleértve a történetet Quintonról. Megkért, hogy tisztázzak néhány részt, és egyértelműen látszott, nem igazán érti, miért is hinnék el akár egy szót is abból, amit Sarah mondott. Ugyanúgy össze voltam zavarodva, mint ő.

- Szóval akkor elmondod, kik azok a "Vadászok"? - kérdezte Shawn, miután mindent elmondtam neki, én pedig azonnal csendre intettem. Elegem volt ebből a névből.

- Ne használd ezt a nevet!

- Miért, megjelennek, ha kimondom? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem, de rossz ómen, ha érted, mire gondolok. Mintha kimondanád Voldemort nevét a Harry Potterből - magyaráztam, és figyeltem, ahogy újra felcsillantak a szemei a Harry Potter említésére.

Úgy tűnt, valaki egy rajongó.

- Rendben, nem fogom kimondani a nevüket. De akkor is, kik ezek, és mit akarnak tőled? - kérdezte Shawn, leolvasható volt az aggodalom az arcáról. Vennem kellett egy mély levegőt, mielőtt feleltem volna.

- Egy ostoba csoport, akik kiválasztanak embereket a csodálatos Hotel Midnightból, és elnevezik őket "A Kiválasztott"-nak. Állítólag nagy megtiszteltetés Kiválasztottnak lenni, mert elmehetsz, visszajöhetsz a szállodába, és a legnagyobb luxust kapod. Hogy leszel Kiválasztott? Valamelyiküknek közülük meg kell lőnie, nem igazi fegyverrel, hanem a sajátjukkal. Amúgy nagyon fáj. De utána kapsz egy ilyen gyönyörű tetkót! - mondtam, és a csuklómra mutattam, mielőtt folytattam volna. - De igazából nem kapod meg a világ összes luxusát. Kapsz egy időlimitet a hotelben. Abban az időkorlátban ők eljönnek, és vadásznak rád. Ha elkapnak az időlimiten belül, megesznek. Ha túléled az időkorlátod, akkor szimplán eltűnsz. Hogy hova? Fogalmam sincs. - Úgy gondoltam, nem kell szépítenem, de amikor megláttam Shawn arcát, mégis azt kívántam, bárcsak megtettem volna.

- Hogy választottak ki téged? - kérdezte Shawn egy idő után, a hangja távolinak tűnt.

- Eredetileg nem engem választottak. Volt egy kislány, aki betévedt a szállodába, a szüleit kereste. Talán ötéves lehetett? De egyenesen belefutott valamelyikükbe, miközben az egyik Kiválasztottat keresték. Ideges lett, természetesen, előhúzta a fegyverét, és én, mert egy idióta vagyok, közéjük álltam, és megragadtam a kislányt. Amint vetettek rám egy pillantást, egyből megfeledkeztek a kislányról.

Shawn nem szólt, és már kezdtem azt gondolni, hogy megnémult a sokk hatására, ezért újra beszélni kezdtem.

- Nézzük a jó oldalát: a kislány megmenekült, és elment a hotelből.

- És pontosan mennyi időd van addig, amíg el nem tűnsz? - érdeklődött Shawn, mire felsóhajtottam.

- Tizennégy nap. Bár, gondolom, most már csak tizenhárom, mert Mother Reenie tegnap mondta, hogy tizennégy. Szóval ezért nincs vesztegetni való időm. Találnom kell egy táskát, csomagolnom kell egy kis ennivalót, egy zseblámpát, és talán egy fegyvert? Mother Reenie azt mondta, ne bízzak meg "benne", úgyhogy. . . - Shawn hangja félbeszakított.

- Mi? Nora, nem mehetsz - mondta Shawn, de én megcsóváltam a fejemet.

- Shawn, el fogok menni. Figyelj, tudom, hogy azt gondolod, neked kéne menned vagy ilyesmi, de nekem kell - feleltem, majd folytattam, mikor megláttam, hogy újra nyitotta volna a száját, hogy ellenkezzen.

- Vagy, ülhetek itt a szobámban, és várhatok rájuk, hogy élve megegyenek, miközben alszom - mondtam Shawnnak, és kétkedve megvontam a vállamat. Csendben maradt, mielőtt az ajkába harapott, majd pedig bólintott volna.

- Legyen. De ha valami történik veled, Nora, esküszöm, hogy elhamvasztom magam - válaszolta, én pedig kénytelen voltam lebirkózni egy ölelésbe.

Mindketten az ágyamon ültünk, de amikor megöleltem, Shawn hátraesett, a felsőteste immár az ágyamon feküdt.

- Köszönöm, Shawn. És még ha hónapokig sem jönnék vissza, akkor se gondolj arra, hogy elhamvasztod magad - mondtam, a karjaimat a mellkasa köré fonva, az ő egyik karja a derekamat ölelte.

- Ne mondd ezt! - kérte Shawn, mire megrántottam a vállamat.

- Miért ne? Azt tervezed, hogy abban a másodpercben elhamvasztod magad, hogy elmentem vagy ilyesmi?

- Nem azt a részt. A "még ha hónapokig sem jönnék vissza" részt. Nem hiszem, hogy tudnék egyáltalán funkcionálni, ha hónapokig nem láthatnálak - mondta, és a szívem meglódult, ahogy rávigyorogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, amitől elmosolyodott.

- Rendben, egy nap múlva visszajövök. Vagy öt perc múlva. És a kulcs a zsebemben lesz. Jól hangzik? - kérdeztem, mire Shawn keze, ami eddig a hajammal játszott, megállt, és elgondolkodtatott, hogy egyáltalán mikor kezdte el.

- Fantasztikusan hangzik.

- Jó. Most pedig, bármennyire is tetszik a mostani helyzetem, mennem kell - közöltem Shawnnal, és figyeltem, ahogy összeráncolta a homlokát, amíg nem nyúltam az egyik kezéért, hogy megfoghassam.

- Mész és mit csinálsz? - kérdezte, én pedig lassan feltápászkodtam, majd ránéztem.

- Mennem kell összepakolni.