Change my world (JJK)

28. rész

Értetlenül pislogtam rá, hogy mégis mit akarhat tőle a volt barátnője. Kook az orrnyergét masszírozta majd ismét a kezébe vette a telefonját. Kicsit elveszettnek éreztem magam és nem akartam a beszélgetésükbe lesni, így megpróbáltam elhúzódni, de nem engedett. Kérdőn néztem fel rá, de ő csak megrázta a fejét és szorosan a mellkasára vont.

- Nem akarok előtted semmit se titkolni, szóval maradj szépen itt. Akármit is akar engem hidegen hagy. -mondta

- Rendben -bólintottam

Megnyitott az üzenetet és az első sorok láttán elfogott egy fajta idegesség talán? Olyan bensőséges lehetett közöttük a viszony, amit irigyeltem.

„Szia Kookie! Mond, igazak a hírek, hogy utánam csak egy külföldi fruskát sikerült beújítanod? Nyuszi tudtam én, hogy nálam jobbat nem találsz, de ez már túlzás. Tudom, hogy hibáztam, de még mindig vannak érzéseim irántad. Ha gondolod, találkozhatnánk a régi idők emlékére. Puszika. Jia"

Meredten néztem a kijelzőt és csak pislogni tudtam. Nyuszi?? Hirtelen melegem lett és a gyomromban is fura érzés keletkezett. Jobb lett volna ha mégse látom ezt.

- Hope. -szólított meg Kook

- Hm? -kerültem a tekintetét

- Nézz rám szépségem. -kért lágy hangon

Erre csak megráztam a fejem, nem akartam előtte felfedni mennyire rosszul érintett ez a pár sor. Bár sejtettem, hogy ezzel épp úgy elárultam magam. Vissza lerakta a telefont a szekrényre és teljesen felém fordult. Lágyan felemelte a fejemet, hogy végre a szemébe nézzek.

- Ne csináld ezt magaddal kérlek. Jia olyan szinten tett mindent tönkre, hogy soha az életben nem kezdeném vele újra. Csak te érdekelsz engem, egyedül veled akarok lenni. Jagi te olyan oldalával ismertettél meg a szerelemnek, amit sose veszítenék el semmiért. -simogatta lágyan az arcom

- Ne haragudj. Nem akartam hisztisnek tűnni. -sütöttem le a szemem

- Nem voltál hisztis. Érthető volt a reakciód. De a tiéd vagyok, hozzád tartozom egyedül. -mondta

- Oppa -hangom szinte suttogás volt

- Imádom, mikor ezt mondod. -nézett ajkaimra csillogó szemekkel

- Még szoknom kell, hogy gyakrabban mondjam. – jöttem zavarba

- Nem kell, ez így különleges, hogy nem mondjuk minden nap. Ráadásul azt szeretném, hogy kényelmesen érezd magad a kapcsolatunkban. Engem nem zavar, ha kicsimnek, szerelmemnek, édesemnek, szépségemnek nevezlek, mert imádom őket. -bökte meg az orrom

- Kook? -fontam át a karjaimmal a nyakát, így elérve, hogy rám gördüljön

- Igen? -támaszkodott meg mellettem

- Szeretlek. -néztem a szemébe

- Én is szeretlek. -simított ki egy hajszálat az arcomból

Lassan megszüntette közöttünk a távolságot és ajkai puhán értek az enyémhez. Mellkasunk teljesen összesimult ahogy egyre inkább feledkeztünk bele a csókba és egyszerre éreztem, hogy meggyulladok csókjai nyomán, egyszerre pedig libabőrös voltam, ahogy ujjai a bőrömet cirógatták. A határaimat feszegette, pontosabban a határainkat. Nem éreztem, hogy gyorsan haladnánk, mivel tudtam, hogy ő nem élne sose vissza a helyzettel. Tudtam, hogy arra megy ki minden cselekedete, hogy ne érezzem magam annyira feszélyezve a közelében, mikor intim helyzetben vagyunk. Azt pedig be kell látni, hogy remekül csinálta. Könnyen terelte el a figyelmem miközben egyre több fal omlott le körülöttünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Gondolatmenetemből ujjai zökkentettek ki, amelyek felfedező útra indultak és lágyan zongorázta végig a testem. Tekintete végig fogva tartott, én pedig csak arra voltam képes, hogy sóhajtozzak érintése nyomán.