Change my world (JJK)

17. rész

Jungkook szemszöge

Kimerülten ültem le a próbaterem padlójára miután már 2 órája próbáltunk a fiúkkal. Az elmúlt hetekben állandóan táncpróbákon vagy énekórákon vettünk részt. Én nem hazudtolva meg magamat mindig tovább maradtam vagy hamarabb érkeztem, hogy kicsit többet gyakorolhassak. A legjobbat akartam kihozni magamból, hogy véletlenül se hibázhassak.

Azonban rettentően hiányzott Hope. Csak egy apró csókot sikerült tőle lopnom a múltkor és már megőrülök azért, hogy tényleg megcsókolhassam. Viszont okos lány volt és jól tudott minden mozzanatomról, így nem engedte egyszer sem, hogy megvárjam vagy átmenjek hozzá. Rám parancsolt, hogy menjek haza és pihenjek. Szerettem volna ellenkezni, hogy bírni fogom, de hajthatatlan volt. Imádtam érte amiért ilyen törődő és ennyire figyel rám. Volt, hogy egy-egy apróságot csempésztem be neki az irodájába és az utána kapott üzenetekből azt szűrtem le, hogy tetszett neki.

A turné is a nyakunkon volt, minél hamarabb össze kellett állítani a táncosok csoportját. Idén úgy döntöttünk, hogy lányokat is viszünk magunkra a próbákra és pechemre Hayoon is átment a rostán. Nem volt különösebben bajom vele, de állandóan rám akaszkodott ha lehetősége volt. Azóta próbálkozik, amióta ide került és reméltem, hogy idővel leesik neki, hogy nem az esetem, de annál kitartóbb volt. A táncpróbák is emiatt rettentő kellemetlen helyzeteket szültek, de nem akartam annyira bunkó lenni, hogy a személyes problémám miatt kirakatom a csoportból. Ezzel a fiúkat is és a többieket is nehéz helyzetbe hoztam volna.

Most is csak leültem egy pillanatra, Jimin ugyanis elment Hopért, hogy lehívja hozzánk vacsorázzon velünk. Vagyis nekünk ez inkább kései ebéd volt. Szívem szerint én mentem volna, de nem akartam feltűnést kelteni azzal, hogy gyakran bukkanok fel az irodájában. David, a stáb tagok és ha jól sejtettem már Bang úr is tud a dologról, de nem akartam, hogy mások is tudomást szerezzenek rólunk. Ráadásul még abban se vagyok biztos, hogy van-e olyan hivatalosan, hogy mi. Nem volt még lehetőségem megkérni őt, hogy legyen a barátnőm. Gondolatmenetemből Hayoon zökkentett ki, aki keresztbe tette a lábát az enyémen és rettentő irritáló mosollyal nézett rám. Már épp szólni akartam, hogy vegye le rólam a lábát, mondván nem vagyok senkinek se a tartója – kivéve ha az illető Hope – amikor valahova a hátam mögé pillantott és kezét a vállamra tette. Éreztem, hogy valami nincs rendben és amikor meghallottam Jimin hangját a gyomrom görcsbe rándult.

- Hope mi a baj, miért rohantál el? -kérdezte Jimin

Mint akit madzagon rántottak úgy fordultam az ajtó irányába. Hope állt ott és meredten nézett minket Hayoon-nal. Rögtön láttam a szemében, hogy valami baj van és közöm van hozzá. Vagy legalábbis a mellettem ülő lánynak. Lesöpörtem magamról Hayoon kezét és odasiettem Hope-hoz aki megrázta némán a fejét és már fordult volna ki. Tudtam, hogy nem szabad elengedem így a keze után kaptam.

- Hope mi a baj? -kérdeztem tőle és szabad kezemet az arcára helyeztem

Éreztem ahogy remeg és láttam rajta, hogy húzódna el tőlem.

- Én...-nem találta láthatóan a megfelelő szavakat

- Rosszul vagy? -tette a kezét a hátára Jin

- Nem. Csak tudni akarok valamit. -mondta egészen halkan

- Mit? -kérdezte Jimin mellőlem

- Mi van köztetek Hayoon-al? -nézett fel a szemembe

- Mi? -döbbentem le

- Hayoon és te....-hajtotta le a fejét

- Ezt ki mondta? -kérdeztem enyhe pánikkal és némi haraggal a hangomban