Change my world (JJK)

5. rész

Pár másodpercig még néztük egymást Jungkook-kal, majd Jimin a nyakamba ugrott, megölelgetett és közölte, hogy szívesen töltené velem a nap további részét, de sajnos fotózásuk volt és menniük kellett. Magamban némán hálát adtam az égnek, ugyanis végig magamon éreztem Jungkook tekintetét. Miután elmentek leültem Soojin mellé a smink asztalhoz és jegyzetelni kezdtem a kérdéses kifejezéseket. Viszont elég sokszor elkalandoztam és ezt ő is észrevette rajtam, mert miután negyedjére is rosszul írtam le ugyanazt a szót megfogta a kezem és rám nézett.

- Na jó, melyik varázsolt el ennyire? -kérdezte

- Hm? -emeltem fel a fejemet

- Melyik fiú volt rád ilyen hatással? A negyedik alkalommal írod le rosszul ugyanazt a szót. Szóval kivele. -dőlt hátra

- Mi? Nem...én nem, egyik sem. -dadogtam

- Oké, most már biztos vagyok benne, hogy igazam van. Melyik? -emelte fel a szemöldökét

- De ne mondd el senkinek se kérlek -aggodalmaskodtam

- Cserkész becsszó. -emelte fel a kezét

- Huh -fújtam ki a levegőt – Jungkook. -mondtam és kerültem közben gondosan a pillantását

- Szóval a kis maknae. Meg tudlak érteni, ahogy rád nézett sejtem, hogy még fogod őt látni -fordult ismét az asztal felé.

- Mit értesz az alatt, hogy „ahogy nézett rám"? -kérdeztem ijedten

- Ezer éve ismerem őt. Sose láttam még őt így nézni egy lányra. Általában rettentő bénák tudnak lenni ha lány közelébe kerülnek, és bár elpirult mégis láttam, hogy nehezen szakította el rólad a tekintetét. -magyarázta

- Vagy csak leesett neki, hogy a repülőről a lány itt áll előtte -motyogtam magam elé

- Mi? Ti találkoztatok már? -emelte fel a hangját

- Soojin! Psszt! Ne kiabálj -szóltam rá

- Nyugi senki se figyel. De most mesélj el mindent. -dőlt előre

- Nem, nem találkoztunk. Vagyis a repülőn szerintem ő ült le mellém amíg aludtam és mikor felébredtem egy takaró volt rajtam. Aztán mikor mentünk haza délután a cégtől ott volt a parkolóban, a liftbe szállt be épp. -meséltem szinte suttogva

- Igen emlékszem ott volt aznap. Szóval ilyeneket csinál, amikor nem figyelünk. -hümmögött

- Miért nem jellemző rá? -érdeklődtem

- Jaj de, Jungkook nagyon aranyos, kedves és jó szívű srác. Meg persze éhenkórász, de ez más téma. Viszont idegenekhez ritkán közeledik. -nézett rám

- Nem tudom ez mennyire közeledés, de kedves volt tőle. -nyugtáztam

Ezután nem nagyon beszéltünk és fél óra múlva már sokkal jobb hangulatban indultam vissza az irodába. Ez a jókedv azonban addig tartott, amíg az irodába lépve nem találtam szemben magam Sungho-val. Megfordult és mikor meglátta, hogy én léptem be a helységbe fintorogva visszafordult. Nem szóltam semmit, csak bementem az irodámba és megpróbáltam nem arra az arrogáns fiúra figyelni az előtérben. Kis idő elteltével David lépett ki ajtaján és invitálta be a fiút. Felsóhajtottam és épp az egyik szerződést vettem volna elő, hogy átnézzem amikor David hangjára lettem figyelmes.

- Hope! Kérlek, bejönnél te is? -kérdezte

- Én? -néztem rá döbbenten

- Igen gyere -mosolygott rám kedvesen