Change my world (JJK)

15. rész

A következő napokban, hetekben felgyorsultak az események. A fiúk rengeteget próbáltak a turnéra aminek a kezdéséig nem volt több, mint 2 hónap. Nekem pedig rengeteg munkám lett hála Davidnek, na meg a borító munkálataiba is bevontak néha. De volt olyan is, hogy csak kikönyörögtem, hogy bent lehessek a megvalósítás folyamatánál. Elképesztő munkát végeztek, egyszerűen nem győztem csodálkozni ahogy az én egyszerű terveimet miként szerkesztik meg, hogy borító lehessen belőle. Fantasztikus érzés volt, hogy egy ilyen híres fiúbanda borítóján az én monogramom lesz feltüntetve, mint tervező.

Jungkook-kal a kapcsolatunk jól alakult, bár sokat nem tudtunk találkozni. Ha tudtam, hogy hosszú napja volt akkor lebeszéltem arról, hogy átjöjjön vagy megvárjon. Hazaküldtem, hogy tudjon pihenni. Teljesen kimerítette magát így is, hogy láttam jó párszor bent maradt még próbálni miután a többiek elmentek. A dalokon is mindig tökéletesíteni akart, David mesélte, hogy rengeteg plusz énekórát vett és jóval többet gyakorol, mint azt kéne. Soojin aggódott is amiatt egy ízben, hogy ha így folytatja neki kell majd eltüntetnie a karikákat a szeme alól. Így kelletlenül, de mindig belement abba, hogy hazamenjen és pihenjen.

Viszont nem volt már ilyen szerencsém Sungho végett. Nem ért részéről több olyan atrocitás, mint előtte de akárhányszor összefutottunk úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni a puszta tekintetével is. Ráadásul megtudtam, hogy a húga a cégnél dolgozik, mint táncos. Na és persze ki a húga? Igen jól gondoljátok az a lány aki Jungkook karján pihentette a kezét a próbateremben. Valahogy meg se lepett, hogy nekem ekkora „szerencsém" van. Munka terén megkaptam Sunghot úgymond kvázi ellenségnek, Jungkook terén meg félek, hogy a kedves tesóját Hayoont. Ez persze nem csak puszta megérzés volt. Soojin mesélte, hogy a négy lány nagyon sűrűn jár mostanában be a fiúk próbáira. Ráadásul lehet beválasztják őket a csapatba és akkor a turnéra is mennek.

Aztán persze ez is tudott rosszabbá fokozódni egy kellemetlen vendég személyében. Sungho elkapott a folyosón egyik délután, miközben Davidnek vittem pár iratot.

- Lám, lám kedves Hope. -állt meg előttem

Szó nélkül próbáltam meg kikerülni őt, de nem hagyta annyiban. A karomnál fogva rántott vissza maga felé.

- Na mi az, a művésznő már nem is köszön? -kérdezte miközben feltünően méregetett

- Nem gondolom, hogy érdemelnél annyit is, hogy köszönjek neked. De legyen, ne mond, hogy olyan bunkó vagyok mint te. Szia kedves Sungho, mi szél söpört erre? -néztem rá mosolyogva

- Nem leszel sokáig annyira eltelve magadtól. Tényleg azt hitted, hogy egy olyan ember, mint Jungkook komolyan érdeklődik irántad? -kérdezte

- Most állítsd le magad. Nem érdekel egy olyan ember pletykálkodása, mint amilyen te vagy. -néztem rá

- Kérlek, most megbántottál. Ez nem pletyka, ez tény. Az pedig tény, hogy Jungkook több időt tölt mostanában a húgom Hayoon társaságában, mint veled. Szerinted mennyire van nehéz dolga? -húzta gonosz mosolyra a száját

- Bízom Jungkookban. -álltam a tekintetét, pedig a szívem közben ezerrel kezdett verni a rémülettől

- Bízz csak nyugodtan, de ha lemész most a próbatermekhez másként fogsz vélekedni. -mondta

- Hagyj békén. -rántottam ki a kezem és futva tovább indultam

Bevittem David asztalára az iratokat, majd visszamentem a helyemre. Azonban bármennyire is próbáltam, nem tudtam kiverni a fejemből Sungho szavait. Végül fél óra szenvedés után feladtam és Soojin felé vettem az irányt. Muszáj voltam valakivel megbeszélni a dolgot.