Change my world (JJK)

7. rész

A következő napokban szinte bezárkóztam az irodába annyira belemerültem a projektbe amivel megbíztak minket. Kora reggeltől késő estig dolgoztam és szerencsére David is hasonló munkarenddel dolgozott. A legtöbbször akkor sikerült hatékonyan dolgoznom, amikor fülemre tettem a fiúk egy-egy albumát és kizártam a külvilágot. Mindig is jobban tudtam bármit is csinálni ha zenét hallgattam közben. Időközben persze David segítségét is igénybe vettem. A fiúk utolsó fotósorozatát kértem el tőle, hogy abból merítsek ihletet. Lent készítették a tengerparton őket és fantasztikusak lettek. Természetesen a nagybátyám biztosított arról, hogy emiatt nem kerül bajba, így nyugodt lélekkel nézegettem őket órák hosszát is.

Szerencsére sikerült elkerülni, hogy összefussak Sungho-val egyszer is és ez kicsit dobott a hangulatomon. Azonban ez a szerencse egyik napon elhagyott, ugyanis arra mentem vissza az irodámba, hogy ott ül az asztalomnál és a kezdeti terveimet nézegeti. Az állam leesett és rögtön elkapott a harci ideg. Mégis kinek képzeli magát?

- Te meg mit keresel itt? -vontam kérdőre

- Gondoltam megnéztem milyen gyenge próbálkozással akarsz velem versenyre kelni. -vigyorgott rám gonoszan

- Tűnj az irodámból! Most! -mondtam idegesen

- Ejnye! Hol a jó modor? -dőlt hátra

- Hidegen hagy a jó modor és hogy Koreában vagyunk, ha nem állsz fel a székemről esküszöm az ablakon váglak ki! -álltam az asztal elé

- Nocsak! Mégse vagy olyan ártatlan kislány. -támaszkodott az asztalra

- Nem bírom a bunkó barmokat és te öregem magasan viszed a pálmát. Elegem volt abból, hogy lenézel mert nem vagyok koreai! Igen angol vagyok és igen rohadtul büszke vagyok rá! Arra pedig még jobban az leszek amikor téged hazai terepen lenyomlak! Szóval most mondom el utoljára, menj ki az irodámból ha jót akarsz magadnak! -mondtam halálos nyugalommal, de a szemeimmel ölni tudtam volna

- Majd meglátjuk azt még. De ne gondold, hogy nem foglak megpróbálni tönkre tenni. -lépett mellém

- Lehet próbálkozni, de kösd fel a gatyád. Nem a megszokott koreai lányok egyike vagyok. Engem nem hat meg semmi, ha kell átgázolok rajtad szívbaj nélkül. -álltam a tekintetét

Ekkor lépések zaja ütötte meg a fülünket és Namjoon bukkant fel az ajtóban. Megtorpant mikor meglátott minket az asztalom előtt két lépésre egymástól. Szerintem még neki is feltűnt, hogy szikrázik köztünk a levegő.

- Bocs, megzavartam valamit? -kérdezte

- Dehogy, Sungho már menni akart. Ugye? -kérdeztem negédesen

- Megyek. De még találkozunk. -nézett vissza az ajtóból

- Várni fogom. -kacsintottam rá és meghajoltam előtte

A fiú csak vágott egy fintorgó arckifejezést és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Kifújtam a levegőt és egy mosolyt erőltetve az arcomra fordultam Namjoon felé. Meglepetésemre felhúzott szemöldökkel és kérdőn nézett rám.

- Elmagyarázod, hogy mi volt ez az előbb? -kérdezte

- Véleménycsere? -kérdeztem

- Hope! Halljam! -szólt rám angol nyelvre váltva

- Oké, nem jövünk ki valami jól. -vallottam be

- Szinte meg tudtátok volna ölni egymást a szemetekkel. Ne mond nekem, hogy ez csak egy kis ellenszenv! -nézett rám