Change my world (JJK)

11. rész

Perceknek éreztem amíg ott álltunk egymással szemben a hóesésben szótlanul. Teljesen leblokkoltam arra, hogy az imént vallottam be a fiúnak, hogy hatással van rám, de az még jobban ledöbbentett, hogy én is rá. A gyomrom egyszerre vetett bukfencet és kezdett remegni a szavai nyomán. Bár rettentő zavarban voltam, mégis képtelen voltam elszakítani a tekintetemet róla, ahogy azokkal a gyönyörű szemeivel engem nézett kitartóan. Kezével felém nyúlt és egy kósza tincsemen simított végig amit lassan befedett a hó, majd még közelebb lépett hozzám, így vészesen lecsökkentve a távolságot közöttünk. Jungkook egy fél fejjel magasabb volt nálam, még úgy is, hogy magassarkú volt rajtam.

- Engedd, hogy közelebb kerülhessek hozzád. -mondta szinte suttogva

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. -kezdtem szuggerálni lehajtott fejjel a pulcsiján lévő bolyhot

- Miért? -kérdezte és állát a fejemre támasztotta

- Biztos, hogy egy bonyolult angol lányt akarsz az életedbe? -kérdeztem

- Hope, nézz rám. -mondta és felemeltem a fejem

- Jungkook. -mondtam

- Nem érdekel, hogy honnan jöttél és az se, hogy különbözünk pár dologban, vagy más ehhez mit szól. Egyedül te érdekelsz, hogy megismerjelek. Szeretnék veled lenni, amennyire lehet, éjszakákon át beszélgetni, megtudni mindent rólad, hogy mit szeretsz, mit nem, milyen rossz szokásod van és milyen édes dolgaid vannak. Mindent ami te vagy. -mondta

Lehunytam a szemem és próbáltam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik velem. Gondolataimból Jungkook zökkentett ki, ahogy karjait körém fonva húzott egy ölelésbe. Fejem a mellkasán pihent, karjaimmal átöleltem a derekát, ő pedig szorosan tartott. Beszívtam illatát és a szívem szerintem már nem tudott volna annál gyorsabban verni.

Kicsit elhúzódtunk egymástól, de csak annyira, hogy lássuk a másik arcát. Nagy levegőt véve lábujjhegyre álltam és egy apró puszit adtam Jungkook arcára. Láthatóan meglepte a tettem, de rettentő édesen elmosolyodott.

- Renden, lássuk mi lesz ebből. -néztem rá és éreztem, hogy elpirulok

- Köszönöm. -mondta és viszonozta az előbbi puszit – Azt hiszem ez az én végszavam, megyek a fiúk után nehogy Namjoon kiakadjon, hogy szakadó hóesésben tárgyaljuk meg az érzéseinket. -nevetett

- Egyelőre kérlek, ne mondj nekik se semmit. Maradjon ez a kettőnk titka. -kértem

- Legyen, de sokáig úgyse fogom tudni előttük titkolni. -mondta

- Tudom, és csak a hétvégéig kell. Akkor majd elmondhatod nekik. -mondtam

- Ahogy szeretnéd. -mondta és egy utolsó ölelésben részesített

- Jó éjszakát Hope! Alig várom az esti vacsorát! -kacsintott

- Jó éjszakát Jungkook. -mondtam és elindultam a lépcsőház felé

Bent megálltam a sötét előtérben és az ajtónak dőlve próbáltam lenyugtatni remegő lábaimat és gyomromat. Aztán pár perc után elindultam felfele a lépcsőházban. Felérve Davidéket a nappaliban találtam, röviden elmeséltem nekik, hogy holnap este főzni fogok és remélem ők is átjönnek a fiúkhoz. Miután a nagybátyám biztosított, hogy ki nem hagyja mit alkotok, felmentem a szobámba és miután lefürödtem behuppantam az ágyba. Nem voltam álmos a legkevésbé sem, ezért a kinti tájat kezdtem nézni. Elővettem a laptopom és bekapcsolva rákerestem a fiúk dalaira és elindítottam az egyik kedvencem. Spring Day. Fejem alá gyömöszöltem egy párnát és csak hallgattam a fiúk magával ragadó hangját. Vagy ötödjére indíthattam újra, amikor rezgett a telefonom. Felvéve láttam, hogy Jungkooktól kaptam üzenetet.