Change my world (JJK)

16. rész

- Ugyan Kookie, joga van megtudni, hogy jobban érdeklődsz irántam, mint irányába. -lépett oda hozzánk

- Te mégis miről beszélsz? -fordult felé Jungkook

- Hetek óta bejárok hozzád a próbákra és tudom, hogy neked se vagyok közömbös. Jobban illek hozzád, mint ez a jött ment angol lány. -nézett rám megvetően

- Hayoon vigyázz a szádra! -szólt rá Namjoon

- Miért véditek ennyire ezt a lányt? Csak mert David unokahúga? Egy senki aki beférkőzött Sungho helyére és abban reménykedett, hogy egy olyan fiú, mint Jungkook észreveszi őt. De tévedett és tudom, hogy a bátyám is hamar ráébreszti a vezetőséget arra, hogy mennyivel jobb szakember. -mondta becsmérlően

Ebben a pillanatban éreztem, hogy elszakadt a cérna bennem. Kirántottam a kezemet Jungkook szorításából, a lány elé léptem és akkora pofont lekevertem neki, ami visszhangzott a teremben.

- Na idefigyelj te beképzelt koreai liba. Először is nem engedem, hogy ilyen hangnemben beszélj rólam csak mert angol vagyok. Igen az vagyok és tudod mit, piszkosul büszke vagyok rá! Sokkal több mindent értem el az életben, mint amiről te valaha csak álmodni mersz! -hangomból sütött a harag amit a lány táplált

- Mégis mit képzelsz, hogy megütsz te...-kezdte de közbe vágtam

- Most én beszélek! Nyugodtan védheted a pszichopata bátyádat aki amióta idejöttem zaklat vagy próbálkozhatsz bejutni Jungkook ágyába nem érdekel! De ha még egyszer ilyen stílusban beszélsz rólam azt is megbánod, hogy megszülettél kislány! Ezt jól jegyezd meg, vagy tönkre teszlek egy életre! Téged és a bátyád is! -mondtam majd félrelökve Jungkook kezét kimentem a teremből

Kilépve a folyosóra futva elindultam az egyik irányba és egy kihaltabb részen a fal tövébe lecsúszva éreztem, hogy egész testemben remegek. Kezeimmel a hajamba túrtam és kifújtam a levegőt amit végig bent tartottam. Nem érdekelt mit gondolnak ezek után a fiúk rólam vagy Jungkook. Nem fogom hagyni, hogy azért lenézzenek itt, mert angol vagyok. Lehet a szüleim soha nem törődtek velem lelkileg, de arra megtanítottak, hogy soha ne hagyjam magam eltaposni. Hát tessék most megtettem amit már rég meg kellett volna tennem. Feszélyezve éreztem magam amióta itt vagyok mert fogalmam sincs az itteni illemről vagy, hogy miként viselkedhetek Jungkook-al szemben. De ennek most vége lett. Vagy így fogadnak el amilyen vagyok, egy nagyszájú, rátermett angol lánynak, vagy akkor nincs szükségem rájuk. Épp felálltam a földről ahova már odafagyott a fenekem amikor sokadjára rezegni kezdett a telefonom. A kijelzőre pillantva Jungkook nevét láttam. Egy percig hezitáltam, hogy felvegyem-e, de végül fogadtam a hívását.

- Hope! Hála istennek, hogy felvetted végre! Hol vagy? -kérdezte

- Nem tudom, valahol az alsó szinten. -néztem körbe

- Maradj ott ahol vagy, megkereslek. -mondta

- Nem kell, majd visszamegyek a próbateremhez mindjárt. -mondtam

- Hope...jagiya kérlek. -hangja könyörgő volt

- Rendben, a próbateremtől jobbra indultam el egy kihaltabb folyosó irányába. -mondtam lehunyva a szemem

- Sejtem merre lehetsz, várj meg ott. -mondta és bontotta a vonalat

Eltettem a telefonomat a zsebembe és nekidőlve a falnak néztem kifele az ablakon. Igen ez egy nagyon gyakori szokásom volt odahaza is. Csak ültem gyakran az ablakban és merengtem kifelé. Terveztem az életemet, hogy milyen szuper lesz a főiskola után ha majd összeköltözünk a lányokkal és közösen kezdjük el a nagybetűs életet. Ehelyett itt vagyok Koreában és rettentően egyedül éreztem magam. Nekem nem hiányzott ez a dráma amibe keveredtem, sem a zaklatás. Behunytam a szemem és megfordult a fejemben, hogy hazamegyek. Ennél még az is jobb lenne ha egy semmitmondó munkám lenne de nyugalomban. Gondolatmenetemből léptek zaja zökkentett ki és megfordulva láttam ahogy Jungkook siet felém a folyosón. Arcán aggódást láttam és a tekintetében is félelem volt. Már épp szólásra nyitottam a számat, mikor elém érve szorosan az ölelésébe vont. Arcát a nyakamba fúrta és karjai erősen tartottak. Hallottam gyors szívverését ahogy fejem a mellkasán pihent. Pár perc múlva viszonoztam az ölelését és kezeimet a nyaka köré fontam. Nem tudom mennyi idegi állhattunk így, amikor kicsit távolabb lépett, de nem engedett el.

- A frászt hoztad rám, hogy nem vetted fel a telefont. -mondta remegő hangon

- Ne haragudj, de kellett pár perc egyedül. -mondtam felnézve rá

- Te ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam. Nem érdekel Hayoon egy pillanatig sem, nekem nem kell ő. Csak te érdekelsz, veled akarok lenni nem mással. -mondta és egyik kezét az arcomra tette

- Jungkook nem tudom, ez az egész túl sok nekem. Én....-motyogtam de a végére elhalt a hangom

- Tudom, hogy nem könnyű mellettem, idol vagyok és ez sokat nehezít a dolgon. De Hope amióta beléptél az életembe csak te létezel számomra. Imádlak, a gyönyörű mosolyod, a csillogó szemeid amelyek annyira őszinték, az érintésed és az ahogy hozzám bújsz. Bármit megtennék azért, hogy örökre mellettem maradj. -döntötte a homlokát az enyémnek

- Nekem is minden vágyam veled lenni, de....-kezdtem, de belém fojtotta a szót a világ legédesebb módján

Közelebb lépett hozzám egyik kezével a hátamra simított, másikat a tarkómra vezette majd szorosabban húzott magához. Ajkai szinte már érintették az enyémet, de még tartott egy kis távolságot. Éreztem ahogy a pulzusom az egekbe száll és remegni kezdtem a karjaiban. Jungkook a szemembe nézve puszilta meg egyenként a párnáim, majd mikor egy reszketeg sóhaj tört fel belőlem elmosolyodott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Lágyan és puhán ízlelgetett, mint aki most csinál ilyet először vagy attól fél, hogy eltűnök. Kezdeti tétlenségem után egyik kezemmel a hajába túrtam, mire belenyögött a csókba és oldalra döntve a fejét mélyítette el a csókunkat. Ahogy a nyelvemet hívta táncba attól azt hittem ott esek rögtön össze. Lágy volt, mégis szenvedélyes és teljesen elvette minden ép gondolatomat. Csókunkat meg nem szakítva hátrálni kezdett velem majd éreztem ahogy a hátam a falnak ütközik. Zihálva váltunk el egymástól ő pedig még egy apró puszit adott ajkaimra. Kezemmel a tarkóját simogattam és próbáltam rendezni a légzésemet.

- Ezerszer jobb téged csókolni, mint azt gondoltam valaha is. -nézett rám

- Jungkook -jöttem zavarba és vállára hajtottam a fejemet

- Oppa? -kérdezte

- Hm? -emeltem fel a fejem

- Nem hívnál oppának? -kérdezte

- Mi....te most azt akarod, hogy én, én -hebegtem össze vissza

- Légy a barátnőm Hope. Semmi másra nem vágyom a világon jobban. -mondta megpuszilva az orrom

- Biztos vagy ebben? -kérdeztem suttogva szinte

- Mindennél biztosabb vagyok. -nézett mélyen a szemembe

- Akkor igen....oppa -motyogtam

- Köszönöm Hope - mondta és ismét egy lágy csókban részesített

- Ez annyira hihetetlen. -mondtam

- Dehogy az, ez a valóság és alig merem elhinni, hogy igent mondtál. -kulcsolta össze a kezünket – De most menjünk vissza a többiekhez, nagyon aggódtak miután elrohantál.

- És....ő? -kérdeztem félve

- Kidobtuk őket a próbateremből. Hayoon ezzel nagyon messzire ment. De Sungho se fogja megúszni ennyivel. -morogta

- Ne keveredj vele semmilyen kapcsolatba kérlek, nem akarom, hogy árthasson neked. -kértem

- De valamit tenni kell. Daviddel beszélek holnap, ő majd kitalál valamit. Meg foglak védeni jagiya. -mondta én pedig majdnem elolvadtam attól, ahogy nevezett

- Ezt fura lesz megszokni, de nagyon tetszik. -mosolyodtam el

- Lesz időd megszokni, mert nem megyek sehova mellőled. -mondta megállva a terem előtt

- Ahogy én se oppa. -álltam lábujjhegyre és adtam egy apró puszit a szájára