Change my world (JJK)

4. rész

Ebéd után visszatértem a munkához és mint aznap már olyan sokszor kiderült, hogy a fél év intenzív koreai nyelvtanulás jó volt az általános nyelvre, de az üzleti nyelvben voltak erős hiányosságaim. Így néhány dologra muszáj voltam rákeresni, hogy mi mit jelenthet akár egy szerződésben, akár egy fellépéssel kapcsolatos megkeresésben. Bár a legjobb fordítót használtam mégis úgy éreztem, hogy muszáj leszek Soojin segítségét kérni. David épp tárgyalt őt nem akartam ilyennel zavarni. Így, miután jeleztem David asszisztensének, hogy hova megyek elindultam a két emelettel lejjebb lévő smink szobába. Szerencsére a nyakamban levő belépőkártyának hála mindenhol tudták, hogy a cég dolgozója vagyok, így simán bejutottam a keresett helyre. Épp megpillantottam Soojin-t amikor egy mogorva fiú állta az utamat. Meghökkenve léptem vissza két lépést és nem értettem, hogy miért néz rám olyan csúnyán.

- Te meg mit keres itt? Idegenek ide nem léphetnek be! -szegezte nekem a kérdést kevésbé se udvariasan

- Elnézést én csak Soojin-t keresem. -hajoltam meg

- Azért mert te vagy az annyira várt rokon még nem tehetsz meg mindent! Soojin dolgozik épp és neked is azt kéne tenned! -méregetett

- Sungho fejezd be! Hope akkor jön ide be amikor szeretne! Én engedtem meg neki és nem vagy a felettesem, hogy így parancsolgass! Mégis kinek képzeled magad? Kérj bocsánatot most azonnal! -lépett mögém Soojin

- Még mit nem! Nem fogok ettől a lánytól bocsánatot kérni! -nézett rám fölényesen

- Hagyd Soojin, nem történt semmi. -mondtam és éreztem ha még egy percet ott kell töltenem elsírom magam

- De igen! Sungho ráadásul fiatalabb is nálad! Nem beszélhetsz ilyen tiszteletlenül! -a nő szeme szikrákat tudott volna szórni annyira mérges volt

- Ő egy angol. Nem koreai, hogy vonatkozzon rá a szabályaink. -vágott vissza a fiú

- Te viszont az vagy! Egy külföldivel neked illik a szokásaink szerint bánni! Neki lehetne elnézni ha nem tudja a hagyományainkat.  -lépett hozzá közelebb

- Soojin kérlek -tettem a kezemet a hátára

- Meg ne történjen még egyszer ez! Vagy az apád megtudja mi történt! -hagyta ott a fiút és vezetett ki engem a smink szobából.

Kiérve nekidőltem a falnak és lecsúsztam a tövébe. Egészen addig tudtam magam tartani. Sok mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Tudtam, hogy nem kellett volna azzal foglalkoznom amit mondott, de nem ment. Fejemet a térdemre hajtottam és mélyeket sóhajtva próbáltam magam nem elsírni.

- Hé! Jól vagy? -guggolt le elém Soojin

- Adj egy percet kérlek -mondtam remegő hangon

- Hope! Nézz rám! -tette a kezét a karomra

- Inkább ne kérd ezt, vagy elbőgöm magam -válaszoltam

- Nehogy sírni kezdj nekem kislány emiatt a bunkó miatt! -simított végig a hajamon

Ekkor léptek zaja hallatszott a folyosón és éreztem, hogy Soojin előttem feláll.

- Jimin! Egy pillanat és megyek, csak összeszedem ezt a lányt -mondta

- Huh? Mi történt? -a hangja már közelebbről hallatszott

- Sungho történt. -válaszolt Soojin tömören

- Mit csinált? -kérdezte

- Hozta a szokásos formáját. Hope pedig nem csinált semmi illetlent amiért olyan bunkó stílusban kellett volna vele beszélni. -mondta és a hangján még hallottam, hogy haragos