Change my world (JJK)

3. rész

Aznap este hiába mentem el hamar aludni, inkább csak forgolódtam alvás helyett. Rettentően izgultam, hogy miként fogok helyt állni az új közegben. Végül hajnali 4 fele feladtam a forgolódást és felöltöztem egy vastag melegítőbe, magamhoz vettem az idegentől kapott takarót és kimentem a teraszra. Csípős hideg volt kint január lévén, de nem terveztem kint lenni sokáig, azonban mindig megnyugtatott az éjszaka. Magam köré tekertem a takarót, feltettem a kapucnit és a terasz korlátjához sétáltam. A kilátás még így este is gyönyörű volt, nekem pedig kedvem lett volna az egészet lerajzolni. Aztán eszembe jutott, hogy inkább nem kapcsolok villanyt, felhívva magamra a figyelmet, hogy ébren vagyok. Képesek lettek volna velem virrasztani, arra pedig nem volt szükség. Még egy fél órát kint voltam az éjszakában, aztán a hideg miatt be kényszerültem a szobába. Azonban álmos még mindig nem voltam, így leültem a teraszajtó elé a földre és homlokomat az üvegnek döntve néztem kifele. Csak reménykedni mertem, hogy valóban készen állok az előttem álló kihívásra. Ha már ilyen messze eljöttem, nem akarok magamnak se kudarcot vallani.

Reggel elsők között már 6 órakor lementem a konyhába és meglepetésemre ott találtam a nagybátyám. Melegítő ruhában volt és ahogy elnéztem őt is meglephette, hogy engem olyan korai időpontban ott talált, mert kérdőn nézett rám mikor meglátott.

- Hát te? Nem tudsz aludni? -kérdeztem

- Nem igazán. Futni készülsz? 

- Igen. Van kedved velem tartani? Engem mindig kikapcsol és feltölt -mondta

- Ha nem zavarok akkor nagyon szívesen -lelkesedtem fel

- Futás akkor, öltözz fel valami melegbe és menjünk -mondta

Vissza futottam a szobámba, majd perceken belül már meleg ruhában feszítettem David mellett. Egy rövidebb bemelegítés után elindultunk. Már kevésbé volt csípős a levegő, mint hajnalban, de így is az első lélegzetvétel váratlanul ért a hideg levegőn. Azonban David nem sok időt hagyott a haldoklásra, gyors tempóban futni kezdett én pedig nem akartam lemaradni tőle. Be kellett látnom, hogy lusta módon elszoktam az edzés bármilyen formájától, így 20 perces futás után a térdemre támaszkodva álltam meg és jeleztem, hogy szünetet kérek.

- Ilyen gyorsan kimerültél? -kérdezte mellettem megállva

- Rettentő régen nem edzettem már és azt hiszem, hogy most fogok meghalni -kapkodtam levegő után

- Azt hiszem, egy kis reggeli futásba még senki se halt bele -nevetett

- Hidd el én leszek az első! Lehet ez valami új csúcs itt Koreában? -guggoltam le

- Biztos bekerülsz az újságokba, ha 20 perces futás után, levegőhiányban halsz meg itt nekem -guggolt le mellém

- Akkor jó -nyugtáztam

- Gyere induljunk el, hidd el jobb lesz idővel -mondta és felsegített

- Nem vagyok ebben biztos, de menjünk. Még a végén valaki észreveszi innen a házakból, ahogy épp kipurcanni készülök. -fogtam a derekam

- Ne aggódj itt senki olyan nem lakik. Szóval akár a földön feküdve is fetrenghetsz. Legfeljebb a fiúk kezdenek irdatlan nevetésbe, ha meglátnak -nézett rám a válla felett

- Na jó, valaki meséljen már ezekről a fiúkról, hogy kicsodák! -tártam szét a karomat

David megállt és kérdőn rám nézett.

- A K-Pop semmit se mond neked? -kérdezte

- Kellene, hogy mondjon? -ráncoltam a szemöldököm