Change my world (JJK)

13. rész

Perceknek éreztem amíg ott álltunk a félhomályban és vártam Jungkook reakcióját. Fejét lehajtotta és éreztem, hogy most nekem kell beszélnem, hogy eloszlassam a félelmeit.

- Jimin az első alkalommal mikor találkoztunk, nagyon aranyos, közvetlen volt velem és jó barátom lett. De ő és J-Hope olyan nekem, mintha lenne két bátyám ami sose adatott meg nekem. Velük teljesen más, mint veled. Jól érzem magam közöttük, de nincsenek olyan hatással rám, mint te. -mondtam még mindig suttogva, miközben behunytam a szemem

Jungkook megmozdult és szembefordult velem. Hirtelen rettentő kicsinek éreztem magam ahogy ott álltam előtte. Nem mertem a szemébe nézni így az inge egyik gombját szuggeráltam kitartóan és vártam, hogy elküldjön vagy mondjon egyáltalán valamit.

- Sose állnék Jimin boldogságának az útjába, azért jöttem el. De közben azt kívántam bár velem bolondoznál és én lehetnék ott melletted. Sose éreztem még ilyet senki iránt sem. Már a reptéren megfogtál Londonban....-mondta én pedig felkaptam a fejem

- Te voltál. -néztem a szemébe

- Igen én voltam. Szerencsére senki se ismert fel maszkban és sapkában, de talán jobb is. Lehet elhíresztelték volna rólam, hogy bolond vagyok amiért egy alvó lányt figyeltem végig. A reptéren is láttalak ahogy ott ültél egymagadban, végtelenül elveszettnek tűntél, szomorúnak mégis gyönyörűnek láttalak. -mondta és közben végigsimított egy tincsemen

- Sajnálom ha úgy láttad, hogy Jimin többet jelent nekem, mint barát. -mondtam és lehajtottam a fejem

- Örülök, hogy utánam jöttél. -nyúlt az állam alá és emelte fel a fejemet

- Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni Jungkook. -néztem a szemébe

- Hope. -mondta majd még közelebb lépett. - Te is fontos vagy nekem és több akarok lenni, mint a barátod ha te is akarod.

Hirtelen nem tudtam mit mondjak, azonban mikor szólásra nyitottam volna a számat Jungkook felém nyúlt és az ölelésébe vont. Ez nem az a visszafogott ölelés volt, hanem ebbe minden érzelme benne volt. Karomat a nyaka köré fontam bátortalanul, mire Jungkook a nyakamhoz dugta az arcát. Leírhatatlan érzés volt érezni ahogy szorosan ölel magához, ahogy éreztem halk szuszogását a fülemnél és kezét a hátamon. Londonban volt korábban barátom, de egyik se ért fel ahhoz amit az előttem álló fiú váltott ki belőlem. Lehet, hogy holnap vagy egy hónap múlva mindent megbánok, mert tudom, hogy veszélyes terepre tévedek. Jungkook mindig idol marad és egy olyan világban él ami nem könnyű. De számomra ő mindezek mellett egy átlagos fiú aki olyan érzést ébresztett fel bennem amit nem tudok elfojtani. Percekig álltunk egymást ölelve amikor elhúzódott egy kicsit, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen. Elmosolyodott a világ legédesebb mosolyát rám villantva én pedig azt se tudtam mit reagáljak vagy csináljak. Láttam az arcán, hogy ez feltűnt neki és orrát az enyémhez dörgölte.

- Mi a baj? -kérdezte

- Én csak nem tudom, hogy mit tehetek vagy mit nem. -jöttem zavarba

- Mire gondolsz? -döntötte oldalra a fejét

- Hát nem tudom, hogy az ilyen dolgok a ti kultúrátokban hogyan megy. Ezért is nem mertelek az előbb megölelni, nem akartam tolakodó lenni.

- Hope, épp az előbb vallottam be neked, hogy nem csak a barátod szeretnék lenni. Ugyanolyan itt egy kapcsolat, mint nálatok. Na jó annyit leszámítva, hogy idősebb vagy nálam. -vágott tűnődő arcot

- Igazából nem. Sőt te vagy idősebb nálam egy hónappal. -mondtam

- Mi? De hát Namjoon noonanak nevezett. -lepődött meg