Change my world (JJK)

21. rész

Másnap reggel meglepő módon nem az ébresztőre keltem fel, hanem arra, hogy melegem van és valami csiklandozza az arcomat. Hunyorogva néztem körbe és akkor vettem észre, hogy Jungkook engem ölelve alszik a nyakamhoz bújva és a haja volt ami csiklandozott. A takaró a háta közepéig lecsúszott, lába az enyémen volt rajta és úgy ölelt magához még álmában is, mintha eltűnhetnék mellőle. Kitapogattam a telefonomat az éjjeli szekrényen és láttam, hogy még volt fél órám amit lustálkodással tölthettem. Vagyis pontosabban azzal, hogy Jungkookot néztem ahogy aludt, ajkai enyhén elnyíltak és édesen szuszogott. Nem volt szívem felébreszteni, de egyikünk se késhetett el és neki még haza kellett mennie rendbe szedni magát és átöltözni. Lágyan cirógatni kezdtem a hátát és amikor mocorogni kezdett édesen dünnyögve, elmosolyodtam. Félig felemelte a fejét félálomban majd még közelebb húzódott hozzám és a fejére húzta a takarót. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan a tettére. Kicsit lejjebb húztam a takarót, hogy láthassam az arcát és egy apró puszit hintettem rá.

- Jungkook lassan fel kéne kelni. -mondtam

- Csak még egy picit. -mormogta

- El fogsz késni Oppa. -győzködtem

- Kérek még puszit, akkor talán menni fog. -mutogatott az arcára

- Vagy ha felkelsz akkor nem csak puszit kaphatsz. -túrtam bele a hajába

Erre a hátára fordult és egy nagy nyújtózás után, majd pár percnyi lefagyás, illetve újra indítás után ismét visszakucorodott hozzám, vagyis pontosabban rám feküdt óvatosan. Azt hiszem a reggeli álmosság ott röppent ki a szememből ahogy lábaim között helyezkedett el és a fejem mellett támaszkodott meg a párnákon. Nem ereszkedett rám teljes súlyával, de így is egymáshoz simultunk és éreztem, hogy nem csak az én légzésem lett szaporább. Kezeimet végig vezettem a karjain, majd végig simítva fedetlen mellkasán a nyaka köré fontam őket. Lehunyta a szemét majd közelebb hajolva egy puszit adott a homlokomra.

- Ilyen reggeleket el tudnék ezentúl mindig viselni. -bökte meg az orrával az enyémet

- Én is. -simogattam a tarkóját

Egy lágy csókra hajolt és édes becéző ajkai hirtelen mindent elfeledtettek velem, csak ő létezett számomra. Nyelve forró táncba hívta az enyémet és testem minden egyes porcikája pont olyan szenvedéllyel és engedelmességgel viszonozta a tetteit, mintha mindig is erre vágyott volna. Egyik kezével végig simított az oldalamon és a pólóm alá nyúlva cirógatta végig az oldalamat majd végül a csípőmön állapodott meg. Miután elvált tőlem fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig egy puszit adtam a fejére. Pontosabban borzos, kusza, bongyor tincseire. Olyan békés és megnyugtató volt csak úgy feküdni egymás karjában. Mintha a lelkem otthonra lelt volna ilyen távol a hazámtól Jungkook ölelésében.

- Lassan menjünk le reggelizni, Davidék biztos ébren vannak már. -mondtam pár perc után

- Rendben, utána majd hazaugrom a fiúkhoz. -emelte fel a fejét

Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és elkezdtük rendbe szedni magunkat. Ahhoz képest, hogy mennyire aggódtam az első együtt alvás végett, nagyon kényelmesen éreztem magam Jungkook mellett. Bár nagyon zavarban voltam eleinte, de ő azon volt folyamatosan, hogy ne érezzem feszélyezve magam mellette. Ez pedig nagyon sokat jelentett nekem. Még sose volt ilyen figyelmes barátom, akinek ennyire fontos lettem volna. Erre a gondolatra melegség öntötte el a lelkemet és azt hiszem olyan szerelmesen nézhettem az öltözködő barátomra, hogy a Holdról látni lehetett volna.

- Jó a kilátás? -fordult felém váratlanul

- Tökéletes. -döntöttem oldalra a fejemet

- Ennek örülök, de gyere menjünk enni mielőtt másra éhezem meg. -indult meg az ajtó felé