Change my world (JJK)

31. rész

Az este további részében igyekeztem nem a telefonhívásra gondolni, de akaratlanul is ott motoszkált bennem. Azt még benyeltem valahogy, hogy elküldött Koreába, mondván szerinte az jó lesz nekem, tapasztalatot szerzek, meg minden. Na de hogy beleszóljon a magánéletembe. Mit gondolt nem fogok mást csinálni, csak dolgozni és aludni? Hogy nem szerzek barátokat? Persze elismerem én se gondoltam, hogy ilyen hamar barátokra és párra lelek. De ahelyett, hogy örülne annak, hogy helyt állok és esetleg boldog vagyok ilyen messze az otthonomtól, nekem esik az első adandó alkalommal. Nem vagyok tökéletes, de mindig igyekeztem a kedvükben járni. Na de minek?

- Menjünk haza? -zökkentett ki Kook hangja

- Hm? Mi? Miért? -néztem fel rá

- Mert nagyon elmerengtél. Tudom, hogy felzaklatott a hívás apádtól. -simított végig a kezemen

- Ne haragudj. Nem akartam elrontani az estét. -néztem rá bűnbánóan

- Ne butáskodj, te nem rontottál el semmit. Akarsz róla beszélni? -kérdezte

- Inkább majd otthon. Most még kiélvezném a tájat veled. -mondtam

- Rendben. Akkor gyere van egy hely ahova el akarok menni régóta veled. -derült fel az arca

- Hova? -néztem rá értetlenül

Kook azonban nem válaszolt, csak elindult a torony túlsó oldala felé. El se tudtam képzelni, hogy mitől lett hirtelen ilyen izgatott akár egy kisgyerek, így némán követtem őt. Pár percnyi séta után egy lépcsőhöz értünk aminek mindkét oldalán végig lakatok voltak felrakva. Jobban körbenéztem ahogy mentünk lefelé a lépcsőn és feltűnt, hogy a közelben minden korlát tele van lakatokkal. Amíg én nézelődtem előhúzott a zsebéből egy lakatot amin a monogramjaink szerepeltek egymás alatt.

J.J & H. M.

- Ezt mégis mikor csináltad? -vettem kezembe

- Hát...-jött zavarba

- Mi az? -kuncogtam zavarán

- Az igazság az, hogy már régóta megvan. -pillantott le a kezemben lévő kis tárgyra

- Mióta? -faggattam

- Az első csókunk óta. -nézett fel rám

- Oppa -bújtam hozzá az édes gesztus végett

- Nem akartam a frászt hozni rád azzal, hogy elsietem ezért vártam mostanáig. Azonban már szinte biztos vagyok abban, hogy szeretlek és ameddig csak lehet szeretni foglak. Pont úgy, ahogy ez a lakat itt lesz örökké. -simított ki egy rakoncátlan tincset az arcomból.

- Imádom, hogy ilyen figyelmes vagy és romantikus vagy. -húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Eddig én se tudtam. Te vagy az aki kihozza belőlem ezt az oldalamat. -nyúlt az állam alá és adott egy apró csókot – Gyere, keressük meg a tökéletes helyet neki.

- Ugye nem fogja senki se megsejteni, hogy a J.J esetleg te vagy? -sandítottam rá

- Nem hiszem. Sok más embernek is lehet ez a monogramja. Namjoont is megkérdeztem előtte és ő se látta veszélyesnek a dolgot. Annyit kért csak, hogy monogram legyen. -mondta miközben szemével a megfelelő helyet kereste

Végül az egyik lépcső tetején lévő korlátot választotta ki és rakta fel a lakatot a többi mellé.

- Itt nincs annyi és biztos megtaláljuk, hogy hova tettük. -magyarázta

- Ha esetleg mégis elfelejtjük, akkor remek randi program lesz, hogy megtaláljuk a több ezer között. -mondtam

- Lehet le kéne fotózni -elmélkedett