Hazaérve üresen találtuk a lakást, Sung említette, hogy a mai napot a szüleinél fogja tölteni. Elég idősek és mindig ő segít nekik a házimunkában, meg bevásárolni. Na meg persze hiányoztak is neki, amit teljesen megértettem. Bár nekem a szüleimmel nem volt ilyen mély a kapcsolatom sőt kicsit sem, de azért jól esett volna ha kicsit gyakrabban jutok eszükbe, hogy mi van velem. Amióta Koreában voltam talán háromszor telefonáltak rám, hogy megkérdezzék miként megy a munka. Nem, nem amiatt hívtak, hogy vagyok.
Gondolat menetemből két kar zökkentett ki, amelyek a hasamon keresztezték egymást.
- Melegen öltözz fel, sétálni fogunk és fent a Namsan toronynál mindig hűvösebb van. -puszilt bele a nyakamba
- Rendben, egy perc és jövök -fordultam meg az ölelésében, hogy egy apró puszit adjak a szájára
- Ne segítsek? -húzódott pimasz mosolyra a szája
- Valami randit említettél, nem hiszem, hogy messzire jutunk ha segítesz. -nevettem fel
- Igaz, na futás akkor. Itt megvárlak. -adott egy gyors csókot és kiterelt a konyhából
Felmenve a szobámba gyors ledobáltam magamról a ruháimat és meleg, kényelmes ruhákra cseréltem. Szerencsére felkészültem arra, hogy itt sokkal hidegebbek a telek, mint nálunk. Londonban bár van hó, attól függetlenül enyhék a telek. Nincsen farkasordító hideg. Ahogy a nyár sem olyan elviselhetetlen.
Belenézve a tükörbe elégedetten konstatáltam, hogy azért sikerült csinosan felöltözni a pufi pulcsi ellenére is.
Leérve a nappaliba Kookot ott találtam a kanapén a telefonjába bújva, de az arca morcosságról árulkodott.
- Minden rendben? -néztem rá miközben a csizmám húztam fel
- Persze, most, hogy végre letiltottam Jia számát. Kezdett most már nagyon idegesíteni. -csúsztatta a zsebébe az eszközt
- Kicsit azért aggódom. Jia és Sungho nekem gyanúsak, hogy nem csak azért álltak össze, hogy velünk kiszúrjanak. -mondtam
- Jól sejted, megcsalt vele Jia. Végig az orromnál fogva vezetett amíg én mindenkivel szembeszálltam miatta. -túrt bele a hajába
Konkrétan tátva maradt a szám. Mi a fene?
- Nem mondod komolyan, hogy ekkora rohadék volt az a némber? -motyogtam döbbenten
Kook csak bólintott egyet lemondóan. Sejtettem, hogy nem arról van szó, hogy még érez bármit is iránta. Nem. Inkább azon rágta magát, hogy a barátaival majdnem összeveszett miatta, ő pedig ilyen módon megalázta. Ráadásul azzal a mocsokkal.
Közelebb léptem hozzá, kezeimmel átfogtam a derekát és fejemet a mellkasára hajtottam.
- Sajnálom, hogy ezt tették veled, de vissza fogják kapni mindketten ezt. -mondtam miközben ő szorosan az ölelésébe vont
- Mire készülsz? -támasztotta meg állát a fejemen
- Még nem gondoltam ki pontosan, de Jia még nem tudja kivel áll szemben. -vontam meg a vállam
- Miattam nem kell, elmúlt már és nekem csak te számítasz. -tolt el kicsit magától, hogy a szemembe nézzen.
- Tudod valahol örülök neki, hogy Jia hagyott veszni téged. -vezettem fel kezeimet a nyakába
- Miért is? -kérdezte vigyorogva
- Mert így rád találtam és most velem vagy. -döntöttem oldalra a fejemet
KAMU SEDANG MEMBACA
Change my world (JJK)
Fiksi PenggemarHope Morgan mindig Londonban képzelte el az életét és úgy gondolta semmi nincs ami miatt elmenne bárhova is. Azonban az élete másként alakul és Koreába utazik a nagybátyjához aki felajánlja neki, hogy legyen mellette gyakornok. A lánynak nincs válas...