Change my world (JJK)

30. rész

Hazaérve üresen találtuk a lakást, Sung említette, hogy a mai napot a szüleinél fogja tölteni. Elég idősek és mindig ő segít nekik a házimunkában, meg bevásárolni. Na meg persze hiányoztak is neki, amit teljesen megértettem. Bár nekem a szüleimmel nem volt ilyen mély a kapcsolatom sőt kicsit sem, de azért jól esett volna ha kicsit gyakrabban jutok eszükbe, hogy mi van velem. Amióta Koreában voltam talán háromszor telefonáltak rám, hogy megkérdezzék miként megy a munka. Nem, nem amiatt hívtak, hogy vagyok.

Gondolat menetemből két kar zökkentett ki, amelyek a hasamon keresztezték egymást.

- Melegen öltözz fel, sétálni fogunk és fent a Namsan toronynál mindig hűvösebb van. -puszilt bele a nyakamba

- Rendben, egy perc és jövök -fordultam meg az ölelésében, hogy egy apró puszit adjak a szájára

- Ne segítsek? -húzódott pimasz mosolyra a szája

- Valami randit említettél, nem hiszem, hogy messzire jutunk ha segítesz. -nevettem fel

- Igaz, na futás akkor. Itt megvárlak. -adott egy gyors csókot és kiterelt a konyhából

Felmenve a szobámba gyors ledobáltam magamról a ruháimat és meleg, kényelmes ruhákra cseréltem. Szerencsére felkészültem arra, hogy itt sokkal hidegebbek a telek, mint nálunk. Londonban bár van hó, attól függetlenül enyhék a telek. Nincsen farkasordító hideg. Ahogy a nyár sem olyan elviselhetetlen.

Belenézve a tükörbe elégedetten konstatáltam, hogy azért sikerült csinosan felöltözni a pufi pulcsi ellenére is.

Leérve a nappaliba Kookot ott találtam a kanapén a telefonjába bújva, de az arca morcosságról árulkodott.

- Minden rendben? -néztem rá miközben a csizmám húztam fel

- Persze, most, hogy végre letiltottam Jia számát. Kezdett most már nagyon idegesíteni. -csúsztatta a zsebébe az eszközt

- Kicsit azért aggódom. Jia és Sungho nekem gyanúsak, hogy nem csak azért álltak össze, hogy velünk kiszúrjanak. -mondtam

- Jól sejted, megcsalt vele Jia. Végig az orromnál fogva vezetett amíg én mindenkivel szembeszálltam miatta. -túrt bele a hajába

Konkrétan tátva maradt a szám. Mi a fene?

- Nem mondod komolyan, hogy ekkora rohadék volt az a némber? -motyogtam döbbenten

Kook csak bólintott egyet lemondóan. Sejtettem, hogy nem arról van szó, hogy még érez bármit is iránta. Nem. Inkább azon rágta magát, hogy a barátaival majdnem összeveszett miatta, ő pedig ilyen módon megalázta. Ráadásul azzal a mocsokkal.

Közelebb léptem hozzá, kezeimmel átfogtam a derekát és fejemet a mellkasára hajtottam.

- Sajnálom, hogy ezt tették veled, de vissza fogják kapni mindketten ezt. -mondtam miközben ő szorosan az ölelésébe vont

- Mire készülsz? -támasztotta meg állát a fejemen

- Még nem gondoltam ki pontosan, de Jia még nem tudja kivel áll szemben. -vontam meg a vállam

- Miattam nem kell, elmúlt már és nekem csak te számítasz. -tolt el kicsit magától, hogy a szemembe nézzen.

- Tudod valahol örülök neki, hogy Jia hagyott veszni téged. -vezettem fel kezeimet a nyakába

- Miért is? -kérdezte vigyorogva

- Mert így rád találtam és most velem vagy. -döntöttem oldalra a fejemet