Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

4.

-Szóval mi is a neved? -szólított meg J-hope.

Én csak elővettem egy lapot és elkezdtem megfogalmazni a bocsánatkérésem.
-Egyébként miért vagy itt? -érdeklődött V. De én nem voltam olyan hangulatban, hogy válaszoljak.
-Hé, hozzád beszélek! -én viszont tovább ignoráltam.
-Hahóó? Tudom, hogy hallasz!
-Hagyjatok békén! Miért csesztet mindenki?! -nos, lehet, hogy egy kicsit ingerült voltam.
-Kussoljatok már! Aludni akarok! -a padtársam idegesen nézett ránk. Hirtelen ledermedtem és döbbenten néztem rá. A fiú, akinek senki nem hallotta a hangját a barátain kívűl,most megszólalt, vagyis inkább kiabált de az már részlet kérdés.
-Te tudsz beszélni. -gratulálok Liza, ha eddig nem nézett hülyének, majd most fog.
-Nahát, tényleg? Észre se vettem, hogy képes vagyok rá.- na igen, valami ilyesmire számitottam. A többi tag csak figyelt, ha eddig beszélgettek is, most abbahagyták.
-Egyébként miért vagy itt? -érdeklődött V. Már nyitottam ki a számat, hogy válaszoljak, de elkezdett csörögni a telefonom.

Suga szemszögéből:

Reggel, Jimin kiabálására keltem, mert drága szobatársam nem találta a telefonját.
-Yoongi segíts mááár!-könyörgött, de én csak álmosan visszahúztam a takarómat, amit Chim időközben lehúzott rólam.
-Kuss legyen! Kérd meg Tae-t, hogy segítsen neked.-utálom amikor megzavarnak alvás közben.
-Jól van, na. Nem kell azonnal bunkónak lenni. -morgott.
...
(Kemény 10 perccel később)
-Reggeliii! Taehyung, várd meg a többieket! Yoongi haladjál lefelé! -kiabált Jin. Én nyöszörögve kikecmeregtem a pihe-puha ágyamból és pizsamában leszenvedtem magam az étkezőbe. Nam, Kook és Hobi már felöltözve ült az asztalnál.
-Jóreggelt! -köszönt Tae.
-'Reggelt- viszonoztam.
-Most, hogy mindenki idefáradt, elkezdhetünk enni. Jóétvágyat! -szólt RM.
-Jóétvágyaat! -mondta mindenki és ezzel nekikezdtünk a reggelinek.
Miután mindenki megette amit akart, Jin elzavart minket a szobákba, hogy öltözzünk fel (Yoongi ruhája fent látható, de a cipőjéhez egy fekete converset képzeljetek) és menjünk az iskolának nevezett ördögi helyre. Ezután mindannyian beültünk a kisbuszunkba (mert nekünk olyanunk is van) és végre valahára elindultunk.
A suli elé érkezve minden ember aki ott állt, minket bámult, de ez már mindennapossá vált. Nos igen, lehet, hogy elfelejtettem elmondani, hogy mindenki fél tőlünk,ami valószínűleg a pénzünk és a befolyásunk miatt van (nem akarok nagyképű lenni). Most is, amint Edina, a suli ribanca amint meglátta, hogy megérkeztünk elindult felénk a csípőjét riszálva.
- Szijjasztook fiúk!- köszönt, én meg úgy éreztem, hogy ha ezt még több mint 5 percig el kell viselnem, idehányok. Ezt valószínűleg a többiek is megérezték, úgyhogy hozzá se szólva elmentünk mellette és besétáltunk az iskola kapuján. Utunk nem a termekbe vezetett, hanem az udvarra, ahol elfoglaltuk a szokásos helyünket.
Unottan a telefonom képernyőjére pillantottam és magamban megállapítottam,hogy 5 perc múlva kezdődik az első óra. Ekkor megszólalt V.
-Én csak azt nem értem, hogy mégis miért jöttünk be ilyen korán, ha nem megyünk be az órára.-most, hogy jobban belegondolok, jogos kérdés volt, ezért kérdőn néztem Nam-ra és Jinre, tekintetemmel azt sugallva, hogy akkor mégis mi a szarért nem hagytak aludni?!
-Jin szerint fontos, hogy legalább az iskola területén legyünk, ha már órákra nem megyünk be. -köszörülte meg a torkát Namjoon. Én csak egy horkantással jeleztem egyet nem értésemet. A többiek félig-meddig egyetértettek.
(Előre ugorva 12:30-ra, az igazgatói irodába)
-Nos, khm uraim, az a helyzet, hogy túl sok órát hagytak ki ebben a hónapban. Ezért mint az igazgató kénytelen vagyok, khm, bentartani önöket az iskolában délutánonként, hogy ledolgozzák a kihagyott napokat. -elég szánalmas volt látni, hogy még ő is, az igazgató, hogy fél tőlünk.
-Legyen, de nem ígérem, hogy minden nap bent maradunk. -mondta a Leader.
-Köszönöm a megértésüket. Piton tanárnő már jelentkezett a feladatra. Órák után menjenek a B épület II. emeletén lévő 18-as terembe. A tanárnő ott fogja várni önöket.
Ezután J-Hope javaslatára beültünk egy matekra, ami a zenén kívűl elég jól megy.
Óra után elindultunk a terembe ahol a délutánunkat tölteni fogjuk. Odaérve Jimin kopogott, majd kinyitotta az ajtót. A helység teljesen üres volt, rajtunk kívűl senki nem volt.
-Jó helyen vagyunk? -kérdezte Kook.
-Elvileg igen. Szerintem üljünk le és várjuk meg a tanárt! -javasolta Jin.
Én csak némán odasétáltam a második padsor egyik padjához és levágtam magam a székre. Előszedtem a fülhallgatómat, bedugtam a fülembe és a padra borulva max hangerőn kezdtem el hallgatni a kedvenc számomat.
Kb. 10 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó, és belép rajta a felügyelőtanárunk. Azonban nem volt egyedül.

Sziasztok, hoztam az újabb részt. Kicsit lassan, de haladok. Nekem már az is meglepő, hogy ennyien olvassátok, és ez nagyon boldoggá tesz. Viszont szeretném kérni, hogy kommenteljetek, mert sokat segítene a visszajelzéseket. Az is jó lenne, ha valami ötletet javasolnátok hogyan folytassam a történetet, hol legyen szemszögváltás.
Ha tetszett a rész nem leszek mérges ha becsillagozod!

Amy💜