Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

19.

Néha megkérdőjelezem az épeszűségemet. Itt állok a kihalt utcán és Suga válaszára várok. Az egy dolog, hogy csakúgy bevallottam. Ez sem volt egy teljesen logikus dolog, de legalább megtettem. A probléma ott kezdődik, hogy nem vagyok képes mozdulni. Konkrétan lefagyva állok előtte, és szó szerint megfagyok a hidegben. Hogy hogyan jutottam el idáig? Ez egy nagyon jó kérdés...

Már péntek délután felhívtam Hannah-t, hogy akkor holnap mi lesz, ugyanis egy hét után végre sikerül találkozni. Ráadásul Alanék is eljönnek, legalábbis ezt mondták. Szóval a szombat reggelem úgy indult, hogy a drága Jack rám tehénkedett és összenyomott. Ezután a kellemes ébresztő után rájöttem, hogy a csapat többi tagja is itt van már és a hűtőt zabálják fel.
-Héé! Ne az én kajámat egyétek! -üvöltöttem le nekik a lépcsőről. Ezra csak röhögve tolt be egy Sport szeletet. Lebattyogtam Jack-el együtt és elkezdtem reggelizni.
--Ha a kisasszony is befejezte az étkezést, átvonulunk a garázsba, ahol még nem voltatok és akkor elkezdünk próbálni. -magyarázta el röviden Justin. Én pedig fogtam magam és hozzávágtam egy müzlidarabot. Célzási képességeim még mindig tökéletesek, ezért sikerült pont a homloka közepén eltalálnom.
-Mehetünk. -álltam fel nevetve az asztaltól. Erik csak megrázta a fejét és mosolyogva átkarolta a vállam. Lemaradtunk a végére, ő pedig a fülembe suttogott.
-Segítened kéne valamiben.
-Amennyiben teljesen legális, örömmel. -suttogtam vissza. Vette a poént, bele is bökött az oldalamba, mire visítottam egy akkorát, amit még valószínűleg a szomszédból is hallottak.
-Ti mit mesterkedtek ott ketten? -néztek hátra a többiek. Erik megveregette a vállam és előre ment. Meglökte a testvére vállát, és minden ment tovább. Kíváncsi voltam, hogy miben kell neki az ÉN segítségem, és reméltem, hogy tudok neki segíteni. A többiek már elfoglalták a helyüket, és már csak én bámultam ki a fejemből mint egy idióta. Gyorsan odafutottam a gitáromhoz és elkezdtem hangolni. Alanék és Hannah a garázsban lévő kanapén foglaltak helyet. A helyet kb. 2 éve rendeztük be, amikor elkezdtünk közösen zenélni. Jack dobol, Justin szintetizátoros, Noah és én pedig gitározunk és énekelünk. Hangolás után elkezdtünk rendesen játszani. Egy órát ezzel elvoltunk, aztán úgy döntöttünk tartunk egy kis szünetet. Amíg a többiek kimentek vízért, én odamentem Erikhez.   
-Szóval, mi az? -kérdeztem.
-Nos, az a helyzet, hogy van egy lány aki tetszik, és jó lenne ha segítenél bevallani neki az érzéseimet. -közölte. Én kikerekedett szemmel néztem rá, ugyanis a lehető legrosszabb embertől kért támogatást. Még azt sem tudom, hogy én hogy akarom elmondani Yoonginak! De nem akartam csalódást okozni neki, így hát vigyorogva megcsapkodtam a vállát.
-Mi a terv? -kérdeztem. Hálásan rámmosolygott. Közben a többiek is visszajöttek, úgyhogy megittam a narancslevet és próbáltunk tovább. Igazából azon kívül, hogy kiröhögtem a belem is, nagyon más nem történt. A srácok délután 3-ig maradtak, utána elbúcsúztak és leléptek. Kivéve persze Eriket és Ezrát. Ők maradtak, és természetesen Ezra már tudott a lányról, úgyhogy minden magyarázkodás nélkül el tudtuk kezdeni kidolgozni a tervet. Merthogy már kitaláltak valamit.
-Szóval az a lényeg, hogy veszünk virágot,  Liza, te odamész és elhívod, hogy ne legyen olyan kínos a barátai előtt, egy eldugottabb helyen pedig elmondom neki! -magyarázta el a részem a tervében. Olyan lelkesnek tűnt, hogy belementem, nem akartam letörni a jókedvét.
-Ez tök jó meg minden, de tudjuk, hogy mi a kedvenc virága? Nagyon gáz lenne, ha sikerül pont azt kiválasztani amire mondjuk allergiás. -mondtam nekik, ugyanis úgy tűnt én vagyok az egyetlen aki gondolt erre. A homlokomra csaptam amikor a testvérpár összenézett egy amolyan, 'ja tényleg' nézéssel.
-Oké semmi gond. Mi a neve a lánynak? -kérdeztem és már vettem elő a telefonomat. Mindent megnyitottam az instátol kezdve a tinderig. Miután Erik kinyögte a nevét, bevetettem a tudásomat és elkezdtem megkeresni az emberünket. 10 perc kutakodás után sikerült rájönnünk, hogy az angol rózsa a kedvence, szóval el is mentünk a legközelebbi virágboltba. Igen ám, csakhogy a boltban nem lehetett kapni angol rózsát, csak floribundát. Valahogy így nézett ki a beszélgetés:
Én: egy csokor angol rózsát legyen szíves.
Eladó: angol nincs. Csak floribunda.
Ezzel még nem is lett volna probléma, de láttam, hogy az a floribunda rohadtul angol rózsa. Ezt meg is mondtam az eladónak.
Én: elnézést, de az ott úgy néz ki mint egy angol rózsa csokor.
Eladó: rosszul látja, az ott floribunda! Itt nincs angol rózsa!
Ekkor már kezdtem ideges lenni, hát nem vagyok vak, előtte neten rákerestem, tudtam, hogy néz ki egy angol rózsa. Egyébként nem is lenne probléma azzal, hogy máshogy hívja, de köztudott, hogy a floribunda jóval drágább mint az angol rózsa. Szóval ez kő kemény lehúzás. Valószínűleg látszott az arcomon, hogy elkezdek problémázni, ezért Ezra egy határozott mozdulattal kirángatott az utcára. Erik a fejét fogva röhögött rajtam, hogy min fel nem tudok háborodni. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy másik helyre, ahol lehet angol rózsát kapni. Szerencsére találtunk ilyet, és fél négyre már egy számomra ismeretlen iskolánál voltunk. Leültünk egy padra és onnan figyeltük az embereket.
-Amúgy... melyik is az? -törtem meg a csendet. Jó lenne tudni amúgy, gondoltam.
-A hosszú barna hajú, kék szoknyában. -mondta én pedig próbáltam bem túl feltűnően bámulni. A lány szép volt, megértettem miért tetszett meg Eriknek.
-Akkor megyek! -indultam meg. A két fiú is elhelyezkedett a helyükön. Kezdődhetett az akció! Vettem egy mély levegőt, és elindultam a lány felé.
-Szia, beszélhetnénk? -kérdeztem, és hálát adtam az égnek, hogy egyedül volt.
-Öhm persze. Egyébként ismerlek? -jött velem, én pedig bepánikoltam. Erre mit mondjak?? A normális emberek nem szoktak random odamenni másokhoz.
-Umm nem, de Erik egyik barátja vagyok. Miatta hívtalak ide, mindjárt megjön. -végülis nem hazudtam. Tényleg Erik barátja vagyok és miatta vagyunk itt. Az már más kérdés, hogy egy részét el sem mondtam, de hát amit nem mondasz el, arról nem kell hazudnod. 200 IQ.
-Erik? Értem... -Lucy, a lány láthatóan... elpirult? Lehetséges, hogy ez a dolog nem egyoldalú? Igazándiból kábé két perc és kiderül, ugyanis már ott vagyunk a kijelölt helyen egy ideje. Csak gondolnom kellett rá, Erik jött felénk a virágcsokorral. Én halkan leléptem, hogy ne zavarjam a hangulatot, és Ezrához csatlakoztam. Elkezdtünk sétálgatni, én pedig egy hirtelen ötlettől megkérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy be akarom vallani az érzéseimet Sugának holnap.
-Hmm. Nem igazán ismerem ezt a Sugát, de amikor a mekiben voltunk elég bunkónak és önteltnek tűnt. Persze azóta gondolom én változtak a dolgok. Viszont ha elmondod neki, akkor személyesen tedd meg. -gondolta át. Igaza volt, sok minden történt pár hét alatt. Kicsit olyan mintha évek teltek volna el.

Lassan visszaértünk a házhoz. -Mindenképp tájékoztassatok, hogy mi lett végül. -mosolyogtam rá. Intettem egyet és bementem a jó meleg lakásba. Mostanában már kezd hűvös lenni, szóval a meleg házba mindig jó megérkezni. A cipőmet lerúgva terültem el a szőnyegen. A telómat elővettem és úgy döntöttem írok Yoonginak, hogy találkozni kéne holnap délután.
                                                           Me:
      Szia, ráérsz holnap? Mondani akarok valamit.
Yoongi:
Délután 5?
Rendesen meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy azonnal válaszol. Az öt óra viszont tökéletes volt, szóval egy gyorsan írtam neki egy oké, a parkbant, majd fetrengtem tovább.
Ezek után felszenvedtem magam a szobámba és kitaláltam, hogy mit csináljak vasárnap délelőtt. Őszintén semmi kedvem nem volt semmihez, szóval valószínűleg mint általában most is itthon leszek és animézek. Már így is van egy rakat amit folytatnom kéne, de semmi gond, belekezdtem egy újba. Megint. A Tokyo Revengers-t elindítva helyezkedtem el az ágyamon, ölemben Smooky-val.
Elgémberedett tagokkal ébredtem fel, valószínűleg elaludtam sorozatozás közben. Kinyújtózva álltam fel, ami azt eredményezte, hogy sikeresen pofára estem egy földön heverő könyvben.
-Haha! -röhögött felettem valaki. Márk állt ott és vigyorogva fotózott.
-Hey! Töröld ki azt most azonnal! -ugrottam fel és szaladtam utána. A kis genya simán mutogatja majd a hülye haverjainak.
-Soha! Muhahaha! -rohant el előlem ördögien nevetve. Már a nappaliban kergetőztünk, amikor anya odaszólt nekem.
-Liza, segítenél egy kicsit? -kérdezte csak, hogy szétszedjen minket. A vesztesek érzésével mentem oda, ezt a csatát Márk nyerte, de a háború még hátra van! Végül csak az uborkát kellett kinyitni az ebédhez. Én döbbenten jöttem rá, hogy több mint 10 órát aludtam egy huzamban.

Ebéd után anya ledőlt egy kicsit pihenni, és Márk is a saját szobájában elvolt. Apa valami munkatársával volt. Szóval úgy döntöttem, hogy befejezem az animét, addig amíg nem találkozok Yoongival.
Egy laza három óra múlva, úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje, hogy készülődjek.  Nem toltam túl, csak egy fekete farmert és egy kék inget vettem fel. Szempilla spirál, szájfény és kész is vagyok. Felkaptam egy kabátot és már mentem is. Délután ötre beszéltük meg, most pedig fél öt volt. Azaz van fél órám odaérni. Meglepetésemre Suga már ott állt amikor megérkeztem.
-Sétáljunk. -mondtam, és elindultam. Már két perce néma csendben mentünk. Fejben már felkötöttem magam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz kimondani. Nem, nem gondolkodhatok így. Azért hívtam ide, mert el akarom mondani neki. Ennyi. Meg is álltam, amit ő csak pár lépés után vett észre.
-Yoongi, én.... szeretlek. -jelentettem ki neki nagy nehezen. Először döbbenet, aztán talán zavarodottság látszott az arcán.  -Én csak el akartam mondani, nem kell viszonoznod, de persze jó lenne, sőt. Viszont nem akarom rád elrőltetni se... -hadartam, és próbáltam menteni a menthetőt. Egy pillanatra megbántam, hogy elmondtam és vissza akartam szívni mindent, de Suga egy hirtelen tettével megakadályozott. Mellém lépett, magához húzott és megcsókolt. Nem úgy mint a régi sulim előtt. Ez igazi volt, és nem egy másodpercig tartott. Fejem egy pillanat alatt paradicsom színű lett. A szívem felrobbant, és valószínűleg ott estem volna össze, ha Yoongi nem tart meg. Miután elengedett rám nézett.
-Én is téged. -hajolt újra a számra.
                         
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI VÉGIG OLVASTA A TÖRTÉNETET ÉS MÁR A KEZDETEKTŐL ITT VOLT.
Igen, ez lenne a majdnem utolsó rész! Tervezek írni egy az én epilogusom részt, de a jövő héten kissé zsúfolt lesz. Csillagozd ha teszett!!