Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

16.

A kocsiban ülve rájöttem, hogy eléggé benne vagyok a pácban. Éppen úton vagyok egy drága kocsiban, amit a város egyik leggazdagabb emberének a fia vezet. Azt se felejtsük el, hogy pár hónapja még nagyívben elkerültem őket. Most meg együtt kocsikázunk. Arról nem is beszélve, hogy éppenséggel azzal az emberrel lenne találkozóm aki folyton csesztetett ált. sulis éveim alatt. Semmi kedvem nem volt hozzá, de szerintem ezt már elmondtam párszor. Annyira elgondolkodtam, hogy már csak a kocsi megállására eszméltem fel. Suga is elkezdett kiszállni, ami azt jelentette, hogy sajnálatos módon megérkeztünk. Egy nagy sóhaj után én is követtem Yoongit. A többiek már ott csoportosultak a volt sulim mellett.
-Ebbe a suliba jártál, Liza? -kérdezte RM.
-Eltaláltad. -húztam el a számat. Őszintén, nem ezek voltak a legjobb éveim.
-Egyébként, mi lenne ha elindulnánk? Kissé feltűnőek vagyunk. -közölte Jungkook. Igaza volt, a környéken minden ember minket nézett és egy nő el is indult felénk. Ahogy közelebb ért, azonnal felismertem. Éppenséggel a volt osztályfőnököm közeledett. Tudni illik, hogy az a nő borzasztó volt. Az még egy dolog, hogy az osztály zaklatójának az anyja, mert arról csak részben tehet. De az, hogy még buzdítja is rá, az már elég döbbenetes. Pont leszarta, hogy mi a baja egy-egy gyereknek, és csak a pénz érdekelte. Feltételezem ez még mindig így van. Undorodom tőle, és örülök, hogy mostmár nem ide járok. Meg is löktem kicsit J-hope-ot, hogy menjünk, és ne várjuk meg amíg ideér. Sajnálatos módon, ez nem jött össze. Úgy tűnik ma van a Muszáj-Hogy-Történjen-Egy- Csomó-Kellemetlenség-Lizával,- Különben-Az-Élet-Nem-Lenne-Élet Nap. Kicsit hosszú. Na mindegy. A lényeg, hogy határozottan úgy tűnt, hogy felénk tart. Hurrá.
-Nahát, te vagy az, Liza? Rád sem ismertem amikor először megláttalak! Milyen szép lettél! -kezdett el beszélni. Már az első mondatával idegbe hozott, úgyhogy úgy voltam vele, hogy én innen elegánsan lelépek.
-Mrs.Mistin! Igaza van, de sajnos nekünk nagyon sietnünk kell, már így is késésben vagyunk! -nyomtam meg a 'sajnost'. Valószínűleg már látszott az arcomon a véleményem a nőről, meg amúgy a beszélgetésről, ugyanis Jin is már beleszólt.
-Tényleg mennünk kéne. Viszlát. -közölte, és már meg is fordult, hogy ő márpedig elindul.
-Ugyan már, hiszen még csak most találkoztunk! Beszélgessünk egy kicsit! Suga, a lányom nagy rajongód. Az álma, hogy te legyél a férje! Szívesen bemutatom neked! -a hangjából kihallatszódott a kétségbe esés. Arról pedig, hogy hozzá akarja adni Yoongihoz, inkább ne is beszéljünk. Az egész szánalmas és nevetséges volt.
-Van barátnőm, és nem vagyok kíváncsi se magára se a lányára! Menjünk! -ezzel a lendülettel megfogta a kezem és elindult a kávézó felé. Összezavarodva követtem. Van barátnője....? Mérges voltam magamra, amiért ott abban a pillanatban elöntött a csalódottság. Miért érdekel engem az, hogy mi van vele? Semmi közöm hozzá...
-Komolyan?! Ez a ribanc a "barátnőd"?! Akkor csókold meg! -elsőre fel sem fogtam, hogy rólam beszél. Azonban amikor Yoongi odahúzott magához, rájöttem. Azt hitte együtt vagyunk, amikor megfogta a kezem. Már kezdtem volna tiltakozni, de Suga egy gyors mozdulattal megfogta a fejem és lekapott. Csak a szánk érintkezett, mégis tudom, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni. A gyomrom görcsbe rándult, de a jó értelemben. Már ha van olyan. Csak pár másodperc volt, de én utána is ott álltam ledermedve. Az arcomat pedig félő volt, hogy összetévesztik egy paradicsommal. Ezek után persze Ms. Mistin a történtek után sértődötten elvonult, én pedig fellélegezhettem öt percre, ugyanis ezután jött csak a feketeleves. Chrisre és Ms. Mustinra tökéletesen passzolt az a mondás, hogy az alma nem esik messze a fájától.
A kávézóhoz tartva elmondtam vagy 10 imát, remélve, hogy Isten megsegít. Spoiler veszély, ez természetesen ezek a remények nem teljesültek be. Már messziről láttam ahogy ott ül az egyik asztalnál. Ha eddig nem voltam feszült a sok figyelem miatt, hát akkor most az lettem. Az összes ember aki bent volt mind ránk nézett, köztük Chris is. Még tíz ima, és leültünk egy asztalhoz. Nem ahhoz ahol ő ült, hanem egy másikhoz, mert nem fértünk el. Ő idegesen feláll és odajön hozzánk. Az idegrendszerem már konkrétan nem volt.
-Ezek mit keresnek it?! -vágta le magát a szabad székre.
-Mi az? Zavar, hogy itt vagyok? -kérdezte a lehető leglenézőbb hangszínével Jimin. Ilyenkor tényleg ijesztő.
-Igen, zavarsz! Ezen a találkozón csak nekem és a Cicusnak kéne itt lennie. Szóval nem tudom, hogy mit csináltok itt, de ajánlom, hogy gyorsan takarodjatok el inneninnen! -kezdett el fenyegetőzni. Nem hinném, hogy tudta volna, hogy kikkel beszél így. Már szóltam volna neki, hogy jobb ha csöndben marad, amikor is J-hope közbe vágott.
-Na idefigyelj! Valószínűleg nem akarod, hogy az ország leggazdagabb emberek fiai az ellenségeiddé váljanak. -villantott oda egy gúnyos mosolyt.
-Ne aggódj, gyorsak leszünk. Tudod mi lett egy Abbey nevű lánnyal, aki év közben váltott iskolát? -kérdezte RM.
-Most azzal gyanúsítotok, hogy az én hibám?! -csattant fel idegesen.
-Pontosan. Azt hiszed nem tudjuk, hogy Lizát is zaklattad? Azért ennyire ne nézz minket hülyének. -szólt bele a dolgokba Jungkook is. Persze ettől Chris rám nézett a gyilkos tekintetével, mi nem tett jót a szívemnek.
-Térjünk vissza a tárgyra. Tudod, hogy mi lett vele, vagy sem? -vágott közbe Jin. Mindenki elővette a lehető legfenyegetőbb nézését és úgy néztek Chrisre.
-J-Jólvan na. Annyit tudok, hogy abba a gimibe ment amibe te Liza. Ja és van egy húga is, aki viszont valami közeli magánsuliba ment. -rémült meg.
-Ez esetben indulunk. -közölte Suga. Én is indultam volna, de Chris elkapta a karom.
-Eressz!
-Te... -kezdte volna , de a szavába vágtam.
-Már nem az vagyok aki régen. Hagyj békén. -rántottam ki a karom és elhagytam a kávézót. Sajnálatos módon ez a nap még közel sem ért véget.