Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

13.

Életem legkínosabb perceit éltem meg az út alatt. Szerintem nő még nem ült itt aki ennyire kellemetlenül érzte volna magát. Lopva rápillantottam, csak hogy meggyőződjek arról, hogy minden oké-e. Látszott rajta, hogy kissé ideges, de reménykedtem benne, hogy nem fog belehajtani valamibe csak hogy kinyírjon. Jobban megnéztem és az agyam legeldugottabb sarkában felmerült az a gondolat, hogy elég jól néz ki miközben vezet. Lehet egy kicsit feltűnően bámulhattam mert morogva megjegyezte.
-Mit bámulsz? -kérdezte, én pedig magamhoz tértem és megráztam a fejem. Úgy tűnik kezdek megbolondulni.
Szerencsére vagy nem, de megérkeztünk Taehyung házához. Sejtettem, hogy egy nagy házban él, de erre azért nem számítottam. A házuk óriási volt és mindenhol biztonsági őröket lehetett látni. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk befelé. Láthatóan a többi tag már megérkezett, mert a kocsijuk egymás mögött állt.
Bementünk a házba, ami már sokkal inkább hasonlított egy kib@szott palotára. Természetesen ott is szobalányok vagy hogy hívják őket fogadtak. Láttam ahogy a drágalátos Sugáról lesegítik a kabátját.
-Tényleg annyira degenerált vagy, hogy nem tudsz levenni egy kabátot? -szóltam oda. Rendesen a lány döbbent meg, hogy hogy merek beszélni. De én még nem fejeztem be.
-Nézd csak, így kell ezt! -mondtam, majd levettem én is az esőkabátomat. Ő idegesen rámbámult, szóval inkább vigyorogva elnéztem.
-Látom pofátlanságod itt sem csökkent. -jelent meg Taehyung.
-Úgy tűnik. Na merre van őfelsége szobája? -néztem fel rá. Ezek után lány akinek nem tudom a nevét, lesokkolódva bámult rám. Rámosolyogtam és mentem a Kim fiú után. Az egész ház tele volt nyomva mindenféle luxus cuccal. A Gucci pedig egyenesen kiszúrta a szemem. És végre miután megmásztunk egy emeletnyi lépcsőt, megérkeztünk Taehyung emeletéhez. Igen, jól hallottátok. EMELETÉHEZ. Mondjuk nem tudom, hogy miért lepődök még meg ezen. Suga csak otthonosan ledobta magát a nappali kanapéjára, ahol már ott díszelgett a többi tag is.
-Helló újra! -intettem nekik.
-Macaront? -nyújtott felém egy tányért J-hope.
-Nem köszi. -utasítottam el. Csak vállat vont és evett tovább.
-Na, most hogy mindenki itt van, kezdjük el. -javasolta Jin. Taehyung oda is ült az egyik asztalon lévő géphez. Mindenki odagyűlt köré, szóval én is úgy voltam vele, hogy akkor odapofátlankodok. Próbáltam kileselkedni, de valaki mindig elém állt, szóval ott pattogtam, hogy lássam mi történik.
-Nyugodj már meg! -szólt rám Suga.
-De nem látok! -mondtam neki.
-Ugorj fel a hátamra.-közölte úgy, mintha azt mondaná milyen szép az ég.Először csak bámultam rá, de aztán magamhoz tértem és kihasználtam a lehetőséget. Felugrottam a hátára és máris többet láttam. Néztem ahogy Taehyung villámgyorsan gépel és különböző adatokat jelenít meg a képernyőn. Rendes gamer felszerelése volt, mondjuk ez nem annyira meglepő, ha a szülei ezeknek a gépeknek a gyártásával/fejlesztésével foglalkoznak. Gondolataimból Suga hangja rángatott ki.
-Nehogy félreértsd, szimplán idegesített ahogy ott ugrálsz. -suttogta a fülembe. Az arcom egy pillanat alatt paradicsom színű lett, a hasam pedig el kezdett görcsölni. Azonnal elfelejtettem mindent amiről eddig elmélkedtem és gondolataim központja egy személy lett. Kétségbeesetten próbáltam kiűzni őt a fejemből, de valahogy nem ment.
-Tegyél le, légyszi. El kell mennem mosdóba. -végül ezt tartottam a legjobb megoldásnak, hogy magamban lenyugodjak. Kilépsz és balra a második ajtó. -igazított útba RM. Megköszönve kisiettem az ajtón és a WC felé vettem az irányt. Odaérve megmostam az arcom hideg vízzel és a légzésemet szabályozva próbáltam lenyugodni. Egy kemény 10 perc után összeszedtem a bátorságom és elindultam vissza. Az ajtó előtt viszont megálltam, mivel beszélgetést hallottam.
-Mi van köztetek Lizával? -kérdezte a hang alapján Jimin. Nagyon jó kérdés, ezt én is szeretném tudni...