Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

15.

-Neked is köszönöm! -suttogtam oda neki. A szívem ma már másodjára akart kiugrani a helyéről. Ahelyett viszont, hogy belemerültem volna ebbe az érzésbe, emléleztettem magam, hogy korántsem ez a legjobb idő erre. Chris-sel találkozni határozottan nem volt a legjobb ötlet. Viszont a hely és az időpont már le volt beszélve. Szerencsére a BTS tagok úgy döntöttek, hogy elkísérnek. Csak remélni tudom, hogy nem rendezünk majd jelenetet. Az órára pillantottam, ami fél hármat mutatott. Így elment volna az idő? Basszus észre se vettem! Gondoltam szólok a fiúknak, hogy a kávézó nem a sarkon van, szóval indulni kéne.
-Fiúk, szerintem lassan indulni kéne. A hely nem két percre van innen. -közöltem velük.
-Jó ötlet! De előtte had öltözzünk át! -kért meg Jimin.
-Nekem oké, de miért? Nem mindegy, hogy mi van rajtatok? Meg amúgy is,ez nem Taehyung háza? -kérdeztem.
-Majd megérted! Egyébként pedig hívj csak Tae-nek. Az rövidebb. -mondta Tae. Csak vállat vontam, mivel nekem aztán mindegy miben jönnek. Amíg mindenki elvonult, én úgy voltam vele, hogy iszok egy pohár vizet. Le is mentem a lépcsőn és megszólítottam az első embert akit megláttam.
-Elnézést, meg tudná mutatni merre van a konyha? -vettem elő az udvarias énemet.
-Mit akarsz? -a középkorú nő viszont eléggé bunkón válaszolt. Inkább  nem mentem bele az egészbe, úgy voltam vele, hogy csak rossz napja van.
-Szomjas vagyok. Meg tudná mutatni merre van a konyha? -kérdeztem meg újra.
-Mit képzelsz, hogy beszélsz velem?! Tudod te, hogy ki vagyok én ebben a házban? -háborodott fel minden ok nélkül. Erre persze én is ideges lettem. Remélem nem várta, hogy miután elkezd papolni, hogy ki ő itt, nem  szólok vissza neki. Már nyitottam a szám, hogy megmondjam neki a magamét, de egy hang félbeszakított.
-Arra én is kíváncsi vagyok, hogy ki vagy ebben a házban. -a nő halálra rémült arccal fordult hátra. Tae jött lefelé a lépcsőn. Mondjuk az egy dolog, hogy észre se vettem. Utána a csapat többi tagja is megjelent. Mindegyikük úgy nézett ki, mint valami maffiafőnök.
-Jól kicsíptétek magatokat! -szólaltam meg. A nő, akinek még mindig nem tudom a nevét, mérgésen hátrafordult.
-Hogy beszélsz velük?! Azonnal kérj bocsánatot! -ezzel megfogta a fejem és lenyomta egy meghajlásba.
-Te mit csinálsz? Ez a lány a vendégem! -közölte a házigazda. Persze erre elegendett, szóval sóhajtva felemelkedtem. Mivel már tényleg szomjas voltam, odamentem egy másik emberhez és kértem tőle egy pohár vizet. Mostmár úgy voltam vele, hogy nem szórakozok többet a konyha keresésével. A lány nálam fiatalabbnak(!) tűnt. Ő két perc alatt kihozta nekem. Megközöntem neki és jobbnak láttam ott maradni, ugyanis a helyiség másik végében kezdtek elfajulni a dolgok. Aztán mégis odavonszoltam magam.
-Hey, mostmár menni kéne nem gondoljátok? -kérdeztem.
-De igen, igazad van! -válaszolta azonnal Jin. Köszönöm Istenem, hogy megáldottad az életemet egy Jinnel! A pozitív gondolkodásával mindig megoldja a helyzeteket. Végül ketten sikeresen kirángattuk a többieket a házból. Mindenki lazán elindult a saját kocsija felé, csak én álldogálltam tanácstalanul a bejáratnál. Ezt látva Suga megfordult és visszasietett hozzám. Megragadta a kezem és a kocsijához húzott.
-Mostantól mindig velem jössz. -jelentette ki, majd beült a vezető ülésre. Hát jó, mondom magamban, és én is beülök. Persze  az előbbi jelenettől olyan piros lett az arcom mint a paradicsom, de jelenleg volt nagyobb gondom is. Ugyanis éppen Chris-sel megyek találkozni.

Reméltem, hogy nem rendezünk majd semmiféle jelenetet, dehát nem is tudom mit reméltem. Chris-nek mindig is romlott volt a személyisége, a BTS-ről pedig inkább ne is beszéljünk...