Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

17.

Mostmár automatikusan Yoongi kocsijához mentem. Egy nagy sóhajtást követően beültem. Lepillantottam a telefonomra, hogy megnézzem az időt. Már fél négy volt, én pedig rájöttem, hogy egy ideig rohadtul nem fogok tudni hazamenni. Gyorsan írtam is Márknak, hogy etesse meg Smooky-t.
                                                        Me:
                                          Hey, etesd majd       meg Smooky-t, csak későn érek haza. A kajája a lépcső alatt!

Márk:
Okés, akkor majd szólok anyának, hogy a vacsit rakja be a hűtőbe.
                                                        Me:
                                                  Köszike
-Kivel beszéltél? -rántott ki a gondolataimból Suga. Ránéztem, de ő az utat figyelte. Lehetséges, hogy.... féltékeny...? Áh, nem. Meg amúgy is, kire lenne az? Hülyeségeket gondolok..
-Az öcsémmel. -válaszoltam inkább.
-Még 10 perc és ott vagyunk. -hagyta figyelmen kívül amit mondtam. Belekötöttem volna, de már így is fáradt voltam, és még kellett az energia. Szóval úgy döntöttem a legjobb amit most tehetek, az az, hogy kibámulok az ablakon, és várom, hogy véget érjen ez az egész.
Az a 10 perc meglehetősen gyorsan eltelt, mert már csak arra eszméltem fel, hogy a magánsuli előtt állunk. Természetesen volt ott egy portás szerű emberke, aki persze tudni akarta, hogy mit akarunk. Ez még jól is ment addig, hogy elmagyaráztuk, hogy kik is a fiúk. Csakhogy engem nem akart beengedni. Mert hogy ki vagyok én.
-A barátnőm, és ha nem engedi be, akkor a Min csoporttal fog szembekerülni. -közölte halál nyugodtan Yoongi, és közben összekulcsolta a kezünket. Kikerekedett szemmel néztem fel rá, ugyanis ma már nem először hív a barátnőjének. Ilyen tempóban a szívem fel fog robbani. A portás ezután nyilván beengedett engem is. Mondjuk megértem miért nem akarta, hogy bemenjek. Elvileg ez lenne a munkája. Csakhát az emberek általában nem szeretik maguk ellen fordítani a befolyásos embereket.
Az iskola udvarára belépve több dolgot is észrevettem. Az első, hogy vagy éppen óra van, vagy senki nem szeret az udvaron lenni, ugyanis a hely eléggé kihaltnak nézett ki. A második, hogy lehet, hogy már több 10 éves, de durván tiszta volt az egész. Legalábbis kívülről úgy nézett ki. A harmadik, hogy jól látszik, hogy folyamatosan felújítják a helyet a legmodernebb cuccokkal.
-Hát akkor essünk túl rajta. -mondtam és elindultam a bejárat felé, a többiek pedig követtek. Persze, nekem is a legjobb helyen kell megbotlanom a saját lábamban, hogy pofára essek. Már becsuktam a szemem és készültem a fájdalomra, ami nem jött. Óvatosan, először csak a bal szememet nyitottam ki. Amint rájöttem, hogy Yoongi fog a karjában, a másik szemem is kipattant. Zavartan felálltam és próbáltam mindenhova nézni, csak rá nem. Miután újra összeszedtem a magabiztosságomat, J-hope mellett folytattam a sétát.
-Valaki tudja, hogy melyik osztályban van amúgy? -kérdezte Jimin, teljesen jogosan.
-10/a. Ha jól emlékszem. -mondta Jungkook.
-Aha oké. És az hol van?? -lassan már Tae is kezdett ideges lenni. Megértem, én is mentem már haza, hogy aludhassak.
-Hey, mi lenne ha megkérdeznénk valakit. Kopogjunk be az egyik terembe vagy valami. -javasoltam a balhé elkerülése érdekében.
-Ez egy jó ötlet, tegyük ezt! -mondta Jin. Hálásan ránéztem, aztán oda mentem a legközelebbi ajtóhoz. Kettőt kopogtam majd benyitottam. A teremben 5 ember pont megvert egy lányt. A kezdeti sokkból felébredve azonnal odafutottam és megragadtam az épp ütni készülő kezét.
-Eszednél vagy? Mit csinálsz?! -üvöltöttem rá. Az idő pedig egy pillanatra lelassult. Éreztem, hogy a karom magától mozdul. A BTS még mindig sehol, az öklöm pedig megállíthatatlanul csapódik a fiú arcába. Az ütés erejétől elterült a földön , én pedig lihegve álltam felette. Szerencsésen eltaláltam az orrát, ezért véres lett a kezem és azt néztem amikor a BTS is megérkezett. Nem tudom mit csináltak eddig, de végül is megoldottam egyedül is. A fiú csapat gyáván elmenekült, így hát nyugodtan fordulhattam oda a lányhoz. Ahogy felnézett rá, egy ismerős arc nézett vissza rám. Úgy nézett ki mint Abby, csak nem ő volt. Pár másodperc után sikerült felfognom, hogy valószínűleg ő lesz az ikertesó. A kezemet kinyújtottam, hogy segítsek neki felállni.
-Meg vagy?-kérdeztem tőle. Szipogva bólogatott, aztán hirtelen megölelt.
-A-annyira menő v-voltál! -kezdett el bőgni is. Erre nem tudtam reagálni sehogy, ezért segítségkérően néztem a fiúkra. Akik nyilván még hülyébben néztek vissza rám. Végül Hobi (időközben megengedte, hogy így hívjam) oda vonszolta magát hozzánk.
-Szia, azért vagyunk itt, hogy segítsünk és szeretnénk majd feltenni néhány kérdést. -mondta neki.
-Szóval, hogy hívnak? -kérdezte Nam (szintén megengedte).
-Alisa Melnik. Örülök a találkozásnak. Van egy olyan érzésem, hogy a nővéremről akartok kérdezni.

FONTOS!!!

AKI OLVASTA AZ ELŐZŐ RÉSZT, ANNAK MONDOM, HOGY LETTEK VÁLTOZTATÁSOK A TÖRTÉNETBEN, MERT NEM PASSZOLTAK A DOLGOK.

Egyébként, tervezek Halloweeni különkiadást is! Szóval számíthattok rá. Lehet el fogok csúszni egy kicsit, de majd igyekszem időben kirakni!

Amy