Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

12.

Odafordultam, és láttam, hogy a BTS közeledik, és láthatóan nem voltak túl boldogak.

Sugával az élen, elszántan jöttek, én pedig próbáltam nem a "mindjártmeghaloksegítsetek" arcomat vágni. Nem hinném, hogy sikerült. Reménykedtem benne, hogy csak suli után találkozunk, és nem a nép előtt rendezünk jelenetet, de sajnos ők nem így gondolták. Már csak 10 méterre voltak. Nem akarok mindenki előtt vitatkozni. Ha nem tűnök el gyorsan, itt és most fogják leszedni a fejemet. 8 méter. Ha az ellenkező irányba futok, utolérnének? Vagy menjek szembe velük és próbáljak meg meglógni? 5 méter. Basszus, nincs időm! Lehet el kéne kezdeni futni... Végül ezt a gondolatot követtem és egy pillanat alatt sarkon fordultam és az embereket lökdösve futni kezdtem. Nem meglepő módon alig jutottam el bárhova is, amikor valaki megragadta a karom.
-Hová, hová? -kérdezte Jimin és kicsit sem finoman, visszarángatott a csapathoz. Justin lelépett, de nem hibáztatom, legszívesebben én is leléptem volna. Csak hát VALAKI megakadályozott benne.
-Hogy gondoltad, hogy a kiszivárogtatsz egy ilyen képet? Mit gondolsz, ki vagy te?! -kezdett el kiabálni RM. Ezek tényleg azt hiszik én küldtem el mindenkinek azt a képet?!
-Szerinted nekem ez nekem előny? Miért akarnám, hogy mindenki azt higgye együtt vagyok vele? -céloztam Sugára.
-Népszerű lennél. Mert hát ugye eddig nem voltál az. -szól be azonnal Jungkook. Na kösz.
-Mi lenne, ha elmennénk egy üres terembe és ott folytatnánk ezt? -javasolta Jin. Végre valaki aki gondolkodik is. Utunk a 2. emeleti zeneterembe vezetett. Ez a terem úgymond "tiltott terület", ugyanis hol máshol, ha nem itt lenne a BTS helye. Ha nem akarsz balhét, nem mész a közelébe se. Vannak ugyan pletykák amiket a figyelem hiányosak szoktak terjeszteni. Lehet, hogy betört orral megy haza, de legalább az emberek róla beszélnek.
Mire feleszméltem már a teremben voltunk, ők pedig már el is foglalták a helyüket, csak én álldogálltam ott mint egy hülye.
-Érezd magad megtiszteltetve amiért itt lehetsz. -szólalt meg J-hope. Hát mondhatom mennyire meg vagyok tiszteltetve. Ezt azonban érthető okok miatt nem mondtam ki, inkább csak rájuk mosolyogtam, mondjunk jobban hasonlított vicsorgásra.
-Mielőtt elkezdenétek fenyegetőzni és kibálni, hadd mondjam el, hogy nem én raktam ki a képet! -mondtam gyorsan.
-Valami közöd mégis van ahhoz ki lett rakva, szóval addig beszélj amíg nyugodtak vagyunk! -nézett rám RM. Ha ez nekik nyugodt, nem akarom őket mérgesen látni.
-Tegnap este ezt az üzenetet kaptam. -mutattam feléjük a telóm.
-Miért nem válaszoltál?! Ha írtál volna neki valamit, akkor talán nem folyamodott volna ehhez! -kezdett kiabálni Taehyung.
-Azért nem válaszoltam, mert hülyeségnek tartottam! "Maradj távol Sugától", nevetséges fenyegetés volt, persze, hogy nem vettem komolyan! -kezdtem el kiabálni én is. Nehogy már engem hibáztassanak!
-Mondhattad volna, hogy semmi nincs köztetek, mert hogy ez az igazság, ugyebár!? -csatlakozott Jimin. Felváltva nézett rám és a mogorva barátjára, aki most elégelte meg a dolgokat.
-Azt hiszed, kavarnék egy ilyen kis senkivel? Veled ellentétben én nem ereszkedek le erre a szintre. -oltott be mindkettőnket egy pillanat alatt.
-Mégha nem is te voltál, valaki biztosan, és nem akarom, hogy azt higgye bárki is, hogy én egy ilyennel akár csak "barátkoznék"! -az utolsó szót olyan undorral ejtette ki, hogy elgondolkoztam, hogy szeretett-e valakit úgy igazán az életében.
-Van ötleted, hogy ki lehetett az? -zökkentett ki a gondolkozásból J-hope.  Kemény 5 percig gondolkoztam, mire sikerült kinyögnöm valamit.
-Ha jobban belegondolunk, a suliból akárki lehetett. -közöltem a felismerésemet.
-Jó sokáig tartott erre rájönni. -szúrt oda  "drága" barátom Suga. Csak villantottam neki egy "kedves" mosolyt és inkább Jin pozitív energiáira koncentráltam.
-Kik a legnagyobb rajongóitok a suliból? Valószínűleg ők állnak emögött. -kérdeztem tőlük.
-Például Edina? -találgatott Jungkook.
-Igen! Vagy, azok akik csak Sugáért vannak oda. Mondjuk, azt nem tudom, hogy csinálják....-halkultam el a végére. Láttam a többi tagon ahogy próbálnak nem hangosan felröhögni, egyedül Morcika bámult rám dühösen.
-Tehát akkor a kör leszűkült a Yoongi-fanokra. Következő lépés? -szólt bele a dolgokba Taehyung is.
-Hát nem egyértelmű? Megkeressük és megállítjuk. Egy életre meg fogja tanulni, hogy a lehető legrosszabb emberekbe kötött bele! -válaszolt RM és Morcika. Mindenki felállt és elindultak ki.
-Hey! Hová mentek? -rohantam utánuk.
-Tae-hez, a családja gyártja a legfejlettebb gépeket. Azokkal könnyen megtalálunk bárkit. -közölte Jin. Hümmügve bólogattam, és aztán rájöttem. Ez az iskola nem a leggazdagabb környéken található, szóval valószínűleg kocsival mennek majd. Tehát ez azt jelenti, hogy végre leléphetek és nem kell az idegrendszerem kockáztatva velük maradnom! Gondolataimat félbeszakítva, Morcika a kezemet megragadva belökött a kocsijába. Ott akkor rádöbbentem, hogy csak egyedül leszek egy kocsiban vele! Nagyon nem akartam egy kocsiban meghalni. De legalább a rokonok legnagyobb flexe én leszek, aki egy ultra drága sportkocsiban halálozott el...