Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

8.

-Annak örömére, hogy megnyertük a meccset, miért nem megyünk el mekizni? Noah mindenkit meghív! -vigyorogtam a haveromra.

-Miiih? Ne máár. Nem úgy volt, hogy csak neked fizetem a kajád?
-Hát szerintem is hívd meg őket. Hiszen nekik köszönheted a pénzed. -szólt bele Jack is. Én pedig csak egyetértően bólogattam.
-Ahj, oké! Akkor most a mindenki a vendégem, viszont akkor menjünk mert már éhen halok! -így hát elindultunk a mekibe. Közben dobtam egy gyors sms-t Justin-nak, hogy tudja hol talál minket.

Suga szemszöge:

Miután Stréberkét kirángatta valami őrült lány, elkezdtünk unatkozni. Pontosítok, a többiek kezdtek el unatkozni, én továbbra is tökéletesen megvoltam.
-Éhes vagyook! Menjünk enni! -kiabálta Tae.
-Ja, én is kezdek megéhezni. Meki jó lesz? -kérdezte Jin. Most gondolhatnátok, hogy ha olyan sok pénzünk van, akkor miért nem megyünk valami puccos étterembe. Csak úgy mondom, hogy attól még a McDonald's McDonald's marad és még mindig gyors és kényelmesebb mint elmenni a másik városba csak, hogy kajáljunk. Úgyhogy mivel ez csak 3 utcára van, így odamentünk.
Az út alatt Nam-mal beszélgettem egy új dalról amit fel akarunk venni.
Amikor beléptek a kajáldába azonnal szemet szúrt, hogy egy nagyobb és hangosabb társaságok kívül néhány lány társaság tartózkodott ott. A helyhiány miatt kénytelenek voltunk leülni a nagy társaság mellé, mivel csak ott volt elég hely. Hurrá, még több ember! Rendelés után leültünk az asztalhoz.
-Liza?! -kiált fel Hobi. Erre én is felkapom a fejem és azt látom, hogy Stréberke a mellettünk lévő asztalnál ül egy halom hamburgerrel maga előtt. Úgy bámult minket, hogy majdnem kiesett a szeme. Az arca leginkább a "He? "kifejezést mutatta. Rajta kívül még 7 ember nézett így minket, ezért kezdett az egész egyre kínosabbá válni.
Unottan odapillantottam a TV-re ami mutatja, hogy kész-e a rendelés, és mivel a 84-es szám (ami a miénk) már a " jöhetsz érte" résznél volt, felálltam és magammal rángatva Jimint kimentem érte.
-Naaa, most miért vittél el? Olyan jó volt nézni a megdöbbent arcukat! -néha elgondolkodok rajta, hogy Jimin-nek két személyisége van-e.
-Egyedül nem tudom kivinni ezt a sok tálcát.-közöltem. Megragadtam a hat tálcából hármat és már indultam volna el, amikor a lány aki ott állt a pultnál rácsúsztatott egy papírt az egyik tálcára. Csábosan elmosolyodott, mire én csak ráfintorogtam. Nagyon nem kedvelem az olyan embereket akik nyomulnak a másikra. Jimin csak röhögött egyet és a maradék tálcát és elindult vissza. Visszaérve szétosztottuk a kaját. Leültem az asztalhoz, és akkor megéreztem, hogy valaki intenzíven bámul. Mint kiderült Stréberke volt az, de amint felé pillantottam rögtön elkapta a tekintetét.
- Mindenkinek egy hamburger volt megbeszélve neem? -nyöszörgött egy kék melírcsíkos hajú srác.
- Ezt soha senki nem mondta. Idióta. -röhögött egy fekete hajszínű fiú.
- Most az összes pénz elfogyott amit a fogadáson nyertem! Lizáék megnyerik a meccset, erre eleszitek a pénzem! -folytatta a panaszkodást a melírcsíkos. Kezd elegem lenni a hangoskodásból, de Jin megtiltotta, hogy zenét hallgassak amikor együtt eszünk. Azonban a többiek figyelmét sem kerülte el, hogy valami meccset említettek amiben játszott Stréberke is. Legnagyobb sajnálatomra ennek hangot is adtak.
-Milyen meccsről van szó? -kapcsolódott be a beszélgetésbe ÚJRA, Tae Tae.
-Huh? Ja, kosaraztunk! -mondta az egyik szőke hajú. Merthogy kettő volt belőlük. És nem viccelek, ugyan úgy néztek ki!
-Huu, ti ikrek vagytok? Nagyon hasonlítotok egymásra! -néha elgondolkozom, hogy mi jár Jimin fejében.
-Kicsit sem egyértelmű ha rájuk nézel, sőt! Ne vigyelek el szemészetre? Lehet rád férne. -szóltam be neki, mert már elképesztően idegesített ez a nagy hangzavar. Tudom, hogy Chim nem vette magára, mivel már jó ideje ismerjük a másikat.
-Kedves mint mindig. -forgatta meg a szemét Stréberke. A csapata csak döbbenten kapkodta a fejét és próbált lépést tartani.
-Várjunk, te nem vagy néma! -erre a kijelentés volt az utolsó csepp a pohárban. Vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szikra a puskaporhoz...
-Húha, micsoda meglepetés! Az iskolának 7 rejtélyének az egyike megoldódott, vagy mi? Mi a f*szért bámultok így rám?! -támadtam nekik idegesen. A barátaim meg sem próbáltak leállítani, tudták, hogy ilyenkor jobb ha hagynak tombolni.
-Hey! Nem beszélhetsz így a barátaimmal! Mégis kinek képzeled magad?! Figyelj, hogy mit mondasz! -állt fel Stréberke is. Ha azt hiszi szembeszállhat velem, nagyobb hülye mint gondoltam.
-Látom nem érted. Mi. Nem. Vagyunk. Egy. Szinten! Ne akard, hogy megalázzalak és eltapossalak! Nem tudod ki vagyok és mire vagyok képes. -egy lenéző tekintettel végignéztem a csapatukon majd a "szánalmasak" szót elmormolva kimentem a kajáldából.

Hellóka az embereknek akik még mindig olvassák a storymat. Próbálom ésszerű irányba terelni a történetet és igazán büszke vagyok magamra, hogy ilyen gyorsan lett rész. Legyen más emberek szemszögéből is rész? Ha igen, kiéből? Írd meg kommentbe és csillagozd ha tetszett!

Amy💜