Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

14.

-Mi van köztetek Lizával? -kérdezte a hang alapján Jimin. Nagyon jó kérdés, ezt én is szeretném tudni...
Nem szoktam és nem szeretek hallgatózni, de szerintem egy ilyen helyzetben mindenki ezt tenné. Ez alól persze én sem vagyok kivétel, úgyhogy a lehető leghalkabban leültem az ajtó mellé és a fülemet a falhoz tapasztottam. Legnagyobb sajnálatomra nem hallottam semmiféle választ, de az ajtó meg elkezdett kinyílni, szóval jobb ötlet híján elborultam és úgy tettem mint aki éppen akkor esett el. Kínosan vigyorogva néztem fel, ahonnan egy kérdő tekintet bámult vissza rám. Jungkook értetlenül pisolgott rám legalább 2 percig, mire kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Elsőre fel sem fogtam mi történt, de utána megragadtam a kezét és hagytam, hogy felhúzzon.
-Kösz. -mondtam neki.
-Szívesen. Gyere, Tae megtalálta. -közölte. Egy 'okést' elmotyogva bementem utána. Belépve amint megláttam az arcukat, azzal a mozdulattal mentem is vissza. Úgy néztek mint akik bármelyik pillanatban megölhetnek valakit. Vagyis csak mentem volna, ugyanis a drága Leader becsapta előttem az ajtót. Hát akkor mégsem.
-Nem mész innen sehova! Addig nem szabadulsz meg tőlünk amíg meg nem oldjuk ezt az ügyet! -mondta RM. Odafordultam Jin felé, hátha tudok pozitív energiákat látni, de legnagyobb sajnálatomra és szerencsétlenségemre ő sem volt a legjobb hangulatban.
-Van itt valahol valami alkoholos ital? -mosolyogtam negédesen a házigazdára. De ő csak nevetve vállonveregetett és felvett egy mappát.
-Ismered? -nyomta a kezembe. A képen egy lány volt, de a kép már régi volt,szóval valószínűleg velünk egy idős most. Az arca pattanásos volt, szemüveget viselt és az arcán látszott, hogy zaklatási problémái lehettek. Jobban megnézve halványan derengeni kezdett valami, de az egész nagyon homályos volt. Nem értettem semmit, bennem volt az, hogy valahonnan ismerem őt, de sehogy sem jövök rá, hogy honnan. Ezt meg is osztottam a fiúkkal.
-Olyan mintha ismerném őt, de nem tudom honnan.
-Ebben az esetben az elméletünk igaznak minősül. A támadás úgy van beállítva, mintha Yoongit imádná az üzenet küldő, de lehetséges, hogy ez az egész ellened irányul. -mondta J-hope.
Szinte fel sem fogtam, hogy mit
mondott. Ellenem irányul? Dehát az üzenet EGYÉRTELMŰEN arra utal, hogy hagyjam békén Sugát. Mi ez az érzés? Tuti, hogy viccelnek. Körülnéztem, de senki sem nevetett. Éreztem, hogy valaki gyengéen megragadja a vállam és leültet a kanapéra. Viszont ha igaz, akkor...
-Miért nem dobtátok még ki a seggem ebből a házból? Ha igaz, akkor egyértelműen az én problémám, nem pedig a BTS-é. -kérdeztem. Mondjuk még mindig nem volt világos, hogy mi is történik éppen.
-Mivel engem is belerángattak az ügybe, ezért ezt természetesen nem hagyhatjuk annyiban. -állt fel Yoongi. Uh de fura így szólítani. De eltértem a tárgytól.
-Meg hát megkedveltünk téged. Jó társaság vagy! -kacsintott rám J-hope. Hát nem sokat segít, hogy tisztázzam a dolgokat a fejemben. Mi az, hogy megkedveltek? Remélem nem akarnak mindenhova magukkal vinni, mivel eléggé ijesztő egy társaság.
-Aha, oké. -reagáltam le végül ennyivel.
-Emberek, én még mindig le vagyok ragadva ott, hogy ellenem irányult ez a dolog. Erre mégis hogy jöttetek rá? -tettem fel a kérdést.
-Nem is te lennél, ha megtudnád könnyen megemészteni az információkat. Egyébként, ha megnézed az adatlapot, akkor rájössz, hogy a lány, Abbey egy általánosba járt veled. Még egy évfolyamon is voltatok. -magyarázta meg Yoongi.
-Tényleg! Emlékszem, hogy sok pletyka keringett róla. Végül év közben sulit váltott a zaklatások miatt. -jutott eszembe.
-Te is zaklattad? -kérdezte Jin.
-Nem, de a volt osztálytársam igen. Mögöttem ült a teremben, de vele is csak ennyi volt a kapcsolatom. -mondtam.
-Hmm. Viszont most a mi sulinkba jár, nem ugrik be, hogy ki? -gondolkozott Jimin.
-Nem igazán. Meg valószínűleg eléggé megváltozott. -válaszoltam.
-Meg van még a volt osztálytársad száma? Felhívhatnád, hogy megkérdezzük róla. -állt elő egy javaslattal Jungkook. Tudtam, hogy abból a beszélgetésből, jó nem sülhet ki. De a többiek láthatóan támogatták az ötletet, úgyhogy nem volt sok választásom. Elővettem a telefonom és megkerestem a névjegyzékben. Tudtam, hogy a száma nem változott meg, mert akkor tuti szólt volna nekem is. Amikor azt mondtam, hogy a kapcsolatunk csak annyiból áll, hogy mögöttem ült, hazudtam. Engem is zaklatott mint Abbey-t, de nagyon szégyellem azt az időszakot, ezért nem is szeretném fekszakítani a régi sebeket. Csakhogy, már kíváncsi vagyok ki az aki ennyire utál és ha tud segíteni, akkor megteszem.
Úgyhogy rányomtam a hívás gombra. -Hangosítsd ki! -szólt Suga. Bólintottam, így amikor Chris felvette, azonnal a kihangosító gombra nyomtam. Megköszörültem a torkom és beleszóltam a telefonba.
-Szia Chris! Rég beszéltünk, nemde?
-Oh? Csak nem a kiscica? -a megnevezésre legszívesebben elsüllyedtem volna. Éreztem magamon a tagok tekintetét, ami nem volt túl jó hatással rám.
-F-figyelj, nem lenne kedved elmenni valahova beülni kávézni? -a fenébe! Megremegett a hangom! Reméltem, hogy Chris majd nem vette észre.
-Csak nem egy randira hívsz? Legyen, tudod hova menj! Háromkor ott! -tette le a telefont. Megkönnyebbülten sóhajtottam, de a megpróbáltatások még közel sem értek véget.
-Mintha azt mondtad volna, hogy csak mögötted ül? Mégis úgy hívott, hogy hogy is? Ja igen! Kiscica! -nem értettem miért lett Yoongi ennyire mérges. Tudtam, hogy magyarázattal tartozom, úgyhogy belekezdtem.
-Chris engem is zaklatott. -mondtam ki. Olyan jó érzés volt!
-Téged is... zaklatott? -kérdezett vissza Jungkook. A kérdésére bólintottam egyet megerősítés képpen.
-Akkor gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy mindenki megy Lizával a találkozóra. -jelentette ki Jin. Erre persze én nagyon meghatódtam, hiszen ez sokat jelentett. Hirtelen ötlettől vezérelve mindenkihez odaléptem és msgölelve őt megköszöntem neki. Végül Yoongihoz is odamentem és gyorsan átöleltem.
-Neked is köszönöm! -suttogtam oda neki.

Reméltem, hogy minden rendben lesz a találkozóval, de nem is tudom mire számítottam! Amit a BTS intéz, az nem lehet rendben...