Árnyvadászok Odaát (Supernatural X Shadowhunters ff.)

𝟖.𝒓é𝒔𝒛 (𝑩𝒓𝒐𝒐𝒌𝒆)

Brooke

-Avery! - kiáltottam, de már túl késő volt. Hatalmas fényáradat töltötte be az egész teret, majd AJ eltűnt.

Amint az éles fény abbamaradt Crowley és Cas állt velünk szemben.

-Cas - öleltem meg, majd Crowleyhoz léptem. - Apa - öleltem őt is meg, de eközben borzalmasan éreztem magam Avery miatt. Hagytam, hogy megtegye, pedig tudta, hogy nem éli túl.

-Hozd vissza! A tiéd a lelkem - néztem Crowleyra, de a fiúk azonnal közbe szóltak.

-Nekünk is szörnyű, hogy Avery feláldozta magát, de nem hagyjuk, hogy eladd a lelked. Meg fogjuk oldani - rivallt rám Sammy.

-Az én lelkem, azt csinálok vele, amit akarok - közöltem.

-Ez nem így megy, Brooke. Nem hagyjuk, hogy eladd a lelked - mondta Dean is.

Végig néztem a társaságon és azt vettem észre, hogy Jack nincs sehol.

-Hol van Jack? - néztem az ajtóban álló árnyvadászokra.

-Elszaladt a folyosón - mondta Alec, és úgy nézett ki, mint aki sokkhatás alá került.

-Jobb ha megyünk, igaz? - nézett a szemembe Jace.

-Azt hiszem - motyogtam.

-Ne próbálkozz semmivel, ami árt neked! Rendben? - simította meg az arcomat, majd amikor a fiúk nem figyeltek, egy gyors csókot nyomott a számra. - Vigyázz magadra! Majd hívlak.

Clary portálján át távoztak. Sammy úgy nézett rám, mint aki látta, pedig biztos voltam, hogy nem figyelt, mire észrevettem a tükröt és tudatosult bennem, hogy közvetlen látszott benne minden.

-Erről még beszélünk - mondta, majd elmentek Deannel a könyvtárba, hogy megoldást keressenek AJ visszahozására.

-Majd én beszélek Jackkel - mondta Cas.

A fiúk után mentem, mivel rengeteg könyvet és cikket kell átnézni. A kényelmetlen régi, ütött- kopott fotelben ültem és egy borzalmasan vastag bőrkötéses könyvet olvastam, de semmi értelmeset nem találtam.

-Felrobban az agyam. El kell mennem - pattantam fel.

-Ha megtudom, hogy az engedélyünk nélkül bármivel próbálkozol, szobafogságot kapsz örökre - meredt rám szigorúan Dean.

-Megértettem - motyogtam, majd kiléptem az ajtón és elindultam, hogy kiszellőztessem a fejem.

Csak mentem előre. Azt sem tudtam, hogy hova megyek. Végig azon gondolkodtam, hogy kitől kérhetnék segítséget, de nem ismertem senkit, akitől a fiúk ne tudnák meg mire készülök, szóval hagytam és reménykedtem, hogy találunk Avery visszahozására valami módot. Borzalmasan hiányzik. Hiszen végül is nekem ő a nővérem, és szeretem őt. Nélküle olyan, mintha azt sem tudnám ki vagyok. Vissza kapom az apámat, erre elveszítem a legjobb barátnőmet és egyben a nővéremet. A sors sosem igazságos. Nem is figyeltem az utat, csak azt vette észre, hogy éppen egy építkezési terület mellett megyek el. Gondoltam átvágok rajta, addig is előbb érek vissza, amikor is az egyik aknában felfigyeltem egy kis állatra.

-Te mit keresel itt? - néztem a sündisznóra, majd lemásztam a mély gödörbe, hogy felhozzam onnan. Puffogott, de sikerült megfognom. Felmásztam vele és jobban szemügyre vettem. Volt pár sérülése, de nem volt vészes.

-Nem is ide valósi vagy. Talán véletlen hoztak be? - néztem a kis gömb szemébe, majd elhatároztam, hogy hazaviszem és gondját viselem. Bebújtattam a pulcsim alá, hogy átcsempésszem Dean előtt, majd haza indultam.