Brooke
Avery a rádió gombjait nyomogatta, de egyik zene sem tetszett, amit elindított.
- Keress már valami normálisat! - forgattam a szemem és ellöktem a radiótól a kezét.
- Nem. Ha te vezetsz, én választok zenét - közölte, majd egy újabb adóra váltott.
- De ilyen zene mellett én nem tudok vezetni - vágtam rá, mire Avery hirtelen felkapta a fejét és elkiáltotta magát.
- Vigyázz! - kiáltotta, én pedig azonnal a fékre tapostam.
Egy pólyába tekert csecsemő hevert az út kellős közepén. Megragadva felemeltem, de azonnal bömbölni kezdett.
- Ez mégis miért sír? Hallgattasd el! - meredtem Averyre.
- Talán mert fejjel lefelé fogod, te hülye - förmedt rám, majd kikapta a kezemből és azonnal nyugtatgatni kezdte.
- Jó, na. Ne nézz rám ilyen szúrós szemekkel. Nem értek a babákhoz - emeltem a magasba védekezően a kezem.
A baba újra sírni kezdett, majd hirtelen a semmiből felbukkant egy zsiráf, mire a kis srác elkezdett nevetni.
- Baszki. Ez tud varázsolni - meredtem elkerekedett szemekkel a pólyás csecsemőre.
- Mi legyen vele? - kérdezte Avery.
- Vigyük haza. Mégis csak egy kisbaba. Veszélyes neki itt kint, ráadásul vigyáznunk kell rá - néztem a kiskrapek szemébe. Tudtam milyen kisbabaként egy idegen helyre kerülni úgy, hogy idegenek találnak rád. De ő is természetfeletti, ezért elég rosszul indul. Nem fognak utána kapkodni a szülők, főleg ha a semmiből elővarázsol egy zsiráfot Lebanon kellős közepére.
- Miért érzem úgy, hogy ez azért van, mert veled is hasonló történt? - nézett rám Avery.
- Azért mert így van. Tizenkilenc éven át nem tudtam kik a szüleim és most hiába tudom, az anyámmal még így sem találkoztam. Mindenki lenéz azért aki vagyok, pedig már párszor megmentettem a hátsójukat a világvégétől. Nem akarom, hogy vele is ez legyen. Jó kezekben akarom tudni, addig pedig nálunk marad - közöltem, majd megindultam az autó felé.
- Szeretlek, Brooke, meg minden, de a vezetési stílusod nem egy kisbaba mellé való - kapta ki a kulcsot a kezemből, majd a mágikus babát a kezembe nyomta.
Az ölembe fogva figyeltem a babát, aki időközben elaludt.
- Hogy kerülhetett ide egyáltalán?- néztem először Averyre, majd a babára.
- Varázsereje van. Akár ide is varázsolhatta magát - vont vállat Avery, miközben az útra figyelt.
Amint leparkoltunk a bunker garázsába, most már rendesen fogva felvettem a kisbabát, majd belépve a nappaliba azonnal szembe találtuk magunkat a fiúkkal.
- Beszarás. Elengedjük őket kocsikázni és gyerekkel jönnek vissza - meredt ránk Dean.
- Segítek felnevelni - lépett hozzám Jace, majd hátulról átkarolta a derekamat és magához húzva egy puszit nyomott az arcomra.
- Inkább ne, köszi - közölte Avery, majd kikapta a kezemből a babát, aki még mindig az igazak álmát aludta. Vagyis remélem, hogy nem sikerült megölnöm ezalatt a fél óra alatt.
- Ne aggódj. Minden rendben van vele - közölte Avery, aki észrevette, hogy a kisbabát nézem.
- Most mi legyen?- kérdezte Sammy. - Tudunk egyáltalán bármit is a babáról?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Árnyvadászok Odaát (Supernatural X Shadowhunters ff.)
Hayran KurguJAVÍTÁS ALATT Brooke és Avery a gonosz erők ellen küzdenek fiatal koruk óta. Vadászokként és Winchester lányokként nevelkedtek, mióta az eszükbe tudják. Egy Brooklyn-i munka közben az egész életük a feje tetejére áll. Szerelemi szálakkal és még töb...
