Árnyvadászok Odaát (Supernatural X Shadowhunters ff.)

𝟏𝟖.𝒓é𝒔𝒛 (𝑩𝒓𝒐𝒐𝒌𝒆)

Brooke

A papír ügyeket intéztem odalent, mivel az utóbbi pár napban elég sok eladott lélek érkezett, amiket még az apám köttetett.
Tanácstalan voltam, hiszen ez nem jó és meg kéne szüntetni, viszont akkor egy csomó démonnak is megszűnne a munkája. Leginkább azoknak, akik a keresztútakért felelősek.

Kezdtem éhes is lenni, de semmi időm nem volt kimenni innen. Nem tudtam elhagyni a Poklot. Egy hete vagyok itt és ezalatt az egy hét alatt is csak egyszer voltam a bunkerben, hogy megnézzem a többieket minden rendben van-e. Avery is a saját dolgait intézi, de azért párszor beszéltünk telefonon.

- Brooke! Pár démon öldöklésbe kezdett a keleti parton, ezzel megszegte az új rendszert - állt meg az ajtóban Morail.

- Szedd össze a legjobbjainkat és küld ki őket! -sójajtottam, mivel annyira hiányzott, hogy a többiekkel harcoljak a gonosz ellen, de most itt volt dolgom és azokkal kellett össze dolgoznom, akikre eddig vadásztam. Persze ők mások. Ők az a réteg, akik nem akarnak senkinek sem ártani. Egyszerűen ők csak békében akarnak létezni és megtartani a saját lakhelyüket.

Újra a papírügyekbe vetettem magam, majd amint elkészültem megkönnyebbülve csuktam be a vaskos dossziét.

- Hogy lehet ennyi idióta, aki eladja a lelkét? - motyogtam, majd kopogtattak ismét az ajtón.

- Igen?! - kérdeztem kicsit ingerlékenyebben, mint szerettem volna.

- Bocsánat a zavarásért! Egy angyal van itt. A kapunál megállították. Azt mondja ismer téged - lépett be az irodába Exael, aki elég komolyan veszi azt, hogy megvédjen engem.

- Küldd csak be! - bólintottam, majd amint a démoni fiú eltűnt nem sokkal később Jace lépett be az irodámba.

- Már kezdtem aggódni. Alig jelentkeztél - nézett rám, majd közelebb lépett hozzám. - Még haragszol? Nem gondoltam komolyan, amiket akkor a fejedhez vágtam.

A szemembe nézett, én pedig azonnal elvesztem az övéiben.

- Nem haragszom. Nem is haragudtam annyira, csak sok a dolgom. Nem is tudom mikor aludtam már utoljára egy jót. Ráadasul éhen halok - motyogtam, majd felültem az asztalom tetejére.

- Gondoltam rá. Ezért is hoztam ezt - emelt fel egy közepes méretű papirzacskót, melyből egy szívószál is kilógott. Egy puszit nyomott az arcomra, majd a kezembe adta a zacskót.

Kinyitottam és egy pohár kóla, egy adag sültburgonya volt benne és csirkemell falatkák kechuppal.

- Köszönöm - néztem rá hálásan.

- Na, egyél! Nehogy éhen halj nekem - ült le mellém az asztalra.

- Nem kéne a lelkemnek messzire mennie - vontam vállat, mire Jace csak megforgatta a szemét.

Miután megettem az ebédemet sokkal jobban voltam. De ehhez sokkal hozzá járult az is, hogy Jace ült mellettem.

- Tudod, egész jól berendezted az irodát - nézett körbe elismerően, majd ismét a szemembe nézett.

- De tudod mi a legjobb itt?- kérdezte.

- Na mi?

- A szexi főnökasszony. Nagyon bejön - csókolt meg, én pedig azonnal visszacsókoltam.

- Azt hiszem... Be kellene zárnunk azt az ajtót - köszörülte meg a torkát, majd újra megcsókolt. Nehezen vállt el ajkaimtól, majd az ajtóhoz lépve elfordította a kulcsot és vissza sietett hozzám.