Árnyvadászok Odaát (Supernatural X Shadowhunters ff.)

𝟏𝟐.𝒓é𝒔𝒛 (𝑩𝒓𝒐𝒐𝒌𝒆)

Brooke

- Neked annyi! - válaszoltam, majd lenyomtam Jacet a víz alá. Eleinte hideg volt a víz, de ahogy egyre tovább voltunk bent, úgy hozzászoktam. Jace nevetve jött fel a víz alól, majd hosszú, szőke, vizes hajába túrva azonnal elkapta a derekamat.

- Brooke - vigyorgott rám, majd mielőtt reagálhattam volna, lerántott magával a víz alá.

Váratlanul ért, ezért köhögve úsztam fel a felszínre.

- Jól vagy? - nézett rám Jace és tenyerét a hátamra simította.

Csak bólintottam, majd egyszerűen lelocsoltam, ő pedig azonnal vissza. Addig el voltunk, amíg a többiek nem szóltak, hogy ideje indulni. Újabb 19 órás út várt ránk, amit hol azzal töltöttem, hogy aludtam, hol pedig zenét hallgattam. Aztán amikor már a zene sem töltött le, előhalásztam a telefonom és csináltam pár szelfit Averyvel, aki eközben aludt. Megöl, ha megtudja, szóval titokban tartom. Egy örökkévalóság után leparkoltunk a bunker előtt. Totál leégtem a napsütésben, de legalább élveztem és volt egy kis kikapcsolódás is.

- Mentem aludni - közöltem, majd mikor láttam, hogy Nutella felfalta az összes kajáját, feltöltöttem a tálját, ezután vettem egy zuhanyt és mire visszaértem a süni is megvacsorázott, így együtt mentünk aludni.

- Csak én vagyok - súgta Jace, majd bebújt mellém az ágyba és átkarolta a derekamat. Közelebb bújtam hozzá és tovább aludtam.

Reggel éppen egy croissant ettem és a magam által főzött kakaót ittam, miközben a laptopomon keresztül a híreket pörgettem, ahogy Sammy is egy vegetáriánus szalonnát majszolt, kávéval és a laptopját bújta. Dean még aludt, ahogy Jack is. Alec Avery mellett állt és beszélgettek, Jace pedig megpróbálta lenyúlni a kakaómat, de nem hagytam neki.

- Csinálj magadnak - közöltem, mire elnevette magát.

- Ezt figyeljétek! - szólt Sam. - A brooklyni középiskolában tizenhárom diák tűnt el két hét alatt - olvasta fel Sammy a laptopján megnyitott cikk címét.

- Nem megyek! - vágtam rá, majd felálltam az asztaltól.

- Mi az, hogy nem jössz? - nézett rám Avery.

- Nem akarok. Nincs kedvem - vontam vállat, de ő azonnal átlátott rajtam.

- Brooke, mi a baj?- nézett a szemembe.

- Utálom azt a sulit. Jó, egyik sem a kedvencem, de ez kitűnik mindegyik közül. Egy hetet jártunk oda. Én az eggyel alattad lévő osztályba. John egyetlen szabályt állított fel: Ne használjuk az erőnket. Hát én használtam és a biológia tanárom ezt látta is. Kutatni kezdett, majd megtalálta, hogy mi vagyok. Azt vágta hozzám, hogy én vagyok maga az ördög és a pokolban fogok elégni, majd a szertárhoz vezető folyosón a nap végén rám öntött egy vödör szenteltvizet. Sohasem éltem még át olyan kínt, mint akkor. Megfenyegetett, hogy ha nem tűnök el onnan, akkor megöl. Azóta az utolsó információim szerint démonvadászként dolgozik az iskolai tantás mellett.

- Nem kell félned! Veled leszünk végig és szerinted ki hinné el neki? A világ fele nem is hisz a létezésünkben - mondta Avery

- Te leleplezted magad simán és egyszerűen, miközben apa megtiltotta? - meredt rám az időközben megérkező Dean.

- Nem akartam, véletlen volt.

- Lehet, hogy már nem is emlékszik rád - vonta meg a vállat Sam.

- Hogy lehet, hogy te mindenhol képes vagy bajba kerülni?- kérdezte nevetve Avery.

- Hát, erre én is kiváncsi volnék - sóhajtottam