Mocskos Elit (Befejezett)

4. fejezet

Gondoltam rá, hogy suli után hazaugrom, csak átöltözni, hogy visszaadhassam Louis-nak a ruháját, de végül letettem róla, mert igazából semmi kedvem nem volt márkás puccba vágni magam, csak mert visszamegyek Louis-hoz este. Helyette beültem az egyik McDonaldsba a Central Park mellett, és megírtam minden házit, amit rögtön a második nap osztottak ki. A Collegiate sose szarozott, a tanulás az első, és ennek mindig hangot is adtak. Én voltam a fasz, amiért az első években nem vettem ezt maximálisan komolyan.

- Üdv, Harry! - köszönt az Upper East Side legelegánsabb lakóépületének portása, ahogy beléptem az előcsarnokba. Inkább nézett ki az egész úgy, mint egy az életemnél is drágább szálloda, nem pedig apartman. - Hogy telt a nyarad?

- Jól, meleg volt - válaszoltam mosolyogva, Calvin, a portás pedig már le is húzta a kártyáját a liftnél, aztán bekódolta, hogy az pontosan Louis nappalijában tegyen ki. - Köszi!

Louis lakása majdnem az épület tetején volt, húsz emelet felfelé, és már a liftből látni lehetett az egész Central Parkot. Szerettem Zaynék házát is, otthonos volt, nem hivalkodó, és bár számomra túl sok pompa volt Liam és Niall szüleinek a villájában, ott is kellemes volt, de ez a lakás... Azt hiszem, az eleje óta ez volt a kedvencem, de még magamnak sem ismertem be. Fogalmam sincs, miért.

- Louis? Megjöttem! - sétáltam a nappaliba, onnan pedig a konyhába, mert a lakás üresnek tűnt. Megragadtam egy banánt a konyhapult gyümölcstartójából, és azt rágcsálva vártam Louis-ra, de a hangja előbb érkezett, mint ő maga.

- Je m'en fiche du tout, papa! Tant que mes résultats scolaires sont parfaits, je fais ce que je veux. C'est ce sur quoi nous nous sommes mis d'accord! - kiabálta a telefonba, bár ez nem is a legjobb szó, inkább feszültem darálta el. Nem beszéltem jól franciául, bár sokat tanítgatott, ezt akkor se biztos, hogy megértettem volna, ha perfekt vagyok. Louis villámgyorsan forgatta a nyelvét, ha franciául beszélt, és annál is gyorsabban, ha idegesen beszélt franciául. Annyiban voltam biztos, hogy valami nem tetszik neki, és hogy az apjával beszél. - Je dois y aller, j'ai des projets. On se parle plus tard.

Úgy rontott ki a hálószobákra nyíló folyosóról, hogy még össze is rezzentem miatta, de a pillantása valahogy azonnal ellágyult, amikor meglátott.

- Minden oké? - kérdeztem teli szájjal, ahogy épp a banánt ettem, ő pedig azonnal elmosolyodott, és nem válaszolt, csak bólintott.

- Ha elszopogattad a banánod, drága, akkor tanuljunk - lépett mellém, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy meg fog ölelni. Átkaroltam, mint mindig, amikor Louis spontán ölelkezett, de tudtam, hogy ez más. Az apja nagyon kiakasztotta valamivel, és épp megnyugodni próbált. Louis nagyon szerette az emberi érintést. Louis egyszerűen csak nagyon szerette az embereket.

- Elmondhatod - jegyeztem meg halkan, és csak magam mellé tettem a banán héját a pultra, hogy rendesen megöleljem.

- Tudom - felelte, aztán már el is húzódott tőlem. Megragadta a banánhéjat, és a szemetesbe dobta. - Apám baszakodik velem, nem tetszik neki, hogy jól érzem magam, meg partizok, de egyet mondhatok neked; soha nem fogok hozzáérni egyetlen puncihoz se, csak mert szerinte az jót tenne az üzletünknek.

- Helyes - vágtam rá, mert azt tényleg képtelen lettem volna elképzelni. Louis-t bármilyen lány mellett... Még belegondolni is természetellenes volt, bár talán csak mert Louis mindig is nyíltan vállalta magát előttünk. Sose titkolózott. - Mióta vagy szemüveges? - kérdeztem helyette az orrán csücsülő fekete Prada keretre mutatva. Még sose láttam rajta.

- Mindig is az voltam, csak lencsét hordok - vigyorodott el, és kicsit úgy tűnt, jobb lett a kedve is, ettől pedig büszkének éreztem magam. - Úsztam egyet, mielőtt jöttél, és nem szeretem visszatenni a kontaktlencséket a klóros víz után. Irritálja a szemem.