Mocskos Elit (Befejezett)

50. fejezet

Nem mondanám, hogy nyugodt utam volt egészen idáig, sokkal inkább, hogy felzabál az ideg, de túl kell esnem ezen a napon. Muszáj. Ezután nem kell többet a Dimon család szemébe néznem, csak ezt a napot éljem túl.

Nagy levegőt kell vennem, ahogy beszállok a liftbe, és elindulok az egykori lakásom felé. Ami valójában soha nem volt az enyém, és ezzel talán tudat alatt tisztában is voltam. A testem nem akar engedelmeskedni, mert amint megérkezem az emeletre, alig tudok kiszállni a liftből, és minden lépés egy örökkévalóságnak tűnik a bejárati ajtóig. Amikor már ott vagyok, előtte állok, lehunyom a szemem, és csak belélegzem a folyosó friss, tiszta levegőjét, aztán lassan bekopogok.

- Szia, gyere be! - tárja ki előttem az ajtót Zora, és bár nagyjából az egész családra számítottam, csak ő van itt, az ügyvédjük és persze Jamie.

- Szia - köszönök neki halkan, és legszívesebben megölelném, már csak azért is, mert ennyire higgadtan és megértően kezel mindent, de nem merészkedek addig, egyszerűen csak állok mellette és várom, hogy mit kér tőlem. - Hogy vagy?

- Szörnyű kérdés a mi helyzetünkben - húzza fel a szemöldökét, aztán beljebb is invitál, mindenki az étkezőasztalt üli körbe.

- Dr. Mason Coleman vagyok - nyújtja felém a kezét a nagyjából a szüleimmel egyidős ügyvéd, tiszteletteljesen még fel is áll hozzá, aztán a nyakkendőjét lesimítva visszaül a székére. - Örvendek!

- Harry Styles - bólintok, és én is leülök az egyik szabad székre, hogy elkezdhessük ezt az előre is nagyon kellemetlennek ígérkező beszélgetést.

- A jogi képviselőjére várunk még? - néz rám Coleman, én pedig egy kicsit zavarba jövök, hogy csak egymagam jöttem.

- Nem én... Magamat képviselem - jelentem ki, és Zora meg Jamie is úgy néznek rám, mintha valami világi idióta lennék emiatt. Talán az is vagyok, most hirtelen én is így gondolom, de nem éreztem, hogy egy egyszerű házasság érvénytelenítési aláíráshoz szükséges lenne kifizetnem többszáz dollárt a jelenléte miatt.

- Rendben, akkor azt hiszem, kezdhetjük is - néz rám az ügyvéd, és az asztalra készített egyik köteg papírhoz nyúl, rajta sárga és zöld jelölőkkel. - Tehát a házasság törvényesen létrejött, és ügyfelem azt szeretné, ha az önök közötti házasság felbontása közös megegyezéssel történne meg. Ehhez előkészítettem az egyezség tervezetet, amelyet aláírás után benyújthatunk jóváhagyásra a bírósághoz.

- Igen - válaszolom egyből, de nem is merek mást nézni az ügyvéden és a papírokon kívül. - Várjon... Válás? Azt hittem, egyszerű érvénytelenítésről van szó.

- Mint ahogy az előbb elmondtam, az önök házassága törvényesen jött létre, így az érvénytelenítés nem lehetséges.

- Biztosan nincs semmilyen más mód arra, hogy ne kelljen bíróságra mennünk? - kérdezek vissza bizakodva, hátha mégis találhatunk egy kiskaput.

- Nem gondolod, hogy mi már végigjártuk ezt a kérdéskört? - förmed rám Jamie. - Nekünk is egyszerűbb lenne, ha csak megszabadulhatnánk tőled egy aláírással.

- Ha hallani szeretné, akkor rendben van, nagyapa - állítja le Zora Jamie-t, nagy meglepetésemre egyébként. - A helyében én is ezt tenném, főleg, hogy nincs ügyvédje.

- Nem, rendben van - rázom meg a fejem. - Ha azt mondjátok, esélytelen, akkor elhiszem. Szóval rendes válás lesz? Tárgyalásra kell majd mennünk?

- Ha aláírja az általam megfogalmazott, és az ön és ügyfelem akaratát tartalmazó egyezség-tervezetet, akkor a bíróság jóvá fogja hagyni - próbál megnyugtatni Coleman. - További tárgyalásra majd csak a vagyonmegosztási javaslat benyújtása után lesz szükség.