Mocskos Elit (Befejezett)

48. fejezet

Zora hozzám se szólt a repülőn, de ezt valahogy nem is bántam. Fülhallgatóval a fülemben ültem az ablak mellett, és azon agyaltam, mit kellene mondanom Louis-nak. Mert valamit muszáj. Ki kellett adnom magamból mindent, ezt az egyet biztosan tudtam.

- Hová mész? - kérdezte Zora azonnal, ahogy hazaértünk, de látta, hogy nem veszem le a cipőm, csak leteszem a bőröndöket, és magamhoz veszem a kocsikulcsot. Azt is Jamie-től kaptam, amikor eljegyeztem Zorát. - Harry!

- Csak el kell intéznem valamit - morogtam, aztán közelebb léptem hozzá, hogy adjak egy puszit a homlokára, mielőtt magára hagyom. Ő már nem volt annyira ideges, sokkal inkább kétségbeesett, hogy mégis mi történik közöttünk, én meg nem hibáztattam érte. Tényleg őrülten viselkedtem. - Sietek haza, és... Bízom benne, hogy utána jobban leszek. Ne aggódj, oké? Szükségem van egy kis levegőre, ennyi.

- Rendben - egyezett bele, és halványan rám is mosolygott, mielőtt kiléptem az ajtón.

Igazából... Gyalog is mehettem volna, mert az a bizonyos upper east side-i luxus apartman mindössze hét utcányira volt a Zorával közös lakásunktól. Legalábbis bíztam benne, hogy az még mindig Louis családjának a tulajdonában van, és nem adták el azóta.

- Mr. Styles! - üdvözölt a tinédzser koromból ismert idős portás egy hatalmas mosollyal, én pedig furcsán éreztem magam. Újra abban a házban, újra Louis közelében... Rengeteg érzelem kavargott bennem. Túl sok. - Ezer éve nem láttam itt!

- Igen, én... Máshova jártam egyetemre - vallottam be, mert bár a legkevésbé sem vágytam idelent cseverészni a recepcióssal, jó benyomást kellett keltenem, hogy felengedjen. - Csak pár hete tértem vissza. Louis-hoz jöttem.

- Mr. Tomlinson nincs itt - ingatta a fejét, én pedig megint meg tudtam volna ütni valamit. Fogalmam sem volt, hol él jelenleg, Miami, vagy álmai szerint talán San Francisco, eleve nyár volt, egyből eszembe jutott Párizs, de még mielőtt felrobbantam volna, az öreg folytatta. - Korán reggel elment, de ilyen időben haza szokott érni. Ha gondolja, felmehet addig, és akkor nem kell idelent vagy az autóban várakoznia.

- Ó, köszönöm, én... - kezdtem, mert úgy éreztem, nem lenne etikus felmennem Louis üres lakásába, de aztán eszembe jutott, mi van, ha meglát idelent, és egyből elküld, vagy valami, ha esélyt sem ad, hogy beszéljek? Az volt a legjobb lehetőségem, ha már eleve a lakásban várok rá. - Akkor megvárom fent. Meglepem őt, rég találkoztunk.

- Biztos örülni fog, nagyon sokat dolgozik manapság az a fiú - ingatta a fejét, ahogy kinyitotta a liftet, és a biztonsági kódot beütve engedélyezte, hogy Louis lakásában szálljak ki. - Ráférne egy kis kikapcsolódás a barátaival. Régen láttam nála vendéget.

- Köszönöm a segítséget - mosolyodtam el a liftbe lépve, ő pedig bólintott felém.

A szívem a torkomban dobogott a lakás felé közeledve, amikor pedig nyílt a liftajtó, alig kaptam levegőt. Louis nappalija tárult elém, és amint kiléptem a liftből, millió emlék rohamozott meg. A rengeteg buli, amit éveken át tartottunk ebben a lakásban a gimi alatt. Aztán ahogy beljebb sétáltam, és megláttam a kanapét az üvegasztallal, eszembe jutott minden különóra, amit Louis tartott nekem ott ülve. A konyhapulton végigsimítva lehunytam a szemem, és ott volt minden előttem. Louis, ahogy a márványpultra ül, lóbálja az egyik lábát, miközben beszél hozzám, amíg főzök neki. A lábam magától vitt körbe az egész lakásban, és valahogy kilyukadtam Louis hálószobájában. Pontosan ugyanúgy nézett ki, mint annak idején, bár eltűntek a poszterek, helyette a falak üresek voltak. Ridegek. Kivéve az ágya feletti hatalmas festményt. Zöld, barna és fekete árnyalatai. Semmi minta, csak a színek összemosódása a törtfehér falon. Az ágya nem volt bevetve, és ahogy mellé léptem... Elbaszott volt tőlem. Nem is értettem, miért csináltam, de már csak akkor eszméltem fel, amikor az egyik párnája a kezemben volt, és mélyen beleszagoltam. A szemem megtelt könnyel, és azonnal dühösen hajítottam vissza az ágyra, ki akartam rohanni a szobából, de megakadt a szemem az éjjeliszekrényre tett fotón. Ezüst keretben volt. Egy fénykép Louis-ról a diplomaosztóján, ahogy minden kisebb testvére körbeállja őt. Meg akartam nézni közelebbről, már nyúltam érte, amikor ijedten összerezzentem.