Mocskos Elit (Befejezett)

41. fejezet

A második egyetemi évem is hasonlóan alakult, mint az első. Rengeteget tanultam, sokat dolgoztam a bárban, mert Lilyék borzasztó megértőek voltak, hogy csak év közben tudtam a városban maradni, mivel akkor volt szállásom az egyetemen. A srácokkal abban az évben is rengeteget jártunk össze, pizzáztunk a szobánkban, próbáltuk kisegíteni Vickyt a szerelmi válság közben valami csajjal, akiről pontosan semmit nem tudtam. Aztán végül összejött valami sráccal, és volt bánat nincs bánat. Persze ma már nincsenek együtt, de abban az évben nagy volt a boldogság. Szerencsére a zenekarnak is egyre jobban gurult a szekere, egyre több helyre tudtak bejutni, hogy fellépjenek, és az iskolai stúdióban a számaikat is tudták rögzíteni.

Közben pedig... Damiano és köztem is változatlan maradt a kapcsolat, legjobb barátok voltunk, meg egy kis extra, amit mind a ketten élveztünk. Onnan tudtam biztosan, hogy Damiano más, hogy ő tényleg a legjobb barátom, nem valami fellángolás, hogy nem voltam féltékeny, amikor mással ment el, vagy épp a srácok közül csókolgatott, ölelgetett vagy fogdosott valakit. Louis annak idején egészen más érzéseket váltott ki belőlem, ott felrobbantam, tehetetlen düh és kétségbeesés uralkodott bennem, miközben meg tudtam volna ölni mindenkit, aki csak másképp nézett rá. Amikor elmondtam mindezt Damianonak, csak nevetett, hogy jobb is így, mert nagy bajban lennénk, ha beleesnék. Ő tényleg nagyon nem akart komoly kapcsolatot senkivel, bár mindig azt mondta, egyelőre, és hogy ez tudatos. Majd idővel. A zenélésből szeretne élni a jövőben, ez pedig rengeteg munkával járt az egyetem alatt. Néha persze neki is voltak gyenge pillanatai, azért Damiano sem volt acélból. A harmadéves vizsgái nagyon leterhelték, és egy kicsit el is vesztette a kontrollt. Sajnáltam érte, és ott akartam lenni neki, amennyire csak tudtam. Ő is mindig ott volt nekem.

- Hé, Dam! Basszus, nyugi! - kaptam el a kezét egyből, amikor suli után beértem a szobánkba, és felfogtam, mi történik. Bár addigra az egyik gitárját már ripityára törte. Dam sose volt részeges, drogos meg pláne nem, ezért nem is ezekkel vezette le a feszültségét, de hogy tönkretegyen egy hangszert, az sem igazán vallott rá, szóval tudtam, hogy valami nagyon nem a tervei szerint alakul. - Mit művelsz?

- Az a kibaszott faszkalap! - kiabálta, de ezzel sem voltam előrébb, még ha sejtettem is, hogy valamelyik tanárról lehet szó. - Mindig is utált, de ez akkor sem fair! Egyik tanár sem kedvel, de legalább korrektek!

- Mi történt? - kérdeztem, ahogy közelebb próbáltam húzni magamhoz, és bár először próbált elhúzódni, végül csak hagyta magát nekem. - Mondd el, mi van!

- Sokat éjszakázok, szarul alszom, gyakran előfordult, hogy késtem óráról - kezdett bele, és ezt tudtam. Láttam, milyen későn fekszik, milyen korán kel, és biztos voltam benne, hogy keveset alszik. - De csak öt-tíz percet. Az a fasz pedig soha nem mondott semmit, csak hogy üljek le. Ma előállt azzal, hogy nincs meg a kellő kreditem, ezért nem enged vizsgázni, mert részéről nem teljesítettem a kötelező órai jelenlétet. Minden egyes késésemnél levonta az órai kreditet.

- Milyen óra ez?

- Kibaszott karvezetés óra - morogta, és megint el akart lökni magától, de próbáltam erősebben tartani. Nem sok esélyem volt ellene, sokkal izmosabb volt nálam, de mindent beleadtam. - Soha nem is lesz szükségem ilyesmire... Ahh, büdös picsába!

- Dam! - rántottam meg őt, hogy rám figyeljen, de ő belemarkolt az akkor már egészen hosszú hajamba, és erőszakosan megcsókolt. Úgy voltam vele, ha erre van szüksége, nem fogok ellenkezni. Hagytam, hogy szó szerint letépje rólam a ruháimat, aztán az ágyára lökjön. Nem ez volt az első alkalom, hogy szenvedélyes volt, már-már durva, de mindig élveztem. Igazából akkor is, még ha nem is minden úgy történt, ahogy mindketten vágytunk rá. Egy ágya végébe hajtott vastag, téli sállal az ágykerethez kötötte a kezem, és talán soha nem voltam még olyan kiszolgáltatott Damiano előtt, mint akkor. Ezt ő is érezte, mert úgy nézett végig rajtam, mint egy éhes nagymacska. A saját ruháit már sokkal lassabban vette le, közben egy pillanatra se szakítva el a figyelmet tőlem. Minden pillanatban csodálatos volt. Igazán beleélte magát, erről árulkodtak a csókjai, az érintései, és a nyelve játéka a merevedésemen, aztán a bejáratom körül. Az egész varázslat valahol ott szakadt meg, és csöppentem vissza a sötét valóságba, amikor teljesen fölém mászott, tökéletes pozícióba helyezkedett, éreztem a nedves és meleg makkját a bejáratomnak feszülni, ő pedig hol a szemembe nézett, hol az íroasztala felé, ahol a táskája is pihent.