Mocskos Elit (Befejezett)

25. fejezet

És ahogy előre meg is beszéltük Louis-val, szilveszterre visszajött a városba, aztán együtt elmentünk a Phoenix évzáró partijára. Őrülten sokan voltak, és egyetlen ismerősünk se volt a közelben, ezért nem gondoltam, hogy vissza kellene fognunk magunkat. Louis-t már jól ismerték ezen a helyen, ezért alkoholhoz is könnyen hozzájutottunk, bár már nála is alapoztunk egy kicsit indulás előtt.

A táncparkett közepén táncoltunk, a zene átjárta az érzékeinket, és nem hiszem, hogy kívánhattam volna annál csodálatosabb szilveszteri bulit. Te jó ég, Louis gyönyörű volt aznap este! Hófehér pólót viselt, arany flitterekkel. Nem tele, nem volt sok, csak elvétve mindenfelé, hogy a fényekben csillogjon. A fekete farmer, ami a formás lábaira feszült, akár egy második réteg bőr is lehetett volna rajta. A haja kócosan összevissza állt, de ez is volt a lényeg, vagy húsz percig dolgozott rajta a fürdőben egy flakon hajlakkal. Egy-két gyűrű is díszelgett az ujjain, amit kifejezetten imádtam, mert én is világéletemben hordtam őket. Akkor is, és a mai napig szeretem.

- Elveszed az eszem - hajoltam egészen közel, és a fülébe kiabáltam a bókomat, aztán a nyakába hajolva öleltem őt tánc közben. A teste forró volt és addigra már egy kicsit izzadt is. A vallomásom után hosszú ideig egymás szájából lélegeztünk, és csak akkor szakadtunk el a másiktól, amikor a falra vetítették a hatalmas számokat, a szórakozóhely pedig egyszerre kezdett ugrálni és üvölteni a visszaszámlálás ütemére. Louis volt, aki a hajamba markolt, és újra egy szenvedélyes csókba húzott, amikor elértünk a nulláig.

- Boldog új évet! - kiáltotta a számra, és azt néztem, ahogy az arany highlighter csillog az arcán, mert olyan vadul mosolyog. Egy újabb pillanat, amikor mélyen beleszerettem Louis-ba. Sokadjára.

- Szeretlek! - válaszoltam ahelyett, hogy én is boldog új évet kívántam volna, Louis pedig kitágult pupillákkal, félig elnyílt ajkakkal nézett rám. Még a mosoly is leolvadt az arcáról meglepetésében. Csak szépen lassan kunkorodott vissza, miután felfogta, hogy tényleg jól hallotta, és azt is, hogy komolyan mondtam, nem nevettem el magam, mert csak poén volt.

- Én is - tátogta vissza, aztán a nyakamba ugrott, és sokkal őrültebben kezdett csókolni, mint valaha. - Most már minden komolysággal hívhatlak szerelmemnek.

- Még soha senki nem mondta ezt nekem teljes komolysággal - vallottam be, Louis pedig beharapott szájjal nézett a szemembe, aztán csak újabb szó nélkül megölelt, és tovább táncoltunk.

Már hajnali kettő volt, amikor egymást támogatva kibotorkáltunk a klub elé, és fogtunk egy taxit. A város még ezen az éjszakai órán is teljesen tele volt, alig tudtunk haladni az utakon, de még így sem tartott vészesen sokáig, amíg hazaértünk. Ott viszont az én alkoholmámorban fürdő énemnek túlságosan is felgyorsultak az események. Louis olyan sebességgel és odaadással támadta az érzékeimet, hogy alig bírtam talpon maradni, bár szerencsére gyorsan elértünk a szobájáig.

- Add azt ide! - nyúlt Louis a pólóm után, és olyan sok szenvedéllyel csókolt mielőtt lehúzta rólam, hogy még ma is beleremegek, ha eszembe jut. - Meg ezt is!

- Te is vetkőzz le! - próbáltam nyúlni a felsője szegélye után, de túl gyorsan mozgott. Mindent ledobált magáról, és már teljesen meztelen volt, amikor felmászott a matracra. Elkezdte körbecsókolni a testem, miközben lassan húzta lefelé a bokszerem.

- Olyan tökéletes farkad van, drágám - csókolt meg a combhajlatomban, aztán a nyelve már valahol a herém és a merevedésem találkozásánál járt. Lángolt az egész testem az érintései és csókjai alatt. Hiszek abban, hogy belém égette mindazt, amit ma is érzek. Hogy olyan nyomokat égetett belém, amitől soha nem fogok tudni szabadulni. Amik örökre itt maradnak velem, bármi is lesz a történetünk vége. - Az ízed pedig utánozhatatlan.