Mocskos Elit (Befejezett)

Epilógus

Louis betartotta a szavát, miután térde parancsolt, tényleg eljött velem Damék koncertjére. Ott tomboltunk az első sorban, mert bár nem számítottam rá, Louis mélyen belül még mindig a régi önmagát is hordozta, aki nagyon is tudott bulizni. Boldog voltam, hogy az az este ilyen jól alakult, és bár az after party egy kicsit nehezebben indult be úgy, hogy Dam és Lou is közel voltak hozzám, végül Vic volt, aki feloldotta a hangulatot azzal, hogy elrángatta mellőlem Louis-t, és alaposan megtáncoltatta. Nagy meglepetésemre ezután Damiano vitte táncba őt, és azt valahogy csak mosolyogva bámultam. Ahogy a szerelmem és a legjobb barátom együtt buliztak. Attól fogva szerencsére egy kicsit ők is jobb kapcsolatba kerültek, és Lou-t nem zavarta, hogy Dam kanapéján alszom. Sokszor átjött munka után, amikor Dam is otthon volt, rendeltünk pizzát, vagy főztem, aztán Lou is viszonozni akarta, így meghívta az egész bandát a manhattani lakásába. A srácok vagy egy órán át csak tátott szájjal feszengtek a luxus penthouse lakásban, mire sikerült kicsit feloldódniuk, és bulizni a teraszba szerelt medencében.

Néha együtt lógtunk Zaynnel, nagyon ritkán Niallel is, ha a felesége éppen elengedte, mert az ő családjában tiltó listán vagyok a válás óta. A válás...

Louis ragaszkodott ahhoz, hogy az ő ügyvédje, Abraham képviseljen a tárgyalásokon, aki rögtön az első találkozásunknál már hiperaktív és ambiciózus volt, felvázolta, hogyan szerezhetem meg Zora fél vagyonát úgy is, hogy már aláírtam a lemondási nyilatkozatokat. Kellett egy jó fél óra, mire sikerült megértetnem vele, hogy nem csatába megyünk. Nem harcolni fogunk, csak túl akarok lenni ezen, de kell valaki, aki ért mindent, és vigyáz rám. A tárgyalásokon Louis is velem volt, természetesen ezzel felbőszítve az idősebb Tomlinsont, és az egész Dimon famíliát is. Kifejezetten rosszul éreztem magam, mert Léandre még New Yorkba is eljött előtte, és bár franciául, ezért én semmit nem értettem, de üvöltözött Louval. Amikor én is ott voltam, szóval nem igazán érdekelte, ki és mit gondol róla emiatt. Próbáltam elcsitítani őket, és mondtam Louis-nak, hogy ne aggódjon, nélküle is minden rendben lesz, Abraham úgyis velem lesz, és Dam meg Zayn is elkísér, de hajthatatlan volt. Ez nagyon jól esett, de egyben megint rosszul éreztem magam, amiért gondot okozok neki.

A tárgyaláson pedig, bár minden rendben ment, kimondták a válásunkat, nem volt semmi gond, Zora már látványosan terhes volt. Nem vett fel olyan ruhát, amivel ezt ki is hangsúlyozta volna, elegáns, fekete kosztüm volt rajta. Nadrág és blézer, ennek ellenére is egyértelmű volt az állapota, és ez mindenkit arcon vágott. Louis-t, engem, de még Damianon is láttam, hogy ott fogta fel igazán, hogy tényleg ott van az a baba, és hamarosan megszületik.

Azon a napon elvált férfi lettem, és azt is kimondták, hogy kéthetente egy hétvégét tölthet nálam a gyerek, bár az első pár évben csak Zora jelenlétével, vagy az ő lakásukban, de ehhez jogom van, és az anyja ezt nem akadályozhatja meg. Jól kellett volna éreznem magam, amikor kiléptem a bíróság épületéből, Louis fogta a kezem, Dam és Abraham beszélgettek valamiről, én pedig papíron is szabad ember voltam, de szörnyű volt. Minden pillanat. Azt az éjszakát Louis-nál töltöttem, órákig szeretkeztünk, és próbált nagyon figyelni rám, elterelni a gondolataimat, kényeztetni, de csak... Magam alatt voltam.

- Minden rendben, drágaság - ölelt magához Louis, és a hajamat cirógatta, pedig tudtam jól, hogy ő is szenvedett belül. A gyerek miatt, Zora miatt, miattam... - Ez nem egy rossz élet, csak egy rossz nap. Túl leszünk rajta. Mi ketten mindenen.

És igaza volt. Onnantól minden nap megint egyre könnyebb volt. Villámgyorsan eljött a december, és akkor már hat hónapja randiztunk. Louis úgy gondolta, a fél éves sikerünket és kitartásunkat meg kell ünnepelnünk, ezért elvitt Alaszkába. Bérelt egy kis házikót az egyik hegyoldalban, amit mindenhol vastag hó fedett. A ház udvaráról minden este látni lehetett a zölden ragyogó Északi Fényt, egyik este pedig egy rénszarvas családot láttunk vendégül, akiket az ablakon át néztünk, takarókba bugyolálva, mellettünk a kandallóban ropogott a tűz. Életem legromantikusabb néhány napja volt. Még úgy is, hogy mindketten tudtuk, csak egy kis időre szakadhatunk ki az életünkből. Louis-nak ott volt a suli és a különböző vállalatai vezetése, nekem pedig a burgerező munkálatai.