Anyone (Jaywon) ✔️

Part 7

-A nagy Park Sunghoon, nem elég hogy tud vezetni, híres is, de még műkorcsolya bajnok is. Az eszem megáll. -mondta Jake kezébe egy forró csokit szorongatva.
Mikor végeztünk Sunghoon felhozta Jake régebbi mondatát, miszerint menjünk valahova. Mindenki belement, viszont ő nem árulta el hova tervez vinni minket. Azt mondta, hogyha Choa megtudná egyből ellenkezne. A lány durcázott egy darabig, viszont egy idő után beletörődött.

Mindenre számítottam csak arra nem, hogy a jégcsarnok előtt fogok állni szemezve azzal. Miért látom mindbe Heeseungot? Mielőtt beállt a csapatba sokáig járt közönségkorcsolyákra. Nagyon ügyesen tudott korcsolyázni, számtalanszor mondták neki hogy álljon be a hokisokhoz.

-Már megint elmerengték Wonie. Min gondolkodsz ennyire? -csapódott mellém Jay megállva a jégen, ami miatt nem kicsit ijedtem meg.

-Semmin. -sóhajtottam, majd Sunghoonra és a barátomra néztem. -Aranyosak.

-Tuti lesz köztük valami. -hitetlenkedve néztem rá mire elnevette magát. -Most mi az? Jake is biszex nem? -bólintottam. -Akkor meg? Simán kinézem belőlük.

-Én is. -mosolyodtam el, ahogy a pálya másik felére néztem. Sunoo és Choa kint beszélgettek, a lány hátán pedig már a rózsaszín hajú kabátja volt.

-Segítsek? -nyújtotta a mellettem álló felém a kezét, látva bénázásomat.

-Nem kell, megoldom. -hiába tudok korcsolyázni, a bérelhető darabokból valahogy mindig életlent vagy használhatatlant sikerül kifognom, így most is majdnem minden második percben elestem. És ez most be is következett, pedig még el se indultam.

-Azt látom. -mondta nevetve, majd felém nyújtva a kezét próbált meg felállítani, de voltunk mi ketten olyan szerencsétlenek hogy ahelyett, hogy én álltam volna fel, ő esett közvetlen rám. Szabad kezével megtámasztotta magát jobb vállam mellett, balkezemet továbbra sem engedve el. Elmosolyodott, majd felemelve a kezemet adott rá egy apró csókot. A következő pillanatban felállt, majd már nem nyújtva felém a kezét várta, hogy én is így tegyek. Pironkodva keltem fel sikeresen, majd kerülve a szemkontaktust mentem inkább egy kicsit arrébb. Miért akarod, hogy meghaljak a helyességedtől Park Jongseong?

-Jól van Sunghoon tudjuk, hogy ügyes vagy, de nem mehetnénk már végre? Szétfagyok. -mondta Choa a padon ülve. Sunoo hűen ült a lány mellett, bólogatva mondatára, kezében egy forrócsokival. Úgy tűnik ő sem szívleli a jeget, hisz talán egy percet ha töltött rajta.

-Igen Hoonie, én is kezdek fázni. Menjünk kérlek. -mióta becézgeti Jake Sunghoont? Felhúzott szemöldökkel néztem először barátomra, majd a pár méterrel arrébb álló Jayre, ki ugyan ilyen tekintettel nézett vissza rám, ami megnevettetett. Sunghoon sóhajtva egyezett bele, viszont még egy utolsót akart ugrani, de rosszul érkezett és a földön végezte.

-Kellett neked menőzni. -mondta Jay aki pont előttem ment ki a pálya ajtaján bevágva elém, rám hozva szívbajt.

Közös megegyezés alapján az utunkat Jake szüleinek háza felé vettük, kik ma nincsenek otthon. Barátom hozta fel az ötletet, mondván még nincs annyira késő és ritka alkalmak egyike amikor egyik szülője sincs otthon. Ellenkezni egyikünknek sem volt ideje, mivel mikor Sunoo meghallotta az "egyedül" és az "otthon" szavakat. úgy futott a kocsi felé, mintha rakétából lőtték volna ki.

Hálás voltam Jaynek, ki tekintve az idekocsikázásra megkérte Sunghoont had üljek előre, így most Jake nyomorog középen hátul. Szegények most meg nehezebben férnek el. Nem mondom azt, hogy barátom testesebb az áltagnál, mert nem. Sőt, nagyon is izmos kategóriában van, így vagy kétszer akkora helyet ha elfoglal mint én. A visszapillantóból láttam, hogy Jay teljesen neki van préselve az ajtónak, ami nevetésre késztetett. Sunghoon értetlenül pillantott rám egy pillanatra, de egy legyintéssel elrendeztem a dolgot.

-Van nálatok valami kaja? Farkaséhes vagyok. -szólalt meg a másik ablakhoz préselt ember, azaz Choa.

-Persze. Anya sokat főzött mivel nincsenek otthon. Mindig ezt csinálja. -rántott vállat Jake kinézve a szélvédőn.

-Remek. -mondta Choa, majd ezután már senki nem beszélt addig amíg meg nem érkeztünk barátomék lakásába.

Párszor jártam már itt, de általában Jake jön át hozzánk, így csak a nagyon alap dolgokat tudom hogy hol helyezkednek el.
Levéve a cipőmet, majd a fogasra akasztva a kabátomat léptem beljebb a kissé amerikai hatású házba. A fal számos részén csomó családi kép helyezkedik el, viszont a kedvencem az, ami a suli csapatával készült. Nem csak azért, mert Hee is rajta van, csupán tetszik ahogy rajongva beállt középre. Árad a képből a boldogság, le sem tudná senki tagadni, hogy ott bizony mindenkinek jókedve volt.

-Jungwon ha nem jössz nem marad neked kaja! -kiabált Choa az étkező felől. Sóhajtva fordítottam hátat a képnek, majd indultam oda hozzájuk mivel én is kezdtem éhes lenni, és ismerem őket. Tényleg képesek betolni az egészet öt perc alatt.

-Mi lenne ha ezután néznénk mondjuk egy filmet? -vetette fel az ötletet Jake.

-Az unalmas, majd akkor ha már fáradtak leszünk. -igaza van Jaynek. Ha most kezdenénk el nézni valamit tuti, hogy nem bírnánk egy ültő helyünkbe maradni.

-Rendben. -sóhajtott Jake. -Akkor videójátékozzunk. -állt fel, majd ment a tévé elé elindítani egy játékot.

Szerintem már simán egy másfél órája nyomják a játékot, még Choa is bírja ami igazán meglepett. Én háromnegyed óra után kidőltem. A szemem nem bírja az ilyet hosszútávon. A többieknek fel sem tűnt, hogy szétunom magam, bár nem panaszkodom. Vicces nézni ahogy néha meglökik egymást civakodás gyanánt, vagy odaszólnak a másiknak szebbnél szebb szavakat. Jó érzés tölt el, ha rájuk nézek.

Úgy döntöttem nem ülök többet, utamat inkább megint a képek sokasága felé vettem. Tekintetemet végig vezetem a sok családi fotón, ahol még Jake Ausztráliában élt a családjával. Majd a tekintetem átvezetem a közös képeinkre. Van ahol csak ketten vagyunk, van ahol Heeseung és látható de olyan is van, ahol az egész baráti körünkkel vagyunk. Emlékszem erre a napra. Jake úgymond félt a felsőbb évesektől, de nem azért mert bántották volna vagy valami. Eszük ágában sem lett volna és ezt Jake is tudta. Csupán annyira tisztelte, és tiszteli őket a mai napig, hogy nem mert volna eléjük állni. Ezen a napon pedig Heeseung fogta magát és odaráncigálta Jaket Soobinék társaságához egy képre, akikkel az elkövetkező napokban igen sokat beszéltünk, majd szépen lassan barátok lettünk. Bár amióta Hee eltűnt tartják a tisztes távolságot, de látni rajtuk, hogy azért figyelnek ránk.

-Mondták már, hogy nem áll jól a sírás? -ijedtemben hátra fordultam és Jayt vettem észre, bár már a hangjáról tudtam, hogy ő az. Az ajtófélfának támaszkodott keresztbe tett kézzel, fejét a falnak döntve. Észre sem vettem, hogy sírok. -Gondoltam megnézem mi a helyzet veled, csak mivel eltűntél egy ideje. És nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre. -pont kérdezni akartam, de úgy látszik tudta mire gondolok.

-Olyan boldogok voltunk. -sóhajtottam, még mindig azt az csoportképet nézve. Jay közelebb jött, kezét a vállamra tette, majd megsimította azt.

-És még lesztek is, mivel megfogjuk találni őt Jungwon. Nem halt meg, ebben teljesen biztos vagyok, nyakamat adom rá. -jól estek a szavai még ha nem is hittem el mindet. Az elejétől kezdve kételkedtem ebben az egész dologban. Úgy érzem én ebbe csak bele lettem rángatva és elviselem a következményeit. Legszívesebben azt mondanám, hogy hagyjuk az egészet és én kiszállok és ezt Jay is látja rajtam. Egy apró együttérző mosollyal a szája szélén húzott magához közelebb, átölelve karjával, majd velem együtt kémlelte csendben a képet.

Átírva: 2023.07.21.