Anyone (Jaywon) ✔️

Part 3

Hétfő. A világ legrosszabb napja. Nem elég, hogy korán kell kelni, még az első óránknak is irodalomnak kell lennie. Valahogy a tanárral első óta utáljuk egymást. Mondjuk ő kezdte. Én semmilyen okot nem adtam rá, hogy így viselkedjen velem, de ha ő így akkor én is. Ma is már vagy a hatodik beszólást ejtjük meg egymás felé, Jake pedig próbál nem röhögni mellettem, ami még egyet dob a szituáción.

-Na most volt elegem Jungwon. Kifelé az órámról! -szerintem betett neki, hogy az előző beszólásnál elröhögtem magamat, de nem bírtam megállni. Jake túl jól parodizál. -Jelezni fogom ezt az osztályfőnöknek. -mondta még mielőtt becsukhattam volna az ajtót.

-Hát te? -szerintem egy 10 perce ülhettem a földön amikor meghallottam Jay hangját közvetlen fölöttem.

-Ezt én is kérdezhetném. -mosolyogtam rá. -Egyébként az irodalomtanár kiküldött.

-Ennyire rosszfiú lenne Yang Jungwon? -ült le mellém közvetlen, ami miatt a szívem sokkal szaporábban kezdett verni. Mi van velem?

-Tudtommal nem, csak nem szeretem ha kötözködnek velem. -rántottam egyet a vállamon. -Te mi járatban erre óra közben?

-Untam a kémiát. -mondta mintha ez annyira természetes lenne, hogy csak úgy kilóg egy óráról. -A tanárnő pedig nem ismer még minket, így egyszerű volt távozni.

-Jut eszembe. Hogyhogy iskolát váltottatok? Már ha szeretnél erről beszélni. -tettem hozzá, mivel láttam az arcán, hogy nem nagyon örült a kérdésemnek.

-Nagyrészt Sunghoon hirtelen hírneve miatt kellett ott hagynunk az iskolát. -éreztem hogy még biztos van valami ebben, de hagytam. Láttam rajta hogy ez kényes téma.  -Egyébként miért a földön ülsz? Ott a szék, fel fogsz fázni.

-Mert itt kényelmesebb. -rántottam vállat. Jay csak nevetve megrázta a fejét, rám hagyva a hülyeségem.
Még ülhettünk a terem előtt egy öt percet, amikor Sunoo kijött a teremből szólni, hogy visszamehetek. Elköszöntem gyorsan Jaytől, majd visszamentem a "pokolba" követve rózsaszín hajú osztálytársunkat.
Jake nem sok mindenkivel van jóba az osztályból, sőt az egész iskolából, viszont Sunooval már Heeseung eltűnése előtt is jóba volt. Mondhatni kiskoruk óta barátok, mivel egy általánosba is jártak. Jake áltál már én is beszélgettem vele párszor, és mondhatni egész jó társaság a sajátos stílusa ellenére is.

Már hazafelé tartok miközben a fülemből üvölt a zene. Hiába van vége a nyolcadik órámnak is, nem érzem magamat megkönnyebbülve. Lehet az miatt, hogy szakad az eső, de lehet az osztályfőnök kiselőadása miatt, ami az önbántalmazásról és a depresszióról szólt. Valahogy magamra ismertem mondandója közben ami nagyon megrémiszt.

Szüleim nincsenek itthon. Anya gondolom a szalonban, apa pedig a cégnél. Tekintve hogy apa vezeti a céget nagyon sok munkája van, viszont úgy érzem egyre jobban hanyagol el minket anyával amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Mivel hiába mondja anya hogy jól van, látni rajta hogy őt is megviselte Heeseung hirtelen eltűnése. Nagyon jóba voltak. Barátom nagyon sokat járt hozzánk, volt hogy együtt ki is mentek a közelben lévő pályára játszani. Anya él-hal az amerikai fociért így nem volt kérdéses, hogy Heeseung megtanítja őt játszani. A tőle kapott labdája még mindig ott van a polcán.

Miután csináltam valamiféle ételt otthonra, hogy anyáék tudjanak mit enni ha hazaérnek, felmentem a szobámba azzal a céllal hogy tanulok. Ennek az lett a vége, hogy ráírtam Jakere mit csinál aki csak egy képet küldött rajta Sunghoon mosolygó arcával. Érzem hogy köztük még lesz valami. Mivel nem óhajtom most zaklatni őket, így úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni ha már átáztam hazafelé menet. Beteges típus vagyok, nem szeretném megkockáztatni, hogy a hónapban már másodjára is beteg legyek. Heeseung is mindig mondta, hogy vigyázzak az egészségemre, mindig rám erőltette azt a plusz réteget, mégha én nem akartam felvenni azt.

Ránézek az órámra ami hajnali 4:15 öt mutat. Ennyire pontosan még a pánikrohamom sem tudna rám törni. Körbenézek a szobámba inhalátoromat keresve, de sehol nem találom. Pedig megesküszöm arra, hogy lefekvés előtt magam mellé raktam a polcra. Már alig kapok levegőt és a látásom is homályosodni. Kezdem elveszíteni az irányítást testem felett. Egyből ráírtam Jakere, nem érdekelve hány óra van. Gondolhattam volna hogy nem fog válaszolni. Mit is vártam mondjuk. Minden normális ember alszik ilyenkor.
Nagynehezen eljutottam az ablakomig ahol beengedve a hideg és friss levegőt, majd nagy lélegzeteket véve próbáltam lenyugodni. Próbáltam visszaemlékezni orvosom szavaira, ki mindig azt mondta ha nincs kéznél pipa nagy levegőket véve nyugtassam le magam.
Miután már jobban lettem egy kicsit, becsuktam az ablakot, majd mindegy-mindegy alapon feküdtem vissza az ágyamba. Majd holnap megkeresem az inhalátort.

-Jungwon. Ezt már vagy százszor átbeszéltük. Hogyha rohamod van ne írj hanem egyből hívj mivel az üzenetre nem kelek fel. Mi lett volna ha bajod esik? -elfelejtettem kitörölni a hajnali üzenetet, reggel pedig már késő volt, így megint megkaphattam Jake letolását. Félreértés ne essek én tényleg értékelem hogy ennyire törődik velem és ennyire mellettem áll mindenben, de félek hogyha túl sokat foglalkozik velem a saját életét fogja tönkretenni.

-Ez most nem lényeg. Inkább mesélj. Mi történt tegnap Sunghoonnal? -húzogatva szemöldökömet próbáltam terelni a témát.

-Semmi olyan amire te gondolsz. Jay is velünk volt. Tudom hogy nem szeretsz ismerkedni, de velük szerintem tényleg megérné. -mosolygott rám azzal a tipikus mosolyával amit annyira imádok.

-Ami azt illeti tegnap beszélgettem egy keveset Jayyel és tényleg nem rossz társaság. Ha legközelebb találkozol velük és nem zavarok akkor szívesen mennék én is ha lehet. -Jake csak bólogatva egyezett bele mondandómba.

Amennyire nem mutatja ki belül, annyira örül annak hogy ismerkedek. Tudom. Hiába ismerem őt úgy igazából csak egy éve, olyan mintha már vagy ezer éve ismerném. Tudok róla mindent. Akár egy nézéséből is megtudnám mondani mit gondol egy adott pillanatban.

Összevont testnevelés. A világ legrosszabb dolga. Mivel a leghangosabbaké a döntés, így a kidobó lett a nyerő. Mivel én amúgy sem vagyok valami sportos alkat, és még magát a játékot is ki nem állhatom, csak a sarokból figyeltem az eseményeket várva hogy valaki kidobjon. Egyszerűen nem tudok már semmilyen labdajátékra nézni. Az összes rá emlékeztet.

A játék körülbelül 10 perce mehetett amikor Soobin, az egyik felsőbbéves megáll előttem egy labdával a kezében. Szemembe nézett, majd látva hogy nincs ellenemre megindult felém. Azt hittem kidob viszont a legnagyobb meglepetésemre a mögöttem álló Sunoot célozta meg, ki visítva ugrott arrébb a hirtelen ért támadástól. Nevetve biccentettem egyet Soobinnak, ki viszonozta gesztusom, majd mindketten odébbálltunk. A rózsaszínhajú pufogva ült le az egyik padra de még mielőtt ezt megtette volna, Seonghwa fülébe suttogott valamit. Nagy valószínűséggel azt, hogy dobja ki Soobint. A legjobb embert kérte meg ezen a téren, mivel Seonghwa dobóképessége kiemelkedően jó. Nem is Sunoo lenne, ha nem ismerne mindenkit az iskolában. Bárkit kérdezhetnék fogadni mernék, hogy minimum egy mondatot eltudna róla mondani.

Kiizzadva, kifulladva kullogott oda hozzám az óra végen barátom, ki teljesen kivette a részét a játékból. Ő mindig is nagyon szerette az ilyenfajta játékokat és hiába nem sportolt semmit igenis remekelt bennük. Számtalanszor kérték, hogy lépjen be az amerikai foci csapatba, de mindig visszautasította mivel tudta, ebbe a játekba Heeseungnak kell fényesen teljesítenie.

Átírva: 2023.07.20.