Anyone (Jaywon) ✔️

Különkiadás 2

Sunki

Külső szemszög:

Sunoo loholva szelte az utcákat hiszen késésben volt az első randijukról Rikivel. Hat órát beszéltek meg de már hat múlott öt perccel és lehetetlen hogy még öt percen belül odaérjen.
Tíz perc után lihegve lassított le egy utcával a megbeszélt hely előtt, mivel a végén már futott és nem akart úgy Riki elé állni, hogy liheg mint egy kutya.
Mikor odaért Riki egy oszlopnak támaszkodva nyomkodta a telefonját. Egy hosszú fekete kabátot viselt egy fekete garbóval és ugyan olyan színű gatyával. Sunoo úgy érezte ő eltörpül a japán kinézetéhez képest. Imádta a stílusát, talán ez imponált neki annyira, nem beszélve a személyiségéről.

-Sajnálom hogy ennyit késtem de anyának kellett segítenem és... -Riki nem hagyta hogy a rózsaszín hajú befejezze, helyette rátette az ujját annak szájára.

-Sunoo nyugi, semmi baj. -mosolygott rá gyengéden a japán. -Én is késtem egy picit.

-Jó de mégis vártál rám és ez olyan kínos. -temette arcába kezét.

-Jaj te. -vonta ölelésbe a magasabb Sunoot. Egyáltalán nem haragudott rá hogy késett, sőt inkább aranyosnak találta szégyenlős énjét.

-Úgy gondoltam hogy csak sétáljunk ma egyet, ismerjük meg egymást egy kicsit jobban. Ha fázol bemehetünk valahova. -vázolta fel a terveit Riki, Sunno pedig beleegyezve bólintott egyet.

Sokat beszélgettek az este folyamán, és sok mindent megtudtak egymásról. Mint például, hogy Sunoo apja kiskorában meghalt. Nem nagyon szeretett erről beszélni vagy hangoztatni ezt így nem csoda hogy most hallott róla először Riki. A japánról is sokmindent megtudott Sunoo. Van három lánytestvére akik kint élnek japánba a családjával. Ő egyedül jött ide mikor elkezdte a gimnáziumot, hiszen japánba nem talált ilyesfajta táncoktatást mint itt. A jövőben a táncolással és annak oktatásával szeretne foglalkozni, ezért is iratkozott be a megye legjobb tánccsapatába, és még külön órákra is jár. Hatalmas bátorság kellett ahhoz hogy eljöjjön teljesen egyedül egy másik országba. Azt is elmesélte, hogy eleinte törte a nyelvet de Taehyun sokat segített neki és ott volt vele az elejétől. Az első itt töltött napján futottak össze mikor Taehyun felborult a bőröndjébe a deszkájával. Azóta nagyon jó barátok.

-Köszönöm Riki. Nagyon jól éreztem magamat. -a buszmegállóban álltak várva Sunoo buszára ami hazaviszi. Szerencse hogy a kollégium elől indul a busz, így a japánnak nem kell sokat sétálnia.

-Én is és részvétem az apukád miatt. -nem volt alkalma a beszélgetés közben ezt mondania de most hogy kifogytak a témából úgy gondolta megemlíti.

-Alig emlékszem rá. A hangjára egyáltalán nem emlékszem, az arca is kicsit homályos már de nem merek megnézni egy képet se róla. Félek emlékezni rá. -Riki csillogó szemekkel figyelte ahogy az idősebb megnyílt neki. Sunoo szemeiben könnycseppek gyűltek amit Riki a gyér lámpa fénye alatt is észrevett. Odanyúlt hozzá és óvatosan letörölte a cseppeket az ujjaival. Sunoo keservesen elmosolyodott. -Köszönöm Riki. -megérkezett a busz így nem volt most idejük másra csak egy gyors ölelésre.

-Majd írj ha hazaértél! -emlékeztette Riki az idősebbet.

-Mindenképpen! -mosolygott rá. A japán megvárta míg a busz elmegy majd a levakarhatatlan vigyorával besétált a kollégiumba.